A 2008-as gazdasági világválság az ingatlanpiac bedöntésével keményen odavágott a bútoriparnak is, és bár a 2013-as mélypont óta a bútoreladási forgalom Magyarországon folyamatosan növekszik, a számok még mindig elmaradnak a 2008 előttiektől.

Ugyanez a mértékű hanyatlás, és az ezek után következő, az utóbbi években megfigyelhető fellendülés ugyanakkor nem csak a modern bútoripar által előállított termékek értékesítésére, hanem az antik áruk forgalmára is igaz - mondja Zsolt, aki több mint 20 éve foglalkozik paraszti bútorok és eszközök felvásárlásával, felújításával és értékesítésével. Az újbóli fellendülés kapcsán arról kérdeztük a szakértőt, milyen kincsekre bukkanhat bárki a családi vagy kertes háza padlásán, pincéjében vagy spájzában; továbbá megkérdeztük azt is, miként lehet ezeket okosan pénzzé tenni.

Fellángolóban a régi tűz

A 2008-as válság után egyértelműen bedőlt az az antik piac, amiben én is dolgoztam, akkor már 14 éve. Utána muszáj is volt egy kis szünetet tartani, de ma úgy látom újra feléledőben a régi tűz - mondta el a Pénzcentrumnak Zsolt, antik bútorkereskedő. A szakértő pályafutása során több száz házban, lakásban fordult meg régiségek után kutatva, amiket aztán nagyrészt felújított, majd értékesített.
Én az úgynevezett paraszti eszközökben utaztam, ez egy átfogó neve a népi, illetve paraszti világhoz köthető bútoroknak, tárgyaknak. Ugyanúgy beletartozik például ebbe a halmazba a szenes vasalótól, a vajköpülőn át, a lócáig, komódig, asztalig minden- mesélte Zsolt, aki hozzátette, hogy ezek az eszközök jellemezően a 18.-19. századból származnak, és fő ismertetőjegyük, hogy
egyszerűen, puritán módszerekkel kivitelezettek, ami a bútorok esetében jellemzően puha fát, azaz fenyőt jelentett.

Mindez persze nem volt véletlen, hiszen a falusi, tanyasi világ lakói rendkívül szegények voltak, így mindent saját kútfőből oldottak meg, tákoltak össze, amihez jellemzően a legolcsóbb, legkönnyebben beszerezhető anyagokat használták fel.
Sok esetben 100-150 éves eszközökről beszélünk, olyan tárgyakról, amik még ma is állnak a lábukon. Vannak persze, akiket hidegen hagynak a régi dolgok, mondván azok ósdik, kinek kellenek már. Mások viszont éppen antik jellegükben látják meg a szépet. A paraszti bútorok és eszközök sava-borsát egyébként pontosan a puritán elnagyoltság, durva megmunkálás adja - magyarázta a bútorkereskedő. A felújított paraszti bútorok egyébként óriási népszerűségnek örvendenek tőlünk nyugatabbra is. Németországban, Ausztriában és Olaszországban is vintage gyűjtőnév alatt minden vásárban nagyon kapósak. Az imádatukért ráadásul sokan áldozni is hajlandóak.

Van benne pénz, nem is kevés

A bútorok és eszközök értékének legalapvetőbb értékmeghatározója az állapot. Azaz, hogy a felújító/kereskedő, milyen állapotban jut hozzá az adott darabhoz. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy nagyon szépen tartott, letakart komód pihen-e a spájzban, vagy egy szúrágta, beszakadt aljú, lábatlan darab- szögezte le Zsolt, aki rögtön hozzá is tette, hogy az állapoton kívül természetesen még rengeteg árbefolyásoló tényező is van. Stelázsik esetében például vannak olyan régi darabok, amiket még úgynevezett bardolásos technikával - azaz szekercével vagy baltával - hoztak síkra, bár ezek ma nagyon ritkák, rendkívül sokat is érnek. Ugyanígy fontos lehet például, hogy egy adott darabon van-e valamilyen faragott vagy festett virág vagy egyéb népi motívum.

Ahhoz azonban, hogy megértsük a bútorok és egyéb eszközök árcéduláján fityegő számot, nem árt kicsit mélyebben belelátnunk a paraszti bútorok életútjába. Ezek a darabok jellemzően faluról, régi parasztházak padlásairól, spájzaiból kerülnek elő, ám ez sem kőbe vésett.
Nemrégiben mesélte egyik volt kollégám, hogy teljesen véletlenül összetalálkozott egy régi ismerősével Óbudán, aki felhívta őt kávézni. Ahogy beszélgettek kitévedtek az erkélyre, ahol cimborámnak majd leesett az álla. Egy makulátlan állapotban lévő ónémet tálalószekrényt tartott ugyanis kinn az ismerőse, mondván, máshová nem fért el, de azért kidobni még nem akarta. Persze több se kellett a cimborámnak, azonnal megvette a bútort és már vitte is- mesélte a Pénzcentrumnak Zsolt, nyomatékosítva, hogy a tárgyak bizony vándorolnak és a faluról könnyen városokba is átkerülhetnek az értékes darabok. Szóval soha nem lehet tudni, hogy hol lehet kincsekre bukkanni.

Régen egyébként mindez úgy működött, hogy különböző ismeretségek révén magukhoz hívták a kereskedőt a tulajok, beengedték a házba, és hagyták, hogy szabadon válogathasson. Majd utána letárgyalták az árakat. Ez nagyjából persze ma is így megy, de természetesen az internet elterjedése sok mindent megváltoztatott. A világhálón ugyanis minden fenn van, ezért a laikusok könnyen gondolhatják, hogy egy rövid szörfözés után, már szakértői a tárgyaknak, és hogy őket nem lehet csak úgy átvágni.
Tény, hogy ma már sokan nagyjából tisztában vannak a tulajdonukban lévő tárgyak értékével. Ez azonban sokszor a visszájára sül el, és mindenki azt kezdi hinni, övé Dárius kincse. Ez pedig egyáltalán nincs így - hívta fel a figyelmet Zsolt, aki bővebben is kifejtette ennek okát: az egy dolog, hogy valaki látja az interneten vagy a különböző vásárokban, hogy egy teknő vagy egy fatál ennyibe és ennyibe kerül, az viszont már egy másik, hogy ezeket valakinek elő kellett kaparnia a padláson lévő húsz centis szutyok alól, le kellett tisztinai, esetleg lakkoznia, festenie. Ez pedig mind pénzbe kerül. Egy komolyabb bútor felújítási költsége például 40 ezer forint is lehet, ami nem kevés.

A szakértő szerint tehát senki ne számítson arra, hogy a szemét alól csak úgy előásott régiségek önmagukban aranybányák. Már csak azért se, mert a kereskedő azt is elmondta, hogy a felújítás, rendbe tétel mindig is értéknövelő tevékenység, ahhoz pedig szakértelemre és eszközökre van szükség. Persze ezeket bárki megtanulhatja, ám nem árt tisztán látni.

Ezeket keresd

Zsolt elmondása szerint a bútorok közül a komódok mindig is slágernek számítanak, az persze nem mindegy, hogy mekkora darabokról van szó. Ő úgy látja ma divatosabbak a kisebb, három fiókos darabok. Ezeket 70 000-100 000 forintért lehet eladni felújított állapotukban, de egy 5 fiókost, amibe nagyjából annyi ruhát lehet pakolni, mint egy mai, normál méretű kétajtós szekrénybe, már 130 000-150 000 forintot is kóstálhat.

Emellett nagyon mennek még, a régen rendkívül népszerű, úgymond falra szerelhető konyhai polcok, melyek tetejére tányért, a kampóira pedig bögréket tettek. Némelyiken ráadásul festett, virágos motívumok is vannak, egy ilyen darab akár 50 000-60 000 forintot is megérhet. A vásárlók manapság nagyon szeretik a kisebb, könnyen mozdítható darabokat is, mint például a hokedlik vagy sámlik - akár szobadísznek, akár a cipő felvételéhez -. Ezek felújított darabjaiért is simán adnak 10 000-15 000 forintot. De is sorolhatók egyébként, hasonló áron például a paraszt fenyőszékek vagy az esztergált lábú/kockalábú konyhaasztalok is, igaz utóbbiakért inkább 23 000-30 000, de akár 50 0000 forintot is elkérnek.

Drágább árkategóriát jelent például a hét darabos hálószoba garnitúra, aminek, ha minden darabja megvan jó állapotban, akár 300 000 vagy ennél is többet érhet. Csúcsdarabnak számít például egy teljesen egyben maradt szövőszék is, aminek festett példánya akár fél millió forintot is érhet. Igaz, Zsolt szerint egy ilyet találni manapság már szinte lehetetlen.

A nagyobb bútoroktól függetlenül természetesen minden apróságnak is ára van. Ezeket ráadásul sokan keresik díszeknek, de akár használati tárgyaknak is ("Miért, egy 150 éves bögréből is ugyanúgy lehet inni, mint egy maiból, nem?"). A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk jó pár darabot annak érdekében, hogy némi támpontot nyújtsunk, mikre érdemes különösen figyelni:
sózóteknő - 5-6 ezer, felújítva/szép állapotban 10 000-15 000 forint;
cserépedény, csupor, szilke: mérettől és mázolástól függően változó ár, egy 35-40 centis matt, agyag köcsög kb. 1 500 forint, viszont egy kívül-belül mázas, virágmintás már 5 000-6000 forintot is érhet;
szenesvasaló - egy szépen kidolgozott, kakas, hattyú vagy oroszlánmintás darab akár 25 000-30 000 forintot is érhet;
befőttes üveg - ha nagyméretű és valamilyen pecsét van a nyakán akár 5 000 forintot is érhet egy darab;
gyalu - állapottól, mérettől függően 2 000-20 000 forint;
gyalupad - feltisztítva, viaszolva akár 50 000 forint;
zománcozott gyerekkád - 20 000 forint;
gobelin, hímzett falvédők - ami nem lyukas, jó állapotú 5 000-10 000 forint;
teatűzhely - 25 000 forint;
kések, bárdok - 3 000-12 000 forint
péklapát - 3 000-5 000 forint

Mindez persze csak egy merítés a gyakorlatilag végeláthatatlan eszközök sorából, továbbá az is igaz, hogy az itt feltüntetett árak pusztán irányadóak, ahogy ugyanis Zsolt fogalmaz:
Mindent csak annyiért lehet eladni, amennyiért hajlandóak megvenni. Mondhatom én, hogy ez a régi sörösüveg 5 ezer forintot ér, de ha csak 3-at hajlandók adni érte, akkor vagy a nyakamon marad vagy engedek...

És ez persze minden bútorra és más tárgyra is igaz. Azt is érdemes persze megemlíteni, hogy tőlünk nyugatabbra - a már említett országokban - ezeknek az áraknak a sokszorosáért mennek el a vintage tárgyak, berendezések. Úgyhogy, aki érzi magában az erőt, és az utánajárástól sem retten vissza, arrafelé is kacsintgathat. Csak példaképpen, míg itthon egy felújított, jó állapotú három fiókos komód 100 000-150 000 forint között mozog, addig kint ez 600-1000 euró, azaz 300 000 forintnál is több, tehát a duplája.

Mindent egybevéve egyáltalán nem biztos, hogy a tüzelésre szánt régi asztal vagy a spájz mélyén elfeledett, pókhálós komódok megfelelő helyen vannak. Lehet, hogy sokan nem is tudják, mekkora kincsesbánya van a kezük vagy éppen a lábuk alatt. Olyannyira igaz ez, hogy Zsolt szerint például még a régi, megsárgult, megbarnult, elsőre értéktelennek tűnő könyveket is érdemes mindegy szálig átnyálazni, hiszen ha értékes könyvet nem is, egy obsitlevelet (leszerelő katonáknak adták az első világháború idején) könnyen találhatunk a lapok között, ami már rögtön 25 ezer forint pluszt jelenthet a családi kasszába.