Miért van szükség több ezer telefonfülkére az országban a mobiltelefonok tömeges elterjedése mellett? Az úgynevezett egyetemes szolgáltatókat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság határozatban kötelezi, hogy minden háromezer főnél kisebb lélekszámú település esetében településenként legalább egy darab, ennél nagyobbakon pedig minden megkezdett háromezer lakosonként szintén legalább egy darab nyilvános telefonállomást működtessen. A fővárosra így nagyjából 600 készülék jut, de egy néhány száz fős faluba is kötelező telepíteni. Az országban összesen majdnem hétezer működik. A fülkékből indított (vagy fogadott, mert azt is lehet) hívások száma drasztikusan lecsökkent a mobiltelefonok megjelenése óta.

Az első telefonfülkét Magyarországon kilencven éve telepítették, 1928 decemberében a belvárosi Váci utca elején. A fülkék a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején élték fénykorukat, akkor egy fülkéből havonta átlag 10 órányi beszélgetés zajlott. Ma ez az átlag alig éri el az egy órát. Ugyanakkor még mindig nagyon sok hívás érkezik segélyhívó számokra. A fülkék ellen külföldön már fellázadtak a szolgáltatók, korábban Lengyelországban például az Orange állt ki amellett, hogy semmi szükség rájuk, Bécsben pedig a metróállomásokon mobiltelefon-automatákat telepítettek a nyilvános állomások helyett.

Fotó: Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány

A Magyar Telekomnak 3642 darab érmés és 1854 darab kártyás nyilvános készüléke van az országban. (Az érmésekből pénz nélkül is lehet telefonálni, ha valakinek van Magyar Telekom Barangoló kártyája, a kártyásokból pedig úgynevezett hívókártyákkal.) A Magyar Telekom öt és fél ezer fülkéjének 90 százaléka közterületi fülke, a többi kórházakban, közlekedési csomópontokon, bevásárlóközpontokban található nyilvános telefon.

A kihasználatlan fülkéket gyakran megrongálják, nyilvános WC-nek használják, vagy hajléktalanok veszik birtokba.

Ezzel – például a Magyar Telekomnak – éves szinten több tízmillió forintos kárt okoznak, hiszen nekik kell állniuk a fenntartási és karbantartási költségeket. Az undorító fülkéket be is lehet jelenteni a Magyar Telekom ügyfélszolgálatán, és 24 órán belül intézkednek. Egyébként a távközlési cég hetente, havonta takarítja a hozzá tartozó fülkéket, amelyek fenntartása így nyilván veszteséges.

Nem csak a Telekomnak vannak azonban fülkéi. Az Invitelnek is törvényi kötelezettsége üzemeltetni nyilvános állomásokat, jelenleg az országban összesen 1238-at, ez 10 százalékkal több, mint amennyit a törvényi kötelezettség elvár a cégtől. (Idén júniustól az Invitel Távközlési Zrt. tulajdonosa a Digi Távközlési és Szolgáltató Kft. lett, de a felvásárlás következtében nem jött létre új egyetemes szolgáltató, és a két cég jogilag is elkülönül, így továbbra is csak az Invitelnek kell fülkéket fenntartania.) Nekik csak érmés készülékeik vannak, amelyek forinttal és euróval is működnek.

A Digi az Index kérdésére elmondta: a telefonálási szokások változásával párhuzamosan a 15-20 évvel ezelőtti állapotok nagyságrendjéhez képest napjainkra körülbelül 60 százalékkal csökkent a telefonfülkék száma, és évről évre fokozatosan esik vissza a nyilvános állomások forgalma is.

Egy készülék átlagosan néhány ezer forintot forgalmaz egy hónapban, így egy fülkére nagyjából egy óra beszélgetés jut havonta.

A nagyobb városokban szívesebben használják, kisebb településeken pedig többnyire már csak segélykérő funkciót töltenek be. Régebben hosszabb beszélgetéseket is bonyolítottak bennük, de ma rövidebb hívásokra, illetve visszahívásra használják őket.


Öt-nyolc évente újítanak fel egy-egy telefonállomást, az éves fülkebevétel 15 százalékát fordítják helyreállításra. A leggyakoribb probléma a kézi beszélő rongálása, a fülke üvegének betörése és a graffiti. Az alig használt készülékeket (ha azokat nem kötelesek fenntartani) időről időre lebontják. A leszerelt fülkék alapítványokhoz, intézményekhez, de akár magánszemélyekhez is kerülhetnek. Kisebb-nagyobb átalakítással muzeális célra, dekorációnak vagy könyvcserélő pontnak is használhatják őket.