A karácsony egy ünnep, nem is akármilyen! Olyankor kilépünk a mindennapi rutinunkból, a hétköznapoktól eltérően több szabad időnk adódik, de hogy azzal hogyan gazdálkodunk, nem mindegy.

Dr. Pálfi Sándor dékánhelyettes, tanszékvezető főiskolai tanár (Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar) azt tapasztalja, hogy bár sokféle megoldás létezik, olykor nem tudnak mit kezdeni egymással a családtagok ünnep idején. Ha ön is úgy látja, hogy bár sok dolgot kapott a gyermeke, mégsem látszott igazán örömtelinek, lehet, hogy az alábbiakban megtalálja a válaszokat a kérdéseire.

– Az ünnepre való felkészülés valójában egész advent idején tart, sok más között mézeskalácsot sütünk, feldíszítjük a lakást. Sajnos az ünnep valódi eredete szinte oda van, a fogyasztói társadalom rátett arra, hogy annak kifakított szakrális alapját kapjuk meg. Több a pénzünk, többet vásárolunk, aminek a gyerekek látszólag óriási haszonélvezői, hiszen sok ajándékot kapnak. A tárgyak misztériumát bizonyítja, az ünnep értékét devalválja, hogy ha az áhított játékeszközöket a szülők megveszik, mindenki nyugodt. A problémák ott kezdődnek, amikor kész a sütemény, díszben a lakás, a szülő elfáradt, de úgy érzi, mindent megtett; megvannak az ajándékok, a gyerek mégsem játszik, legfeljebb egyet fog ki a tárgyak közül – mondja a szakember.

Véleménye szerint a tárgyak túlmisztifikált szerepét a kapcsolatokra kellene áttenni, vagyis a játék legyen híd a kapcsolatteremtésben, hiszen az az elsőrendű:

Amikor a hallgatóimat arról kérdezem, ők mire emlékeznek szívesen a gyerekkori karácsonyokból, azt a választ kapom, hogy családként játszottak együtt. A tárgyakra, amire szüksége van egy gyereknek, úgyis kiköveteli, s mint „alapvető” szükségletet, a szülő kielégíti.”

A megoldás az, hogy az együttlét legyen az ajándék, ne más szempontra tegyük a figyelmet, ne az maradjon meg, hogy mit kaptam meg és mit nem. Próbáljunk meg kilépni a hétköznapokból, közös elhatározással keressünk egy-egy jóleső élményt – ez családonként eltérő, ki minek örül, közös mozinak vagy szánkózásnak, kirándulásnak – emelte ki. Hozzátette, elgondolkodtató, hogy már a Mikulás sem csak apró édességet hoz, hanem szinte „kiskarácsony” vált belőle.

A digitalizáció átka

Dr. Pálfi Sándor szerint a szülők „vesztésre állnak” az olyan státuszképző ajándékok és tárgyak kapcsán is, mint a digitális okoseszközök:

A gyerekek leválva a szülőkről szinte egy másik szubkultúrát alakítottak ki, amely által ki tudják zárni őket az életükből, s azok még segíteni se tudnak nekik, ha meg kell védeni őket.”

Ezek az eszközök hihetetlen szabadságtudatot adnak, a fiatalok pedig jóhiszeműen gondolkodnak. Jelentős lehet a korosztályi veszélyeztetés azok esetében, akik nem kiegyensúlyozott családokból jönnek – így a szakember.