2019. május 22. Szerda, Júlia, Rita.
 
Nyolcvanöt éves a debreceni Egyetem tér parkjaForrás: dehir.hu
Utolsó módosítás: 2019-05-14 19:23:17
Címkék: Bihari hírek
Debrecen - Gyertyánsövény, tiszafák, bronzszobrok, kétlépcsős medence, szökőkút, több mint 33 ezer négyzetméteres francia mintájú park – már 85 éve alkot elválaszthatatlan egységet a Debreceni Egyetem Főépületével a város legimpozánsabb tere.

A Főépület 1932-es felavatásával a munkálatok nem értek véget, a szomszédos területeken sportpálya, professzori villák (8 villa Györgyi Dénes tervei szerint) épültek, és az épület előtti park rendezése is megkezdődött – írja az unideb.hu.

 

Fotók: unideb.hu

A Főépület előtt alakították ki Debrecen legnagyobb – 230 x 144 méteres – terét, amelyet Klebelsberg Kunó kultuszminiszter elképzelése és megbízása alapján Kertész K. Róbert államtitkár tervezett, középpontjában a 65 x 20 méteres vízmedencével.

Az új tér igazodott az 1923-ban Debrecen város megbízásából Borsos József főépítész és Pohl Ferenc főkertész elképzelése szerint készült Nagyerdő-rendezési tervhez.

„Kívánatos, hogy az épület környékének parkírozása még ez évben mielőbb megkezdessék… a parkba az épület előtt Méliusz Péter, Huszár Gál, Szenczi Molnár Albert és Komáromi Csipkés György szobrai állíttassanak fel” – olvasható Csánki Benjámin leköszönő rektor beszámolójában az egyetem 1929-30-as évkönyvében.

„Nevezetes előhaladást tett az év folyamán a központi épület környékének rendezése. Debrecen város ez alkalommal ismét tapasztalt áldozatkészsége lehetővé tette a kormánytól e célra adott összeg felhasználásával is a Tisza István tér csinosításának elkezdését” – fogalmazott évértékelőjében az 1931-32-es tanévet megnyitó közgyűlés előtt tartott beszédében Kun Béla lelépő rektor.

1931 első félévében – az egyetemi építkezések művezetőségének jelentése szerint – folyamatban volt a téren a medence kialakítása, az aszfaltozás és a kőjárda burkolatok készítése, és megkezdődtek a műkertészi munkálatok is.

A tér díszítésére szolgáló szobrokra Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter pályázatot hirdetett, így Méliusz Juhász Pétert Füredi Richárd, Huszár Gált Ohman Béla, Szenczi Molnár Albertet Pásztor János, Komáromi Csipkés Györgyöt pedig Kisfaludi Stróbl Zsigmond (aki a ma már a Főépület előtt álló Tisza István szobor alkotója is) formázhatta meg.

A park kivitelezési munkálatait a város finanszírozta, cserébe a kultuszminiszter Debrecennek ajándékozta a szobrokat.

 

1934. május 17-én leplezték le a Főépület előtt lévő Tisza István téren (ma Egyetem tér) az első, Méliusz Juhász Péter (1536-1571) emlékére felállított szobrot. Az alkotás a magyar református egyház szervezőjét, a hitvitázót ábrázolja, amint könyvvel a kezében szenvedélyesen szónokol.

Az avatóünnepséget a kollégiumi kántus éneke nyitotta, majd Varga Zsigmond, az egyetem rektora mondott köszöntőt. „E gyönyörű térről sugárút nyílt meg a város szívébe. Ez az út összeköti a Nagytemplomot és a Kollégiumot a Tisza István-egyetemmel, a múltat a jelennel… Abban a biztos hitben tehát, hogy Méliusz nagy lelke a múltból akadálytalanul átkapcsolódhatik a jelenbe, szobra örök jelképül fog szolgálni.”

„A négy szobor közül az első… íme készen áll, ezt a vallás-és közoktatásügyi miniszter…  nevében ezennel átadom Debrecen szabad királyi város közönségének. Kérem a polgármestert, hogy vegye a szobrot a város birtokába, őrzésébe, oltalmába.” – mondta Szily Kálmán államtitkár.

„Köszönetet mondok a város nevében a magyar államnak… s kegyelettel adózom gróf Klebelsberg Kunó emléke előtt, aki a magyar reformátorok szobrai megalkotásának tervét felvetette és a megvalósítás útján elindította.” – fogalmazott Vásáry István, Debrecen polgármestere.

A további három műalkotás avatóünnepségét 1939. április 27-én tartották a Debreceni Református Kollégium 400 éves jubileumi ünnepségsorozatának keretében, amikor leleplezték Huszár Gál (1512-1575), a debreceni nyomda alapítója, Szenczi Molnár Albert (1574-1634) fordító, zsoltáríró, és Komáromi Csipkés György (1628-1678) bibliafordító szobrát, és ugyanezen a napon helyezték el az egyetemi templom alapkövét is. A hazai és debreceni egyház- és vallástörténet négy meghatározó alakjának állítanak emléket a szobrok, kapcsolódva az egyetem gyökereihez, és egyben őrizve a város hagyományait is. Bár a négy mű négy különböző szobrász alkotása, mégis egységes együttest alkot.

A szobrok azóta is Debrecen tulajdonában állnak, mint ahogyan a tér fenntartásáért is a város felel.

A park végső formáját azonban csak később nyerte el:

a 2. világháborút követően szökőkút került a medencébe, amelynek díszítésére évtizedek elteltével a város hat újabb alkotást készíttetett. Az életnagyságúnál jóval nagyobb bronzszobrok napozó, vízzel játszó férfi és női aktokat ábrázolnak. Madarassy Walter: Ágat tartó nő, Várady Sándor: Vízbe nyúló fiú, Varga Imre: Pihenő nő, Ungváry Lajos: Napozó férfi, Radó Károly: Leányakt és Marton László: Ugró férfi című alkotásai 1965-től díszítik a teret.

Időközben a medence mellett álló tujasor elöregedett, így a Debreceni Egyetem – a Hallgatói Önkormányzat kezdeményezésére a területet fenntartó önkormányzat támogatásával – a régi tuják helyére 20 darab 3 méter magas, kúpformára nyírt tiszafát vásárolt, amelyek 2014 karácsonyára kerültek helyükre.

A tér – bár ma sem tulajdona, de – része az egyetemi lét mindennapjainak, hiszen jó időben itt tanulnak, pihennek, beszélgetnek a hallgatók, akik a sikeres államvizsga után meg is mártóznak a szökőkút jéghideg vizében.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!