Megkérdőjeleződni látszik az a régi orvosi axióma, miszerint a 35 év feletti nők esetében nagyobb kockázattal jár a gyermekvállalás, mint a húszas éveiket „taposó” fiatal anyák számára. A rendszerváltás, sőt az ezredforduló idején is a középkorúsághoz erősen közeledő kismamák körében regisztrálták még a legnagyobb arányú csecsemőhalandóságot. Azóta viszont az orvostudomány mintha egyre inkább alkalmazkodna az időközben jelentősen megváltozott életstratégiákhoz, egzisztenciális „menetrendekhez”. Ezt látszik legalábbis bizonyítani az a tény, hogy a legfrissebb adatok alapján már éppen a 35–39 éves nők esetében a legalacsonyabb relatíve a tragikus végű szülések aránya idehaza a különböző korosztályokban.

A sokáig megkérdőjelezhetetlennek tetsző fenti orvosi doktrínára ebben az évtizedben kezdtek el rácáfolni a demográfiai mutatók. Míg 1990-ben még a 20–24 éves nőknél volt a legalacsonyabb a csecsemőhalálozás mértéke itthon, az ezredfordulót követően már pontosan ugyanez volt a helyzet a húszas éveik második felében járó anyák esetében is. A 2010-es évtized kezdete óta a legkevesebb végzetes komplikáció pedig már a 30–34 éves korosztály esetében állt elő az orvosstatisztikai adatok szerint. E tendencia azóta folytatódott, s tavalyelőtt újabb meghökkentő fejleménnyel szolgált: 2017-ben már a harmincas éveik második felében járó mamák újszülöttjei esetében vesztette életét relatíve a legkevesebb csecsemő Magyarországon.

HVG 

Mindez nem azt jelenti, hogy a legfeljebb 16 éves kismamák újszülöttjei napjainkban abszolút értelemben veszélyeztetettebbek lennének, mint voltak három évtizeddel ezelőtt. A csecsemőhalandóság mutatója e „lányanyák” esetében is több mint a felére esett vissza (22 ezrelékről 10 ezrelékre) a rendszerváltás óta. Az más kérdés, hogy a gyerekfejjel szülő nők körében ennek az évtizednek az első hét esztendejében a korábbi mérték duplájára ugrott fel hirtelen (s egyelőre rejtélyes okokból) az újszülöttjeiket elvesztők aránya. Az idősebb kismamák esetében – mint már látható volt – feltűnő mértékű pozitív irányú változások következtek be: a 30–34 éves asszonyoknál a hatodára esett vissza három évtized leforgása alatt a csecsemőhalálozási index, a 35–39 évesek körében pedig a tizedére.

Ugyancsak látványos javulást könyvelhetnek el a kórházak a 40–44 évesen szülő hölgyek esetében. E kategóriában ezer újszülött közül 1990-ben még 24-en vesztették életüket a világrajövetelt követő egy éven belül, azóta viszont e mutató (kerekítve) 5-re csökkent.

E frissen regisztrált nyers adatok értelmezésére a KSH demográfusai hamarjában még nem vállalkoztak. Nem elképzelhetetlen persze, hogy a fenti változásokhoz például a császármetszéssel szülő nők magas száma is hozzájárul.

HVG 

A biológiai törvényszerűséget már-már felülírni látszó medicinális technikák a társadalmi vastörvényeket a jelek szerint kevésbé képesek ellensúlyozni. A gyermekhalandóság szintje a gazdaságilag fejletlenebb Kelet-Magyarországon – különösen Bács-Kiskun, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében – egyértelműen magasabb, mint a jobb anyagi kondíciókat élvező Dunántúlon.

A jövedelmi viszonyok és a csecsemők halálozási aránya közötti kapcsolat sem tűnik azonban teljesen direktnek. Az újszülöttek életesélyeit tekintve a legkedvezőbb helyzetű hat hazai térség között kivétel nélkül megtalálható például az a három megye, ahol orvostudományi egyetemek – Debrecen, Szeged, Pécs – működnek, habár ezek a körzetek messze nem tartoznak a leginkább prosperáló vidékek közé. A vidéki Magyarország gazdasági tekintetben legerősebb szeglete, Győr-Moson-Sopron megye a csecsemőhalandóság tekintetében viszont csupán a hazai középmezőnybe tartozik.