A minap hárman utaztunk autóval az egyik kistelepülés felé. A bekötõúton haladva egy embert fedeztünk fel az út mellett. Elõször elhaladtunk mellette, de kis idõ múlva mégis visszafordultunk. Félve közelítettük meg az ismeretlent, hiszen szakadt, koszos ruhában feküdt ott, lábait a mellkasához szorítva. Mikor odamentünk ébreszteni próbáltuk, de sem a duda hangjára, sem a mi hangunkra nem reagált, csak mozdulatlanul feküdt az esti órákban, már hideg idõben.

Jött a gondolat, kinek is szóljunk elõször? A voksunk a rendõrség mellett szólt, mondván "majd õk tudják a következõ lépést, hiszen mi van, ha már nem él?".

Az autónkon kitettük a vészvillogót, és közben figyeltük az illetõt, hátha megmozdul, vagy segítséget kér.

A várakozással töltött fél óra alatt legalább húsz autó ment el mellettünk, de egy sem kérdezte meg, kérünk e segítséget, vagy, hogy miért állunk ott a sötétben villogva.

Éppen végszóra, ahogy megláttuk a rendõrautó villogását az úr felkelt az út mellõl. Kérdõre vontuk miért fekszik ilyenkor az árok parton.

Erre nem éppen hihetõ választ kaptunk. Az Úr ugyanis részeg volt, állítása szerint a közeli aratásokon akart kukorica csutkát gyûjteni.

A rendõrök már elég jól ismerték, tudták milyen, de azért a biztonság kedvéért "észrevétlenül" megnézték az autót, van-e rajta valami sérülés.

Elmondták, hogy a sziesztázó úrral korábban is volt már probléma, de azért helyesen cselekedtünk, hiszen ki tudja miért fekszik ott egy ember november elején az árok parton.

Lehet, hogy most ez egy felesleges kiszállás volt a rendõröknek, de akár egy ismerõs vagy idõs ember is feküdhetett volna ott betegen vagy balesetet szenvedve.

Elgondolkodtató, hogy fél óra alatt több tíz autó közül csak egy volt hajlandó segítséget nyújtani. És mi lenne ha mi feküdnénk ott?

Gondolkodóba ejthet sok embert, mit tenne õ hasonló helyzetben?

Véleménye van ? Írja meg!