1. A hüvelyi orgazmus

Elsőként Freud különböztette meg a klitorális és a vaginális orgazmust, azt állítva, hogy a klitorális orgazmus mechanikus, alacsonyabb rendű, és a szexuális érettség alacsonyabb fokán álló nőkre jellemző. Szerinte a vaginális orgazmus elérése jelenti a szexuális kiteljesedést, ami az érett, tapasztalt nők kiváltsága. A durva értékítélet természetesen ma már nem tartható, és minden nő kikérheti magának, hogy orgazmus alapján minősítsék. Az azonban elmondható, hogy a hüvelyi orgazmus kevésbé testi, és nagyobb köze van a környezethez, a helyzethez, „a másikhoz”. Ha egy nő nem vagy ritkán éli át ezt a gyönyört, az nem feltétlenül jelenti, hogy a párja alkalmatlan, netán rossz helyen van az ágy, vagy nem megfelelően tud ellazulni. Minden nő speciálisan finoman hangolt műszer, másra és másra érzékeny, és minden külső behatásra másféleképp reagál.

Éppen az orgazmus személyre szabottsága miatt kell kritikával kezelni, illetve saját magunknak feltett kérdésekkel súlyozni a különböző kutatási eredményeket. Néhány évtizeddel ezelőtt még uralkodó elmélet volt, hogy hüvelyi orgazmus nem létezik, mivel a hüvelyben nincsenek érzőidegek. Néhányan már ekkor is zavartan tartottak önvizsgálatot, hiszen azt hitték, ők átélték ezt az örömet. Később többen azt állították, hogy akik rendszeresen maszturbálnak (a klitorisz izgatásával), kevésbé képesek átélni a hüvelyi kielégülést – ez az állítás az igazságtartalmától függetlenül bizonyára sokakban keltett lelkiismeret-furdalást. Bármilyen elmélet és intés látott is napvilágot a témában, az kétségtelen, hogy a szigorú önelemzés és a görcsös akarás még senkit nem vitt közelebb a hüvelyi orgazmus élményéhez.

2. Klitorális orgazmus

A híres Hite-jelentés szerint kizárólag a csikló ingerlésével érhető el orgazmus. A hetvenes években Shere Hite amerikai szociológusnő végzett átfogó kérdőíves vizsgálatot 14 és 78 év közötti nők körében. A vizsgálat nyomán született könyv arra jó volt, hogy megnyugtasson sok-sok nőt, akik addig rendellenesnek tartották a szexuális életüket. Ma már árnyaltabban látjuk a kérdést, és – néhány kivételes véleménytől eltekintve – meghajlunk az emberi test csodája és kiismerhetetlensége előtt. Az azonban vitathatatlan, hogy a csikló ingerlésével egy biológiailag könnyebben leírható folyamat játszódik le, ám ez sem nélkülözi a ráhangolódás szükségességét. A klitorális orgazmust is sokféleképp lehet elérni, mindenkinél más és más „a recept”. Van, aki az erős masszírozásra reagál, mások a finom, körkörös mozdulatokat szeretik.

3. Agyi orgazmus

Dr. Pándy Mária szexuálpszichológust kerestük meg a női orgazmusra vonatkozó kérdéseinkkel, aki egy egész más megvilágításba helyezte a témát. A szakember a klitorális és vaginális orgazmusból font gordiuszi csomót azzal a megállapítással vágta el, hogy nem léteznek ilyenek, csupán agyi orgazmus van. Meglátása szerint – Müller Pétert idézve – az égi szerelemből a média közreműködésével szexológiai probléma lett. „Az emberi gondolkodás egyik összetevője az összehasonlítás. Most már az orgazmusunkat is összehasonlítjuk másokéval? Addig, amíg tabutéma volt a szex, intim zónánkhoz tartozott, csak nagyon szűk körben lehetett róla beszélni, fel sem merült, hogy kinek milyen az orgazmusa. Volt a nagy feszültség, ami csak nőtt, nőtt, nőtt és nőttön-nőtt, majd egyszer csak megszűnt az ember létezni, eltűnt az idő, a hely, a gondolat, belekerült a » boldog időtlenségbe«, és jött utána a kellemes, ellazult nyugalom, a lebegés. Ki tudta, hogy ez mennyi ideig tart? Ki nézi ilyenkor az órát? Ki figyel oda? Élvezi és kész. Nem elemez, nem hasonlítgat, nem stresszeli magát, hogy vajon megfelelek-e? Ezt vették el a mai lányoktól!” (Részlet a szexuálpszichológus weboldaláról.)