Fogyókúra, pénzköltési szokások, alkohol, vagy a pasik? Esetleg sokkal spártaibb dolgok okozzák a nehézséget, úgy, mint a tévézés másodállás helyett, vagy egy kávézás a barátnõvel edzés helyett? Akárhogy is, saját magadnak hoztál szabályokat, és azokat olyan jó lenne valahogy betartani…

De mit tegyél, ha olyan szépen mosolyog a szilvás papucs a sütipultban? Vagy akkor, ha épp féláron vehetnéd meg azt a cuki kockás gumicsizmát, ami milyen jól jönne most az esõs idõben – és amire egyáltalán nincs kereted?


Ne kínlódj!

Ez a legfontosabb. Próbáltad már? Rádtör a kísértés, te pedig elõször elhessegeted, és elszégyelled magad még a gondolatért is. Majd egyre hevesebben ostromol a gondolat, és azon kapod magad, hogy saját magadat gyõzködöd, magaddal vitázol. Végül ki nyer? Na? Naugye. Egy ilyen harcban mindig vesztes leszel. Gyõz a kísértés, aztán pedig csak a megbánás és a kudarc érzése marad. Hát ezért nem kell kínlódni. Máshogy kell csinálni.

Ha küzdesz egy gondolattal, és próbálod eltolni magadtól, az csak még erõsebb lesz, és még jobban ragaszkodik. Ne szorítsd össze a fogad, és ne próbáld az akaraterõdet fitogtatni. Ne kockáztasd, hogy elveszíted a csatát. Egyszerûen „dobd el” a kísértést, vedd le róla a figyelmed. Teljesen és tökéletesen hagyd figyelmen kívül, és utasítsd vissza még a gondolatát is a kísértés létezésének.

Ezt pedig úgy éred el, hogy hirtelen valami más felé fordítod minden figyelmed. Ne küzdj, ne gondolkozz, ne harcolj vele. Csak hagyd a fenébe, direkt. Amint valami másnak tudod szentelni minden figyelmed – legyen az a gyereked, a munkádban egy feladat, a vezetés, vagy egy telefonhívás – máris azzal tudod elfoglalni magad. Addig foglalkozz ezzel a másik dologgal, míg teljesen meg nem nyugszol, aztán folytathatod a dolgaid, ahogy elõtte tetted. Ez legtöbbször nem tart tovább pár percnél, ne aggódj. Ha nem akarsz szembeszállni, elhussan a kísértés.


Ne éhezz!

Amikor kísértésrõl beszélünk, olyasvalamirõl van szó, amirõl tudjuk, hogy rossz, de mégis vágyunk rá az általa okozott azonnali örömérzet miatt. Az eszünkkel pontosan tudjuk, hogy ezért késõbb nagy árat fizetünk, és hogy kifejezetten nem kéne megtenni.

Az olyan diéták, amik éhséget okoznak, vagy az olyan szabályok, amik negatív emóciókat, tehetetlenséget váltanak ki, viszont nem tartoznak a kezelhetõ kategóriába: ebben az esetben a kísértés lehet maga a józan ész. Ha az ember éhes, nem tud egyszerûen nem gondolni az evésre, bármivel is foglalja el magát. Fogyni nem úgy kell, hogy koplalunk. Mint ahogy pénzt sem úgy kell keresni,hogy megvonunk magunktól minden percnyi szabadidõt, és edzeni sem úgy kell, hogy ne hagyhatnánk ki egy-egy napot, amikor túlzottan megterheltük az izmainkat.


Az emóciók erõsebbek, mint a józan ész

Épp ezért ne is álmodj arról, hogy ha végiggondolod, miért is kell ellenállnod a kísértésnek, majd észhez térsz és minden megoldódik. Nem fog. A kísértés maga eleve egy emóción alapul, az azonnali örömérzeten. És ha egyszer az érzékek vagy az emóciók kaptak egy löketet a kísértéstõl, az észérvek nyomoroncul alulmaradnak.

A logika rabszolgává válik, és megszûnik analitikus lenni: innentõl csak annyit tesz, hogy az emocionális viselkedést igazolja valami hamis logikával. Mindenféle okot, indokot és logikusnak tûnõ magyarázatot fog gyártani arra vonatkozóan, miért is kell azt a vágyat ott helyben kielégíteni. Ezek közül egyébként a halogatás viszi a pálmát, sokan már tíz-tizenöt éve „majd holnap” lefogynak, leszoknak a cigirõl és így tovább.

Bármit is teszel, ne menj bele a játékba. Az egyetlen dolog, amit el kell döntened az, hogy ha a kísértés támad, te úgy teszel, mintha nem is létezne. Néhány nap vagy hét után ez a kísértés alábbhagy, és már nem kell ennyire figyelned a gondolataidra. Ettõl függetlenül nem árt folyamatosan erõsíteni magadban a pozitív gondolatokat, és ébernek lenni a kísértéssel kapcsolatban, míg teljesen úrrá leszel rajta, és a kísértés többé már nem jelent kísértést.