A lista lényege, hogy a WHO összegzi, az adott időszakban mely betegségek esetében kellene a közegészségügyi szervezeteknek drasztikusan fokozni a kutatási és fejlesztési tevékenységüket. A Blueprint-listán 2015-ben a krími-kongói vérzéses láz, az ebola, a Marburg-vírus, a Lassa-láz, a MERS-vírus, a SARS-vírus, a Nipah-láz és a Rift-völgyi láz szerepelt, mint sürgős cselekvést kívánó járványos betegségek. 2017 januárjában a zika és az SFTS-szindróma (kullancsok okozta, magas lázzal járó trombicitopénia, alacsony vérlemezkeszám) volt a két új belépő.

2018 február elején tizedikként a rejtélyes-félelmetes X-kór szerepelt a listán. Ez a WHO szerint jelképes szerepű tagja a listának: az X-kór azt a még ismeretlen, talán még nem is létező kórokozót szimbolizálja, amiről még nem tudni, hogy pontosan mikor, hol és milyen formában bukkanhat föl, de megvan benne a potenciál, hogy gyorsan és hatékonyan megtizedelje az emberiséget.

Lehet egy addig teljesen ismeretlen vírus, ami az állatvilágból átugrik az emberekre, lehet egy mesterséges, katonai, biotechnológiai fejlesztés, ami elszabadul, lehet ismert kórokozók mutációja, vagy akár terrortámadás fegyvere. Sokan úgy tekintenek most az új koronavírusra, mint az X-kórra amit a WHO 2018-ban megjósolt, pedig nem ez a helyzet. A WHO aktuális Blueprint-listája bővült a semmiből az első helyre ugró Covid-19 betegséggel, de az X-kór megmaradt jolly jokernek. Így néz ki most a lista:

• Covid-19
• krími-kongói vérzéses láz
• Ebola- és Marburg-vírus
• Lassa-láz
• a MERS-CoV és SARS-vírus
• Nipah-láz és társai
• Rift-völgyi láz
• Zika-vírus
• X-kór

A WHO 2018-ban azért rakta fel a listára az X-kórt, hogy figyelmeztesse a világ kormányait, hogy erre a megjósolhatatlan esetre is fel kell készülni, hogy érdemes a kutatási-fejlesztési eszközeik jelentős részét elkülöníteni a járványügyi vészhelyzetet teremtő új betegségek felderítésére, az ellenük való védekezésre, gyógyszer- és vakcinafejlesztésre. Maga a Blueprint is ezt a célt szolgálja: hogy javítsa a nemzetek közti együttműködést, koordinációt, hogy gyorsítsa a kutatási-fejlesztési munkákat, segítsen közös kutatási normákat és sztenderdeket alkotni, és adjon valamiféle akciótervet pandémia esetére.

Predict, Respond, Identify, Prevent

A WHO előtt pár évvel az Egyesült Államok is próbálkozott valami hasonlóval: a 2002-2003-as, főleg Ázsiában pusztító SARS-járvány és a 2005-ös H5N1 madárinfluenza pandémia után, Barack Obama elnökségének első évében az amerikai kormány elindított egy programot az ismeretlen, zoonózissal állatokról emberre terjedni képes, világjárványt okozó vírusok földerítésére. A 2009-ben létrehozott Kiemelkedő Pandémiás Fenyegetések (Emerging Pandemic Threats, EPT) programnak négy része volt: a Predict (Megjósolni), a Respond (Reagálni), az Identify (Azonosítani), és a Prevent (Megelőzni) projektek.

Az Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (U.S. Agency for International Development, USAID) által létrehozott és finanszírozott négyszereplős program Predict része nagyjából arra hivatott, mint a WHO Blueprintje: célja az emberiséget fenyegető új járványok azonosítása, partnerek bevonása a geográfiai gócpontok felderítésébe, különös tekintettel az állatvilágban megjelenő kórokozók figyelésére.

A Predict országai Afrikáéban és Ázsiában

Grafika: Predict

A Predicthez 32 ország csatlakozott, köztük Kína is, hogy kutatócsoportjaikkal részt vegyenek a előrejelző-felderítő munkában, eleveníti fel a Scientific American a Predict kezdeti időszakát, amiből egy globális fertőzőbetegség-megfigyelő hálózat nőhetett volna ki, együttműködő kutatók ezreivel. És hogy lelőjük a spoilert, amit manapság úgyis mindenki tud: nem nőtt.

A kérdés tehát azt, hogy hol siklott félre az ambíciózus terv a nemzetközi összefogásra? Hogyan történhetett, hogy az elmúlt tíz év globális kutatóhálózat létrehozására tett erőfeszítései ellenére most itt küzd az emberiség egy másfél millió embert megfertőző, csaknem 90 ezer halálos áldozatot követelő vírus ellen, és elég távolinak tűnik még a harc vége? Hogy lehet, hogy a SARS-CoV-2 vírus képes volt szinte a semmiből előbukkanni, és négy hónap alatt eljutni a Föld minden szegletébe, alaposan meglepve mindenkit, a koronavírusokat amúgy jól ismerő kutatóktól a járványra készületlenül álló bénult kormányokig? Hogy osonhatott el ilyen észrevétlenül az új típusú koronavírus az éppen efféle fenyegetések után kutató tudósok orra előtt?

A Scientific American által megkérdezett szakértők szerint a Predict olyan lett, mint egy szakadozott halászháló, rengeteg rajta a tátongó lyuk, nem fordítanak eleget a fenntartására, nem fektetnek bele elegendő anyagi és humán erőforrást, ami ahhoz kellene, hogy kellően hatékony legyen.

Csendben elvérzett a Predict

"Túl sokáig hagytuk vérezni a rendszert, és ezzel vakfoltok keletkeztek a világ fertőző betegségeit azonosító és kordában tartó képességeinkben" – fogalmazott Michael Buchmeier, Kaliforniai Egyetem virológusa, az intézmény víruskutató központjának igazgatója. És ennek a kivéreztetésnek emblematikus pillanata volt, amikor 2019 szeptemberében, pár hónappal a Covid-19 járvány vuhani kitörése előtt az USAID bejelentette, hogy a szövetségi kormányzat nem finanszírozza tovább az amúgy sem túl sok pénzzel kitömött Predict-projektet (a tíz évvel ezelőtt indított Predict költségvetése 209 millió dollár volt, ami eltörpül Trump elnök 2 billió dolláros gazdaságmentő csomagjához képest). Az ügynökség akkor közölte, hogy vannak terveik egy utódprogram indítására, de azóta sem körvonalazódott ebből semmi, ellentétben a Covid-19 világjárvánnyal, ami nagyon is vastag vonalakkal írja be magát épp a közegészségügyi történelemkönyvekbe.

Pedig a kutatók becslései szerint 600-800 ezer ismeretlen vírus létezhet a világban, amik képesek lehetnek állatról emberre átterjedni. A Predict tízéves működése során a projektben résztvevő kutatók 140 ezer mintát gyűjtöttek be állatoktól és több mint ezer új vírust fedeztek fel, köztük az Ebola egy új törzsét. A Predictnek köszönhetően ötezer járványügyi szakembert képeztek ki harminc afrikai és ázsiai országban, és hatvan orvosi kutatólabort építettek vagy fejlesztettek tovább, többnyire szegény országokban, emlékeztet a New York Times tavaly októberi cikke.

Ahhoz, hogy a zoonózisos eseteket kiszűrhessék, folyamatosan monitorozni kellene a világnak azon térségeit, ahol gazdasági, szociokulturális okokból jóval szorosabban élnek egymás mellett a vírusokat hordozó vadállatok és emberek, ahol jóval magasabb a kockázata egy ilyen állatról emberre történő ugrásnak. Arra is szükség lenne, hogy a víruskutató laboratóriumokban folyamatosan fussanak a tesztek az újabb és újabb ismeretlen vírusok azonosítására, hogy kiderüljön, melyek azok, amik képesek emberi sejteket is megtámadni. A társadalmi fejlődés gazdasági és szociológiai faktorait is folyamatosan kutatni kellene, hogy láthassák a döntéshozók, mely területeken lenne szükség beavatkozni az ember-vadállat távolság növelése érdekében.

Ami a 2000-s évek elején világjárványt okozó SARS-CoV vírust illeti, a kutatók tudtában voltak annak, hogy súlyos légúti betegséget okozó vírus visszatérhet, hiába halt el szinte magától a járvány, miután harminc országban felütötte a betegség a fejét. A hongkongi egyetem kutatói egy 2007-ben publikált tanulmányban időzített bombának nevezték a vadállatokban, denevérekben, tobzoskákban megtalálható koronavírusokat, felhívva a figyelmet arra, hogy az egzotikus vadállatok fogyasztásáról híres-hírhedt dél-kínai étkezési szokások miatt bármikor könnyen kitörhet egy állatról-emberre átterjedő újabb járvány. A hongkongi virológusok félelmeit világszerte rengeteg kutató visszhangozta, de nemzetközi összefogásra nem került sor, és most a SARS-CoV-2 vírus igazán megmutathatja, mire képes.

Tisztán kellene látni

Kevin Olival, a New York-i EcoHealth Alliance nevű, a Predict-ben részt vevő nonprofit kutatócsoport tagja mindezzel kapcsolatban elmondta, hogy az EcoHealth és partnerei – köztük a vuhani víruskutató intézet kutatócsoportja – már korábban egy sor SARS-szerű koronavírust azonosítottak denevérekből származó mintákból, és el is végeztek egy sor laboratóriumi kísérletet ezekkel. Azonban tapasztalataik ellenére azt nem tudják biztosan, hogy a SARS-CoV-2 pontosan mikor és hogyan ugrott át emberre. A január elsején bezárt vuhani halpiac az eddig ismert kiindulópont, de hogy valóban onnan indult-e, vagy előtte már máshol is megjelent a vírus és a halpiac csak közbülső állomása volt a terjedésnek, nem tudni, mint ahogy abban sem biztosak, hogy közvetlenül denevérről vagy más vadállat közvetítésével fertőzött meg embereket a vírus.

Ahhoz hogy ezeket a körülményeket tisztán lehessen látni, kétségeket kizárva kideríteni a vírus terjedésének útját, módját, részletes állatkereskedelmi, gazdasági, kulturális, szociológiai ismeretekre van szükség a kritikus térségeket illetően. És ezek az elemzések nem egyszerűek, végrehajtásukhoz célzott szakintézményekre, kutatói hálózatra, finanszírozásra van szükség. Ilyen szerencsés együttállása a feltételeknek csupán a világ néhány pontján tudott megvalósulni mostanáig, noha a helyi közösségek védelmében elengedhetetlen lenne a járványügyi helyzetek folyamatos monitoringja. Kezdetnek az is megtenné, ha a hatóságok ezek alapján időben be tudnák záratni mondjuk a nyers vadhússal kereskedő piacokat, vagy figyelve a vírust hordozó denevérek életciklusát, időben figyelemeztetni a lakosságot, hogy mikor vigyázzanak a gyümölcsfákat időszakosan ellepő repülő emlősökkel.

A Covid-19 pandémia tökéletesen mutatja, hogyan vallott kudarcot az egész világ a megelőzés megfelelő finanszírozását illetően, mondta Rohit Chitale, a DARPA epidemiológusa. "Túlságosan a fertőző betegségek kezelésén van a hangsúly, miközben a korai kórfelderítésre alig jut pénz" – állítja Chitale, aki a védelmi kutató intézet járványügyi megelőző csoportjának (Preventing Emerging Pathogenic Threats, PREEMPT) programmenedzsere.

Thomas Inglesby, aki a Johns Hopkins Egyetem Bloomberg Egészségügyi Iskolájában az egészségbiztonsági központ igazgatója, azt állítja, hogy a jövőben mindenképp szükség lesz a vírusfelderítő erőfeszítések sokkal szorosabb globális összehangolására, a helyi kórházakban ápolt fertőzött betegeken végzett vizsgálatok sokkal hatékonyabb integrálására. Inglesby szerint jelenleg a járványok gócpontjaiban rengeteg beteget csak felületesen látnak el, sok esetben nem állítanak föl pontos diagnózist, és nagyvonalúan antibiotikumos kúrát rendelnek el olyan fertőzésekre is, amik valójában újfajta vírusos megbetegedések lehetnek. "Miközben adatokat gyűjtünk az állatokról, sokkal több adatra lenne szükségünk a ténylegesen megbetegedett emberekről is."

Inglesby mindettől függetlenül optimista, szerinte a következő években sokkal több pénz folyik majd be a kutatóközpontokba, ami a jelenleg kibontakozó járványnak lesz köszönhető:

(Borítókép: tyúkjaikkal együtt élő pakisztáni család, március 26-án, Lahore egyik külvárosában, miután a kormányzat lezárt minden piacot és közösségi helyet a koronavírus-járvány miatt. Az idős, 70 éves férfi a képen Mohamed Rafik Abbasz, nyugdíjas laborasszisztens, körülötte unokái. Fotó: Mohsin Raza/Reuters)