3,6 ezer regisztrált biogazdálkodó működött tavaly Magyarországon – derül ki a legfrissebb (2017-es) Magyar statisztikai évkönyvből. E szám több mint a kétszerese a 2005-ös hasonló adatnak, a hazai agráriumban tevékenykedő közel félmillió vállalkozóhoz képest a biogazdák aránya azonban egyelőre nem éri el az egy százalékot. Az ökológiai gazdálkodásba bevont 200 ezer hektárnyi földterület az összes hazai termőterületnek ugyanakkor mintegy 3 százaléka, igaz, e töredék mennyiségnek is csak valamivel több mint a fele minősül már jelenleg is biogazdálkodásra százszázalékosan alkalmas térségnek. A többi föld egyelőre még csak úgynevezett „átállási terület”, ahol csak a későbbiekben lehet majd teljes értékű ökológiai gazdálkodást folytatni.

A szántóföldi növények termesztésére rendelkezésre álló tábláknak tavaly például 1,5–2 százaléka minősült biogazdálkodásra alkalmasnak a KSH összesítése szerint. A bioültetvények (például az ökológiai szempontból „tiszta” zöldséges-, gyümölcsöskertek) mérete 2005 és 2017 között a négyszeresére (2,5 ezer hektárról 10 ezer hektárra) növekedett itthon, míg a hasonló státusú legelők és rétek kiterjedése jelenleg 60 százalékkal haladja meg a korábbi szintet.

Miközben az ökológiai gazdálkodásra alkalmas táblák összterülete egyre nagyobb, a biogazdaságokban tartott jószágok száma több fajta esetében jelentősen visszaesett az utóbbi időben. Ennek az évtizednek az elején még 32,5 ezer szarvasmarhát tartottak például deklaráltan természetközeli körülmények közt a honi biogazdák, az utóbbi hét évben az állomány azonban csaknem a felére (17,7 ezer állat) esett vissza. Az ökológiai gazdálkodás előírásai szerint tartott juhok száma ugyanezen idő alatt a harmadával (9,5 ezerről 6,3 ezerre), a kecskéké a kétharmadával (1,7 ezerről félezerre) csökkent. Mindez azt jelenti, hogy a biogazdaságokban csak a sertés- és a baromfiállomány nem mutat egyértelműen csökkenő tendenciát.

A hazai biogazdálkodás termelési folyamatainak felemás alakulásával párhuzamosan a magyar agrárium egésze által felhasznált kemikáliák mennyisége lendületesen emelkedik. Egy hektár „normál” mezőgazdasági területre 2010-ben például még átlagosan 72 kilogramm műtrágyát juttattak ki a gazdálkodók, a múlt évben viszont már 119 kilogramm volt a 10 ezer négyzetméterre jutó műtrágya menyisége idehaza. A leggyorsabb ütemben a földekre kiszórt foszfor mennyisége nőtt ebben az évtizedben (az eredeti adag két és félszeresére), de nitrogénből is nagyjából 50 százalékkal több fogy újabban a korábban szükségesnél. Mindezzel párhuzamosan a kálium „bevitele” is emelkedett – éspedig a duplájára – a magyar agráriumban, holott a művelés alatt tartott területek nagysága némileg csökkent ebben az évtizedben.

A szintetikus úton előállított műtrágyák növekvő mértékű felhasználása (ami nemcsak a talajt károsíthatja, hanem hasznos élőhelyek pusztulásához is vezet) persze azzal is összefügg, hogy az állatállomány csökkenése miatt egyre kevesebb szerves trágyához jutnak a földek. 2010-ben például még 1231 kiló híg- és istállótrágyát kapott itthon átlagosan egy hektár mezőgazdasági terület, öt évvel később viszont már csak 967 kilogrammot. A felhasznált szerves trágya mennyisége azóta tovább csökkent idehaza.