András napja ugyanis a legjelentõsebb házasságjósló nap. A népi hiedelem szerint ezeket a lányoknak  többnyire egyedül, titokban kellett elvégezniük. Nézzük csak, milyen praktikákkal próbáltak jövõbe látni nagyanyáink!

Hitték például, hogy aki egész nap böjtöl, éjszakára pedig férfi ruhanemût rejt a párnája alá, az megálmodja leendõbelijét. Elterjedt szokás volt az ól rugdosása is. A megijedt disznó röffenésének száma mutatta, hogy hány év múlva lesz az esküvõ. Az úgynevezett eresz megrázást ma már igen-igen nehéz kipróbálni. Ez ugyanis abból állt, hogy a zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s amilyen mag hullott a kötõjükbe, olyan kérõre számíthattak. A búzamag jómódú, a rozsmag szegény võlegényt jelzett. Ha esetleg pondrót pottyant a kötõnybe, akkor az a lány a következõ évben teherbe esett.

Voltak olyan jóslások is, amit közösen végezhettek a barátnõk, általában a fonóban. Ilyen volt az ólomöntés és a gombócfõzés. Az ólomöntésnél a kiformálódott alakzatból próbáltak a leendõ férj foglalkozására tippelni. A gombócos jóslás pedig abból állt, hogy  kis cédulán minden gombócba egy-egy férfinevet tettek, s amelyik elsõnek jött fel a víz tetejére fõzésnél, az mutatta a majdani férj nevét.

Az András naphoz kapcsolódott még a disznóvágások kezdete. Mivel általában ilyenkor állt be a téli hideg idõ, így ettõl a naptól kezdve farsang végéig tartották a disznótorokat.