Csónakkal hordják ki a halakat az önkéntesek és a horgászok a sárközi csatornából. Vannak egy méteresnél is nagyobb tetemek.

„Egészen lementünk a túlsó kanyarig, ez 500 méteres szakasz, az lent van. Kicsi vizet várunk, hogy megmossuk a kezünket. Megyünk vissza szedni a halakat még”.

A halakat egymásra dobálják, ezután hordják a konténerekbe. A problémát az okozza, hogy sok talajvíz került az állóvizekbe, amibõl hiányoznak az oxigén termeléséhez szükséges baktériumok, ezért megfulladnak a halak.

„Horgászok jelentkeznek, tudjanak rajtunk segíteni egy órára, fél órára. Csónakokat ajánlanak fel és megpróbáljuk egy területre kihozni az elpusztult halakat” - mondta András István a Kalocsa és Vidéke Horgászegyesület ügyvezetõ elnöke.

Úgy lehetne ezen javítani, ha friss vizet engednének a vízgyûjtõ csatornába. A zsilipeket viszont nem lehet kinyitni, amíg a belvíz el nem kezd apadni. Mert ezzel a mezõgazdasági területeket védik.

„Nem lehet friss vizet engedni a belvízi csatornákba, mivel a csatornák a teljesítõképességük határán vannak, a területrõl összegyûlt vizet kell elvezetniük, egyszerûen nincs hely” – mondta Szentiványi Árpád, a VKKI fõosztályvezetõje

Az is probléma, hogy a belvizes területekrõl visszafolyik a mûtrágya és a növényvédõ szer a vizekbe. A Kalocsai Horgászegyesület ezért megtiltotta a horgászatot és mindenkitõl azt kérik, ne egyenek a kifogott, vagy a döglött halakból.