Lehet olyanokat mondani az isteni jelenésekrõl: biztosan a véletlen mûve, hogy azon a szántóföldön Jézus arcképe rajzolódik ki, és lehet hasonlóképpen magyarázni a Mária-könnyezéseket is, sõt biztosan lehetséges a hasonló jelenésekre természettudományos elméleteket is csiholni a levegõ nedvességtartalma, az évi csapadékátlag, a talaj ásványi és szerves összetétele figyelembevételével, plusz-mínusz gyökkettõ per pínégyzet. Urambocsá, azon sem csodálkozhatnánk manapság, ha egyes mérvadó körök azzal magyaráznák a ladányi Jézus-arcot: lám, az üdvözítõ földi királyság eljövetelének hírére ellátogatott hozzánk égi urunk is.

De nem biztos, hogy érdemes a hit ilyesfajta dolgai mögé kapargatnunk: a bizonyosság megszerzésével elveszthetjük a hitet. Vagy ahogy irodalmászok mondják: ne töröljük le mindenáron a költészet hímporát. Higgyük hát, hogy „népek Krisztusának”, a magyarnak a földje hordozza az értünk szenvedõ Messiás ábrázatának nyomát. Legalább adassék egy kis reménység. Ezen a földön.