Soha nem könnyű a párkeresés, sokszor álmokat kergetünk, elképzelünk magunk mellé olyasvalakit, aki lehet nem is létezik. Amikor találkozunk egy olyan emberrel, aki megfelel az elvárásainknak, el tudjuk vele képzelni a jövőnket, akkor semmi és senki nem állhat az utunkba, legalábbis ezt gondoljuk. Azonban mindent lehetne mondani az életre, de azt nem, hogy egyszerű, az ismerkedés alatt különböző szinteket kell meglépnünk, ami sokszor kényes helyzetekbe is kergethet minket. Tinédzserként szeretjük titokban tartani a kapcsolatunkat, úgy akarjuk megélni a szerelmet, hogy mások semmiképpen se tudják befolyásolni érzelmeinket. Viszont egy idő után fel kell ébrednünk a varázslatból, le kell rántanunk a leplet a kapcsolatunkról, és be kell mutatni választottunkat a családnak. Bizonyára mindenki retteg az első találkozástól, meg akarunk felelni szerelmünk szüleinek, a legjobb formánkat akarjuk hozni, de ez sajnos nem mindig sikerül. Dr. Mátyás Kinga Vanda pszichológus szerint nem szabad eltitkolni valós énünket, ne játsszuk meg magunkat, mert az igazságra hamar fény derül.

Függetlenség

– A párunk családjával való első találkozás mindig kulcsfontosságú. Meghatározó, mert a kedvesünk szüleinek a véleménye kihathat a kapcsolatunk minőségére. Úgy gondolom, hogy ez egy-két generációval ezelőtt fontosabb kérdés volt, mint napjainkban. Régen a szülők nagyobb behatással voltak gyerekeik életébe, ma a párok valahogy függetlenebbek szeretnének lenni. Több oka lehet annak, amiért félünk egy ilyen megismerkedés előtt. Lehetséges, hogy a korábbi kapcsolatainkban nem éreztük magunkat elfogadva, gondolok itt akár a szüleinkkel, illetve egy korábbi kapcsolatból hozott rossz élmény miatt félünk a szembesüléstől – kezdte a tájékoztatást a párterapeuta.

Mindenre fény derül

Tükör előtt próbálunk, új ruhát vásárolunk, nem akarunk túlságosan kitűnni a tömegből, de nem is kívánunk szürke kisegérként megjelenni kedvesünk családja előtt. Talán meg is tervezzük a találkozást, előre elképzeljük, hogy mi fog történni, a kérdésekre milyen válaszokat fogunk adni, lehet még a párunk is segít nekünk benne, azonban mégis feszélyezve érezzük magunkat. Nem meglepő, hiszen mindig az a legjobb, ha önmagunkat adjuk, ha magunkra öltünk egy szerepet, akkor a szerelmünk is kellemetlenül érezheti magát, arról nem is beszélve, hogy egy idő után mindenre fény derül.

A követelőzés soha nem megoldás!

Mindig meg kell találni az aranyközéputat, nem lehetünk mindenkinek szimpatikusak, nem szerethetünk minden egyes embert, de ha a családról van szó, akkor kompromisszumokat kell kötni. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy azoknak az embereknek az életét tegyük tönkre, akik számunkra a legfontosabbak, az elfogadás ebben a helyzetben is a legjobb, amit tehetünk.

Szülői elengedés

– Bízni kell abban, hogy ha helyes értékrendre neveltem a gyerekemet, akkor egy hasonló értékrendű embert fog élete párjának választani. Ha a gyermekem választott párja helyes értékrenddel bír, akkor minden más, például a haja színe, testalkata elhanyagolható. A fiatal mindenképp legyen tisztelettudó, lássa meg a párja szüleiben azokat az embereket, akiknek köszönheti, hogy ez az ember most mellette van. A szülők pedig tanulják meg elengedni a gyermekük kezét! Engedjék tágabbra a határokat és legyenek elfogadóak gyermekük választottjával! Óriási terhet jelent a kapcsolatnak, amikor a szülő ellene megy. Különösen akkor, ha a gyermeknek nem sikerült érzelmileg eltávolodni a szülőtől, így befolyásolható marad, és a szülő ott marad a fiatalok kapcsolatában, mint egy harmadik fél, aki követelőzik, érzelmi zsarolásnak teszi ki a gyermekét. Lojalitás konfliktus elé állítja a gyermekét, ami azt jelenti, hogy megzsarolja a fiatalt, hogy egyszerre nem szeretheti a szüleit és a párját is, választani kényszerül – mondta Mátyás Kinga Vanda.

Ne akarjunk dönteni mások sorsáról!

Szülőként mindig a legjobbat akarjuk a gyermekeinknek, ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk, de sokszor ez visszafelé sül el. Ahány ember, annyi ízlés, így van ez a párválasztásnál is, nem lehet számunkra mindenki szimpatikus. Azonban legtöbbször el kell fogadni mások döntését, főleg akkor, ha a gyermekünk boldogságáról van szó. Ha azt szeretnénk, hogy a jövőben az unokáink is egy boldog családban nőjenek fel, akkor mindenképpen arra törekedjünk, hogy a gyermekünk harmóniában éljen a párjával. Egyszer mi is dönthettünk a saját sorsunkról és életünkről, itt az ideje, hogy átadjuk a választás jogát gyermekeinket.