A portál az Applied Energy című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányról ír. A tanulmány számba veszi a rendelkezésre álló technológiákat és politikai beavatkozásokat, amelyek lehetővé tehetik a világ iparának szénmentesítését. Majdnem két tucat vezető műszaki szakértő munkájának eredménye a tanulmány, amelyet Jeffrey Rissman (Energy Innovation) vezetett, társszerzője Dallas Burtraw (Resources for the Future).

Az ipari szektor számlájára volt írható az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 33 százaléka 2014-ben, ebben benne volt az ipari gyártás és a felhasznált áram kibocsátása is. A szektor kibocsátásának csökkentése kulcsfontosságú, hogy a világ elérje a párizsi klímaegyezményben rögzített célokat.

„Az ipari kibocsátás látványos mérséklésére ígéretes műszaki megoldások állnak rendelkezésre, többek között az energia- és az anyaghatékonyság tökéletesítése, valamint az elektromos áram használatának növelése. Bölcs, ambiciózus politikára lesz szükség, hogy felgyorsuljon ezeknek a technológiáknak az alkalmazása, és 2070-re elérjük a zéró ipari emissziót” – mondta el Rissman.

„A kutatók azt találták, hogy a kormányok felgyorsíthatják a fenntartható gyártásra vonatkozó kutatást és fejlesztést, jutalmazhatják az új technológiák alkalmazását és a piac átalakítását a kutatás és fejlesztés támogatásával, a kibocsátási szabványokkal, alacsony szén-dioxid-kibocsátású anyagok és ipari termékek kormányzati beszerzéseivel” – közölte Burtraw.

Az iparnak sok lehetősége van a kibocsátás mérséklésére, de a cégek ritkán tudnak egyedül tenni ezért. A politikai döntések alapvető szerepet játszanak a törekvéseik koordinálásában. A magánszektor és a kormányzatok együttműködése kell ahhoz, hogy az évszázad közepe után elérjük a dekarbonizációt – tette hozzá.

A tanulmány megállapította, hogy ha alkalmazzák mind a megfelelő technológiákat, mind a kormányzati beavatkozást, 2070-re elérhető az ipar zéró kibocsátása. A kutatók külön is megvizsgálták az elektromos áram és a hidrogén kiterjedtebb használata, az energiahatékonyság és a szén-dioxid-elnyelés kérdését, az anyaghatékonyság, a hosszú élettartam, az újrafelhasználás, az anyaghelyettesítés és a reciklálás területét. Kitérek a vas- és acélgyártás, a cement, a vegyszerek és a műanyagok előállításának különleges technológiáira is.