Az egészségügyi következmények mellett már érződnek a gazdasági hatások is: emberek ezrei vesztik el a munkájukat, a kis éttermektől a hatalmas autóipari beszállítókig vállalatok sora küzd a túlélésért.

Az eddigi legnagyobb óta a legnagyobb

A vírus egyaránt sokkolóan hat az életünkre és a megélhetésünkre: az Európában és az Egyesült Államokban életbe léptetett korlátozó intézkedések valószínűleg a legnagyobb negyedéves gazdasági visszaeséshez fognak vezetni; ekkorát az 1933-as nagy világválság óta nem láttunk. Néhány extrém, háborús helyzettől eltekintve ez az első eset modern történelmünkben, amikor egész iparágak állnak le, és teljes régiók, országok lakói maradnak otthon.

A floridai Hialeah lakosai autóikban várakoznak arra, hogy leadhassák munkanélküli kérelmüket 2020. április 8-án. A járvány miatt a városban tömegesen vesztették el munkájukat az embereket, a munkaügyi hivatal weblapja elérhetetlenné vált a túlterhelés miatt, ezért a nyomtatványokat kiosztották az igénylőknek, amit az autóikban töltöttek ki, majd a városi könyvtár épülete előtt felállított gyűjtőponton leadtak.

Fotó: Joe Raedle

Minden recessziónál megfigyelhető, hogy az emberek kevesebbet költenek tartós fogyasztási cikkekre, autóra, hűtőre, mosógépre. Ezeken kívül azonban a koronavírus szinte teljesen lenullázta az utazásra, szórakozásra és egyéb szolgáltatásokra szánt összegeket is. A McKinsey becslése szerint a lakosság a szabadon elkölthető jövedelme 40-50%-át nem használja fel, az így bezuhanó kereslet pedig csak hazánkban munkahelyek tíz- és százezreit veszélyezteti.

Az nyilvánvaló, hogy minél hosszabb ideig maradnak érvényben ezek az intézkedések, annál súlyosabbak lesznek a gazdasági hatások.

A gazdasági visszaesés nagyságát és a kilábalás gyorsaságát két tényező fogja meghatározni:

1. a vírus terjedése (új fertőzések száma, halálozási arány alakulása, közegészségügyi lépések eredményessége) és a
2. a gazdasági hatások (munkanélküliség megugrása, csődbe menő vállalkozások száma, gazdaságpolitikai lépések sikeressége) – ahogy az alábbi ábrán is látható.

A lehetséges kimenetelek közül az optimisták a V-alakú forgatókönyvek. Ezek szerint az átmeneti visszaesés után a világgazdaság gyorsan visszatér a járvány előtti szintre. Kína már a nyár elejére visszazökkenhet a rendes kerékvágásba és a második negyedéves visszaesést kompenzálja a második félév eredménye, így elkerülve az éves GDP-csökkenést – már most is láthatunk biztató jeleket erre nagyobb kínai városokban és vállalatoknál. Ebben a forgatókönyvben Európa és az Egyesült Államok képes kordában tartani a vírus terjedését, ami 2-3 hónap leállás után lehetővé teszi a korlátozó intézkedések lazítását.

Ebben a szcenárióban nyárig brutális, 25-30%-os GDP-visszaesés várható, az év második felében azonban a világgazdaság összekapja magát, magával húzva a magyar gazdaságot is, így az év egészében és összességében mérsékelt GDP-csökkenésre számíthatunk.

Ha az események alakulása U-alakot követ, abban az esetben az Európai Unió, Kína és az Egyesült Államok a vártnál lassabban küzd meg a vírussal. Ez azt jelentené, hogy a különböző kijárási korlátozások és karanténintézkedések legalább a nyár végéig fennmaradnak. Ebből adódóan 2020 második negyedévében 35-40%-os GDP visszaesést lennénk kénytelenek elkönyvelni (összehasonlításképpen: a 2008-2009-es válság legrosszabb negyedévének magyar GDP-adata mínusz 8% volt), a lassabb helyrerázódás pedig a munkanélküliség és a csődök meredek emelkedését vonná maga után.

Ebben az esetben a gazdaság szerkezete tartósan károsodik, teljesítménye pedig nem, illetve csak borzasztóan lassan áll vissza a vírus előtti szintre. Mindez azzal járna, hogy a vírus legalább egy évig kitartana és terjedne, a gazdaságpolitikai beavatkozások hatástalannak bizonyulnának, miközben széleskörűvé és tartóssá válna a munkanélküliség, valamint a vállalati csődök.

Tovább, de hogyan?

Mindannyiunkat foglalkoztat a kérdés: mikor térhetünk vissza a korábbi életünkhöz és napi rutinunkhoz? Mikor látogathatjuk meg rokonainkat, barátainkat, vagy tarthatjuk meg elhalasztott esküvőnket? Az eddigi tapasztalataink alapján két dolog egyre tisztábban rajzolódik ki:

• a kilábalás nem lesz sem azonnali, sem lineáris,
• az „új világ” pedig számos tekintetben fog eltérni attól, amelyhez hozzászoktunk.

A kilábalás fokozatos lesz. Nem fogunk boldogan arra felébredni egy nap, hogy a koronavírusnak vége, rossz érzés nélkül szállhatunk fel a tömött reggeli buszra vagy nyugodt szívvel készülhetünk az esti koncertre. A kínai és dél-koreai tapasztalatok azt mutatják, hogy a korlátozó intézkedések jelentős része valamilyen formában fennmarad. Közben pedig az válik kritikussá, mennyire képesek ezeket kellően differenciáltan és dinamikusan alkalmazni a kormányzati és gazdasági döntéshozók.

Maszkot viselő, egymástól távolságot tartó emberek egy hongkongi kávézóban 2020. április 21-én. Hongkonban lazítottak a járványhoz kapcsolódó intézkedéseken, de többek között a távolságtartásra vonatkozó szabályokat május 7-ig fenntartják.

Fotó: Anthony Wallace

Ázsiában már azzal kísérleteznek, hogyan lehet feloldani, esetleg újra, csökkentett üzemmódban bevezetni a restrikciókat, akár 1-1 szűk területre koncentrálva, illetve csak néhány nap erejéig – természetesen árgus szemekkel figyelve az új megbetegedéseket.

Ehhez azonban szükséges az igazolt/lehetséges fertőzöttek szinte valós idejű, az alapvető szabadságjogokat tiszteletben tartó nyomon követése, tesztelése, továbbá az intézkedések hatásainak alapos megértése, a kimenetelek modellezése.

Szerencsére már látunk jó példákat magyar cégeknél is: több helyen kezdték tesztelni az alkalmazottakat, előkészítve a visszatérésüket, máshol úgy szervezték át a műszakokat, hogy egy esetleges fertőzésnél csupán a munkaerő kis részét kelljen izolálni. A szupermarketek egyre szigorúbb fertőtlenítési protokollokat vezetnek be, a multinacionális vállalatok pedig sok helyen „irányítóközpontokat” állítottak fel. Ezek összehangolják a COVID-19-cel kapcsolatos intézkedéseket a tesztek megszervezésétől, a napi pénzügyi helyzet monitorozásán át az ellátási láncok újjáépítéséig.

A McKinsey Global Institute márciusi kérdőívében a vállalatvezetők 86%-a szerint a koronavírus jelenti a legnagyobb veszélyt a világgazdaságra. A járványhelyzet enyhülésével ez a szám várhatóan csökkenni fog, négy jelentős változás azonban tartósan velünk marad.

• Egyrészt, egyre gyakoribbá és megszokottabbá válik a jelenleg még sokaknak kényszerű távmunka.
• Másrészt, az elmúlt évtizedek hatékonyságfókusza mellett a megbízhatóság kerül előtérbe: az utolsó forintra optimalizálás helyett egyre fontosabbá válik, hogy az ellátási láncok ellenállóbb legyenek a hasonló sokkokkal szemben.
• Harmadrészt, a digitalizáció gyorsulása prognosztizálható. Számos vállalat számára jelent majd elodázhatatlan teendőt, hogy az ügyfeleivel való interakciókat digitális csatornákra terelje és automatizálja belső folyamatait.
• Végül ismét előtérbe kerül a távolság: vállalatvezetők ezrei fogják átgondolni, hogyan tudják rövidíteni és kiszámíthatóbbá tenni az ellátási láncaikat.

Mi pedig vegyük észre az új világ pozitív aspektusait is. Remélhetőleg jövő ilyenkor már könnyebben mondjuk azt a főnökünknek, hogy „bocsánat, beteg a gyerek, ezért inkább videókonferenciáról veszek részt a mai megbeszélésen”.

Alkalmazott fertőtleníti a bevásárlókocsikat egy párizsi szupermarketben 2020. április 8-án

Fotó: Thomas Samson

Az se volna rossz, ha a szupermarketek fenntartanák az alaposabb fertőtlenítési eljárásrendeket, és ezzel aktívan járulnának hozzá a szezonális influenza elleni védekezéshez. A webshopjukat a karantén alatt kényszerből felfuttató kisvállalkozások pedig abban bízhatnak, hogy ezzel új ügyfeleket és esetleg munkatársakat tudnak szerezni.

Sir Isaac Newtont 1665-ben egy pestisjárvány kényszerítette vidéki otthonába, ő pedig a négy fal és az almafák között dolgozva forradalmasította a fizikát és a matematikát; 355 évvel később reménykedjünk abban, hogy a jelenlegi helyzetből mi is megújulva és megerősödve jövünk ki.