2024. március 29. Péntek, Auguszta.
 
A zöldszemû szörny rémtetteiForrás: B.K.A.
Utolsó módosítás: 2008-11-07 22:25:12
Szinte nincs olyan ember, akit ne kerített volna még hatalmába a féltékenység. Ha egy párkapcsolatban felbukkan a zöldszemû szörnyeteg, bizony olyan tettekre késztetheti a másikra gyanakvó partnert, amin még saját maga is elcsodálkozik.

V.Kittinek csupán néhány hónapja tart a kapcsolata egy férfival, de a féltékenységet már kénytelen volt megismerni. A férfi ugyanis nagy valószínûséggel párhuzamos kapcsolatot tart fenn egy nála jóval fiatalabb lánnyal. Kittinek nap, mint nap szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy párja csak látszat kapcsolatot tart fenn vele, hogy palástolja a tinikort még alig elhagyó lánykával való viszonyát . Mint mesélte, õ korábban nem ismerte a féltékenységet. Teljesen megbízott a partnereiben. Ám a jelenlegi kapcsolatában olyan érzések törtek fel benne, ami már õt is aggasztja. Pszichológiai könyvekbõl próbál megoldást keresni, illetve az utóbbi idõben egyre többször fontolgatja a szakítás lehetõségét. Azt mondja, nem szeretne hosszútávon olyan párkapcsolatot,amiben már az is megfordult a fejében,hogy feltörje kedvese kódjait, és belenézzen az elektronikus levelezéseibe, sms-eibe. "Én nem ilyen vagyok.- mondja - És ennek így nincs is értelme. Olyan férfira vágyom, akiben meg lehet bízni."

 

A ma már boldog feleségként, édesanyaként élõ, Sz. Júlia mesélte, hogy elõzõ kapcsolatában õ is nagyon kivetkõzött önmagából. Az élettársa ugyanis nagyon szerette a nõket. Fûvel-fával megcsalta õt az együtt töltött két év alatt. Szinte minden héten elõfordultak különös, éjszakába nyúló munkavacsorák, és az sms-ek is folyamatosan érkeztek a telefonjára a nap minden szakában. Egyszer aztán Júliát úgy elöntötte a tehetetlen düh, hogy amikor csalfa párja hazatért egy éjjeli randevúról, bizony neki esett, és tépte-cibálta, majd le is köpte. Miután õ is eljutott oda, hogy már nem ismert saját magára, inkább a szakítást választotta. Most már elborzadva gondol arra az idõszakra, amikor a féltékenység uralta a mindennapjait.

 

Ugyanakkor olyanok is vannak, akik valamiért mégis benne maradnak egy méltatlan kapcsolatban. Ilyen az a nagycsaládos anyuka, akit a környezete vidám, kedves teremtésnek ismer. Sokan el sem tudják róla képzelni, hogy már többször rátámadt a férjére. Ennek pedig semmi más oka nincs, mint hogy folyton arra gyanakszik, hogy élete párja tilosban jár. A férj elmondása alapján, volt rá példa, hogy csak a jó reflexei mentették meg a fejét egy hatalmas sörös korsótól. De elõfordult olyan is, hogy feldühödött asszonykája azokra a nõkre támadt rá, akikrõl azt képzelt, jóban vannak az urával. Azt azért hozzá kell tennünk, hogy nem mindenesetben volt alaptalan az asszony féltékenysége. Korábban néhányszor félrelépett õkelme, így valószínûleg akkoriban örökre elveszett az iránta táplált bizalom. Ennek ellenére mégsem tudnak egymás nélkül élni, pedig már megpróbálták.

 

T. Gyöngyi több, mint egy évtizede küszködik egy olyan férfival, akivel folyton marják egymást. A kölcsönös féltékenység sokszor tettlegességig fajul, az egymás szidása pedig mindennapos náluk. Õk is többször próbáltak már szakítani, a vége mégis mindig  ugyanaz, hogy újra egymásra találnak. Pedig mindketten tudják, hogy a kettõjük közötti viszony nem fog megváltozni.

 

A féltékenység tehát sok kapcsolat megrontója, de a jó megoldást talán senki sem tudja. Van, aki arra esküszik, hogy ha megreng a bizalom, azonnal lépni kell. Mások szemet hunynak, és kivárnak. Megint mások titkon figyelnek, nyomoznak, és arra készülnek, hogy mikor leplezhetik le a másikat. Legyen így, vagy úgy, az az egy biztos, hogy egy ilyen kapcsolatban mindkét fél szenved. Az is aki féltékeny, és az is, akire féltékenyek.

 

Önnek mi a véleménye a féltékenységrõl? Szóljon hozzá!

 

 

Hozzászólások
Beküldte: Kati (2008-11-10 13:38:13)

A féltékenység érzését magunk generáljuk. Rossz íze van:-) Nem túl hosszú távú kapcsolatomban elejétõl a végéig megvolt. De amikor már az ember nem ismer magára, lépni kell. Szerintem. Mert nem dõl össze a világ, ha új utakra lépünk. És a féltékeny ember másokat is megkeserít. Felül lehet emelkedni rajta. Tényleg. De amikor már végképp nem megy és saját lelkünket romboljuk e csúf érzéssel, akkor tényleg tovább kell indulni. És a tapasztalatokat megõrizni....Mert mindenbõl tanulunk valamit. :-)

Beküldte: Kritikus (2008-11-08 10:03:31)

Én 6 éve vagyok együtt a párommal. Voltak amikor neki és volta amikor nekem volt okom a féltékenységre. De ez csak néha fordul elõ. Nem lehet úgy élni egy kapcsolatban, hogy minden nap csak a féltékenységrõl szóljon. ha néha néha megjelenik az természetes hiszen a féltékenység a szerelem jele. Legalábbis én így tudom.

Ha valaki meg biztos is benne és már rajta is kapta, hogy megcsalják annak a kapcsolatnak nem sok értelme van. szerintem.

Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!