2024. március 28. Csütörtök, Gedeon, Johanna.
 
Alaszkát is megjárták, de Hajdú-Biharban találtak otthonraForrás: haon.hu
Utolsó módosítás: 2018-02-28 14:56:03
Címkék: Bihari hírek
Nem mindennapi életútról számolhat be Ilona Marculescu (Bohács Ilona) és férje, Eugen Marculescu.

Bohács Ilona, Ilike (így becézik) hosszú útra indult Nagyváradról, végül évtizedek múltán Alaszkán keresztül a Nagyváradhoz közeli Körösszegapátiba érkezett Magyarországra, immár a férjével. Életük alakulásáról beszélgettünk.

Tanárból férj

– Már szüleim életére is jellemző volt, mint sok ezer erdélyi családra, a vegyes házasság. Édesanyám szülei magyarok voltak. A dédszüleim Körösnagyharsányban éltek. Édesapám cseh anyanyelvű volt. A családban magyarul beszéltünk. Mint fiatal diákok a középiskolában (líceumban), majd az egyetemen románul. Egyetemen vegyészmérnökként végeztem Temesváron – kezdi Ilike, majd Eugen folytatja, aki Brassóban született, román családban. – A középiskolát Temesváron végeztem, majd ott kaptam biológus tanári diplomát. Később Bukarestben, az egyetemen tanultam és doktoráltam biológia tudományból. Még fiatalon Temesváron Ilike szakmai dolgozatának megírásában segítettem. Így ismerkedtünk meg. Az ismeretségből, barátság, majd házasság lett. Házasságkötés után Temesváron éltünk és dolgoztunk. Előbb én mentem ki külföldre, Németországba, onnan Amerikába. Két évig éltem egyedül. Volt, aki felelősséget vállalt értem, állást is szerzett. Az Amerikai Egyesült Államokban elismerték a diplomámat. A természetvédelemben helyezkedtem el. Ott erre nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. – Két év elteltével mentem a férjem után, családegyesítés céljából, egy gyerekkel már könnyebben lehetett kijutni külföldre – folytatja Ilike. – Először Maryland állambeli Germantownban éltünk, majd Coloradoba kerültünk.

A szakmánkat értettük, a nyelv volt nehéz. Hiába tanultuk Romániában az angolt, szinte alig értettük az ottani beszédet. Az amerikai angol teljesen más. A mindennapi életben való beszéd tanított meg bennünket az ottaniak nyelvére.”

– Amerikában az emberek nem ragadnak le egy munkahelyen, mennek a jobb kereset és a jó körülmények után – veszi át a szót Eugen. – Nekünk a munkaadónk több fizetést ígért, a feleségem is kapott munkalehetőséget, meg a költözés költségét is fizette, ami nem kevés összeg volt, így átköltöztünk Alaszkába, Anchorage-be.

Hazaköltöznek

– Alaszka gyönyörű vidék – beszél az ottani élményeikről a feleség. – Egy kicsit másabb, zordabb az éghajlata, mint Európának, de meg lehet szokni. Ott a mínusz harminc fok sem hideg. Minden fűtve van. Az utak hómentesek. Találkoztunk ott magyarokkal, románokkal egyaránt. Többen az első világháborúban vándoroltak ki, illetve 1956-ban. Eléggé zárkózottak az ottani emberek. Minél befutottabbak, gazdagabbak, annál jobban távol tartják magukat másoktól. Bár mi igyekeztünk tartani velük a kapcsolatot. Érdekes volt, hogy a kolbászt ott nem ismerik. Sertéshús helyett halat esznek. Ha kolbászt készítettünk, halfüstölővel füstöltük meg.

Érdekes, magyarokkal kapcsolatos élményemről is beszélhetek: 2001-ben Alaszkában Anchorage-ban és környékén rendezték meg a téli paralimpiát. Mivel magyar csapat is érkezett, így szabadságot vettem ki, és a sízők segítségére siettem ottlétük alatt. Fantasztikus élmény volt.”

Tizenhét évig éltünk Alaszkában. Közben a fiunk is felnőtt, apja nyomdokain járva szintén biológus lett. Az idő pedig eltelt, mindketten nyugdíjasok lettünk. Közösen határoztuk el a férjemmel, hogy öregkorunkat nem Alaszkában éljük le. Eldöntöttük, hogy hazaköltözünk Nagyváradra. Ott építünk házat.



Kedves pillanatok Alaszkából: a férj halászott, a feleségnek a túra volt a kikapcsolódás

– Nagyváradon az építkezéshez a tervek egyeztetése, engedélyezése, az ügyintézés, a munkálatok nagyon bonyolultak, sok időt vettek volna igénybe. Nem gondoltuk, hogy ilyen nehéz lesz Romániába hazajönni. Közben többször jártunk Magyarországon a határ mentén.

Körösszegapátiban találtunk rá a mostani házunkra. Az eladó ház tulajdonosa kedves és segítőkész, szimpatikus volt számunkra. Így lettünk körösszegapáti lakosok.”

Közel az idős édesanya

Ilike, a feleség román, amerikai és magyar állampolgár, férje román és amerikai állampolgár. A fiuk, aki Alaszkában maradt, román és amerikai állampolgár, tökéletesen beszél magyarul, az elmúlt évben Alaszkából Los Angelesbe utazott, magyar állampolgársági esküjének letételére. Nagyon büszke rá. A házaspár jól érzi magát Körösszegapátiban, Ilike a helyi református közösség tagja, a férj is gyakorolhatja vallását, mert helyben van az ortodox tisztelendő. Mondják, a községben csend van, az itt lakó emberek kedvesek, barátságosak. Ezt mindketten így érzik. A család döntésének, hogy Magyarországon élnek, Ilike közel 91 éves édesanyja örül a legjobban, aki Nagyváradon él, így lánya közelébe került.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!