Újabb ajándékkal kedveskedik a német autóiparnak az Orbán-kormány. Nemcsak a kimerülésig tartó túlóráztatásról nyújtott be törvényjavaslatot Kósa Lajos fideszes képviselő, hanem arról is előterjesztés készült, hogy a kiemelt beruházások felett gyakorlatilag minden kontroll megszűnjék. Ez utóbbi könnyítés az összes fontos fejlesztésre kiterjed, de vélhetően a BMW lesz az egyik első haszonélvezője. Az autógyártó már az előtt elkezdheti debreceni építkezését, hogy a hatóságok jogilag is kialakítanák az új telket a felvásárolt területekből. Így már javában állhat az épület, mire bárki érvényesíteni tudná esetleges ellenérveit.

A BMW Group leendő új gyárának helyszíne Debrecen határában
Máté Péter 

Elhallgattattak azonban mindenkit, aki szóvá merte tenni, hogy a kiszemelt földek olyan termőterületek, amelyeket elvileg az Orbán-kormány is nagy becsben tart. Az önkormányzat ugyanis 44 milliárd forint hitelt vett fel a földvásárlásra és az infrastruktúra fejlesztésére. Ez hektáronként bő százmillió forintos keretet jelent, miközben a termőföld átlagára másfél millió forint körül van. Persze az utak és a közművek kiépítése sok pénzbe kerül, csakhogy arra további 125 milliárd forintot adott a kormány. Így a helyi gazdák mesés árakat alkudhattak ki maguknak – a HVG érdeklődésére nem is panaszkodtak –, és még így is tekintélyes puffere maradt a városnak egyéb költekezésre.

Pedig az önkormányzat jókora kockázatot vállalt az ügylettel. Ezt még Papp László polgármester is így értékelte, amikor a képviselő-testületet arról győzködte, hogy szükség van egy, az árfolyamkockázatot mérséklő határidős devizapiaci ügylet megkötésére. A BMW ugyanis csak a jövő év második felében veszi meg az előkészített ingatlant, és senki sem tudhatja, milyen lesz akkor a forint árfolyama az euróhoz képest. Előszerződés ide vagy oda, a polgármester még azt is hozzátette: nem lehet 100 százalékra venni, hogy a BMW időben és egy összegben fizet. Mindez azonban nem tántorította el az önkormányzatot attól, hogy eladósodjon.

A közpénzeket akár a város haveri kézben lévő kaszinójában is feltehették volna a rulettre, ha már olyan piaci fejlesztésbe kezd az önkormányzat, mint az irodaház-építés.

Máté Péter 

A város vagyonkezelő vállalata 60-40 százalékos részesedéssel alapított ingatlanfejlesztő céget kedvenc építőipari kivitelezőjével, a Hunéppel, amely sorra nyeri a helyi közbeszerzéseket. A közös cég mintegy 8 milliárd forintnyi euróhitelt vett fel az OTP-től a tízmilliárdos beruházásra. Az Orbán-kormány néhány éve még kíméletlenül ostorozta a megelőző nyolc év eladósodását, márpedig semmi garancia nincs arra, hogy a gazdaság jelenlegi prosperitása kitart, és a forint is megőrzi az értékét.

A politikai propagandában persze mindez a város fejlődését szolgálja. És valóban: a vagyonkezelő éppen a napokban számolt be a képviselő-testületnek a városi cégek első féléves eredményeiről. Az adatok bámulatosak: nincs az a rezsicsökkentés vagy közműadó, amely a debreceni közművállalatokat falhoz vágná. Egészen addig, amíg a sarokba szorított helyi ellenzék már csak bólogatásra, a zsebre vágott helyi média pedig csak a propaganda harsogására képes. Ha ugyanis megpiszkáljuk a sikerjelentés mögötti számokat, legalábbis árnyaltabb a kép. A vízművek ugyan tényleg képes kimutatni több százmilliós profitot, csakhogy a vállalat éves beszámolójából az is kiderül, hogy ebből 150 millió központi támogatásból származik, a többit pedig veszélyes megszorításokkal izzadják ki. Ahogy a jelentés fogalmaz, a takarékosabb költséggazdálkodás (értsd: megszorítások) részeként olyan alapanyagokat és szolgáltatásokat vásárolnak a karbantartáshoz, amelyek minőségileg még elfogadhatók.

A Debrecen Eye és a belváros patinás épületei. Látványtervezés
Máté Péter 

Pedig a vagyonkezelő holdingba tartozó tucatnyi cégnek nem ettől kellene költséghatékonynak lennie. A fideszes önkormányzat – még Kósa Lajos polgármestersége idején – olyan vállalatbirodalom kiépítésébe kezdett, amelyhez a modell a német önkormányzatoknál népszerű Stadtwerke, vagyis egyfajta városgazdaság. Ennek azonban tiszta könyvelésen, nem maszatoláson kellene alapulnia.

Márpedig a rezsicsökkentés miatt mesterségesen kialakított árak azt eredményezik, hogy a költségeket nem azok állják, akik a szolgáltatást igénybe veszik. Innen csak egy lépés, hogy önkényes, egyedi döntések alapján tömjék be a vállalati gazdálkodásban keletkező hiányokat. Ettől kezdve pedig már nincs ember, aki meg tudja állapítani, hatékony-e az adott cég működése. A debreceni távhőszolgáltató évente 1-2 milliárd forintot kap az állami Mavirtól, a közlekedési vállalatot pedig – hasonlóan más nagyváros gyakorlatához – az állam és az önkormányzat közösen tartja életben: tavaly például a 4,4 milliárd forint árbevételhez 2,5 milliárdos dotáció társult. Vajon mi lett volna, ha csak 2 milliárdot vagy netán 3 milliárdot kapott volna? A válasz éppúgy esetleges, mint a támogatás mértékének megállapítása.

Kétségtelenül kiútnak tűnhet az előremenekülés: a gazdaság minél nagyobb szeletét gyűrik be az önkormányzati holding alá, annál nagyobb összegből lehet tüzet oltani. De ami még ennél is nyomósabb érv lehet, az az, hogy így még több pénzt lehet újraosztani. Ha az állami oktatás lerongyolódott, akkor közpénzből magániskolát építenek. Az intézménybe azok járhatnak, akiknek a szülei óvodáskortól a gimnáziumig meg tudják fizetni az évi 2,4–4,7 millió forintos tandíjat. Vagyis átcsoportosítják a város bevételeit a gazdagabbak javára. A beruházás 3,2 milliárd forintja pedig hova máshova folyna be, mint a Hunéphez, csakúgy, mint a strandfelújítás 8,5 milliárdja.

A Nagyerdei stadion és a fürdőberuházás
Máté Péter 

Ez pedig éppúgy a kormánybarát üzletemberek feltőkésítését szolgálja, mint országos szinten azok a közbeszerzések, amelyeken Mészáros Lőrinc és oligarchatársai győzedelmeskednek. A BMW-gyárhoz szükséges infrastruktúra kiépítése néhány éven belül további százmilliárdos megrendelést jelent majd a szerencséseknek.

A város potentátjai között van a Xanga-csoport tulajdonosa, Herdon István is, aki éppen a napokban adta vissza a városnak a repülőtér üzemeltetését. A főként ipari parkok fejlesztésével foglalkozó Xanga éveken át tőkével segítette a repülőteret, ám közben több milliárd forintot nyert is az uniós pályázatokon. Habár a reptér forgalma jelentősen bővült, veszteségei csak nem akarnak apadni. A kormány azonban ebben is a város segítségére sietett: az önkormányzat éppen csak visszavette a repülőteret, a kabinet máris az üzemeltető cég veszteségével megegyező összeget, több mint 320 millió forintot csoportosított át Debrecennek.

HVG 

A legmókásabb feladat azonban minden bizonnyal a város egy másik milliárdosának jutott. Szima Gábor négy évvel ezelőtt sikeresen pályázott a debreceni és a nyíregyházi kaszinó koncessziójára. A Grand Casino hozza is az eredményt: tavaly 1,6 milliárd forintos forgalom mellett 360 milliós profitot termelt. Csakhogy Szima szerencsejátékos cége tulajdonos abban a vállalatban is, amely a helyi futballklubot, a DVSC-t üzemelteti. Az önkormányzat kisebbségi részesedése mellett a részvények 73 százaléka az övé. Ebből viszont az is következik, hogy neki kell lenyelnie a fociklub tetemes, tavaly például 620 millió forintot meghaladó veszteségének nagy részét. Legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy van miből átcsoportosítania.

A debreceni Stadtwerke verklijének motorja – nem kérdéses – a mai napig a Fidesz vezető politikusa, Kósa Lajos. A nagyerdei strand alapkövét a napokban helyezték el, és mint az ünnepélyes eseményeken megszokott, Kósa ezúttal is ott pózolt az időkapszula elsüllyesztésénél. A térség országgyűlési képviselője a feleségén keresztül is jelen van a város mindennapjaiban. Porkoláb Gyöngyi annak a városi cégnek az igazgatója, amely az Európa kulturális fővárosa cím elnyerését célzó pályázatát irányítja, és amely a remények szerint további tízmilliárdokat vonz Debrecenbe, ha az eseménysorozatot 2023-ban a cívisváros rendezheti.

SZABÓ YVETTE