mások pedig azért álltak le, mert megijedtek a hatóságoktól. A szájtokat feljelentõ ProArt fontos mérföldkõnek tartja a sikert, egyúttal mindenkit meg is nyugtat: bár elítélik a fájlcserélõk használatát, de továbbra sem üldözik az otthoni internetezõket.

A Budapesti Rendõr-fõkapitányság XIII. kerületi kapitányságának nyomozói június 16-án szerdán, egy nagyszabású akció keretében foglaltak le kalózszervereket több budapesti szerverteremben és egy fõiskolai kollégiumban. (Több nagy fõvárosi tárhelyszolgáltató cég is a XIII. kerületben, a magyar internet egyik legnagyobb csomópontjának (a BIX központi node-ja) is otthont adó Victor Hugo utcában található, ahol már rendszeresek a hasonló akciók). Hamarosan kiderült, hogy a lefoglalások a legnagyobb hazai torrentoldalak némelyikét, például az NCore, az Evolution, a 1st és a Bithorlo szervereit érintették.

A több mint százezer regisztrált felhasználóval rendelkezõ Ncore üzemeltetõi az Asva.info nevû, fájlcserélõkkel foglalkozó híroldal szerint elõször azt ígérték, hamarosan újraindítják a szolgáltatást, mivel a rendõrség csak a szájtot álcázó proxy szervereket foglalta le, de a nyomozók júnuis 18-án pénteken újabb látogatást tettek a szervertermekben, és ekkor már azokat a gépeket is elvitték, amelyek a szájt weboldalát, az azt kiszolgáló adatbázisokat és magát a torrent trackert tartalmazták. Az akcióban összesen 58 gépet foglaltak le, 500 terabájtnyi tárkapacitással.

Mi az a torrentszájt?

Hogy megértsük a múlt heti fogás jelentõségét, érdemes röviden áttekinteni, hogyan is néz ki egy torrentoldal. A Bittorrent technológia a felhasználók közötti gyors és hatékony fájlcserélést teszi lehetõvé. A sikere abban rejlik, hogy a hagyományos, közvetlen letöltésekkel szemben itt nem lassítja, hanem gyorsítja a letöltést, ha minél több felhasználó csatlakozik a rendszerhez, ugyanis mindenki, aki már letöltött egy részletet egy megosztott fájlból, azonnal maga is annak megosztójává válik, vagyis növeli a rendelkezésére álló források (az úgynevezett seedek) számát.

Maguk a torrentoldalak hagyományosan nem magukat a letölthetõ filmeket, zenéket, szoftvereket listázzák, csak tárolják a rájuk vonatkozó információkat egy webes katalógusban, ahonnan csak a letöltést irányító torrentfájlokat lehet letölteni, amit a felhasználó a saját PC-s letöltõprogramjában (más néven torrentkliens) nyit meg. Innen kezdve a kliens a fájlból kapott információk alapján a forgalmat irányító szerveren, a trackeren keresztül keresi meg a rendelkezésre álló forrásokat, vagyis a többi felhasználótól szedegeti össze a letöltendõ állományok darabkáit. (A legújabb, DHT technológia már központi trackert sem igényel.)

A hazai torrentszájtok legtöbbje zárt közösség, a weboldalukra csak meghívásos, esetleg fizetõs sms-es regisztrációt követõen lehet bejutni, és csemegézni a letöltésekbõl, bár sokuk rendszeresen nyitotta meg a kapuit bárki elõtt hosszabb-rövidebb idõre, aminek a híre mindig gyorsan elterjedt a torrentezõk körében. A webszervereket (frontend) nem közvetlenül, hanem közbeiktatott proxy szervereken keresztül lehet elérni, ami megnehezíti ezek felderítését, és rendszerint külön szerveren mûködik a tracker.

A mostani razzia során a rendõrség azonban nemcsak ilyen gépeket foglalt le, hanem nagy kapacitású seed szervereket is, amelyek a fájlcserélés fent vázolt logikájával szemben mégiscsak egy központi helyrõl való letöltést tesznek lehetõvé, amennyiben a seed szerver egy mindig online, nagy sávszélességgel rendelkezõ felhasználót szimulál. Ezek több száz terabájtnyi tartalommal tartották fenn folyamatosan a torrentoldalak forgalmát - vagyis a fájlokat nem otthoni felhasználók cserélgették egymás között, hanem voltak közöttük olyanok, akik nagy mennyiségû letöltenivalót szolgáltattak a többieknek. A hazai és külföldi torrentszájtokon listázott letölthetõ tartalmak túlnyomó többsége egyébként sem az otthoni felhasználók által bedigitalizált tartalom, hanem warez, vagyis erre szakosodott bandák által kiadott film, zene, vagy feltört szoftver, utóbbi minden esetben részletes használati útmutatóval.

Felszólítással kezdõdik

A rendõrségi akciót két hazai jogvédõ szervezet, a filmforgalmazókat tömörítõ ASVA (Audiovizuális Mûvek Szerzõi Jogait Védõ Közcélú Alapítvány, amely idõközben beszüntette a tevékenységét), és a közös jogkezelõ szervezetek jogvédõ szervezete, a ProArt - Szövetség a Szerzõi Jogokért kezdeményezte. A jogvédõk elõször minden esetben felszólították az oldalakat a jogsértõ tevékenység beszüntetésére, amit sokan úgy értelmeztek, hogy "bezáratták" vagy "megfenyegették" az oldalak üzemeltetõit.

"Öt éve kezdtük meg a tevékenységünket, és az egyetlen közvetlen, direkt lehetõségünk, amivel a jogsértõ felhasználás ellen fel tudunk lépni, az az értesítési és eltávolítási eljárás" - mondta el az akcióval kapcsolatban Horváth Péter, a ProArt igazgatója. "Mindig küldünk a DC-huboknak (egy másik fájlcserélõ technológia), torrentszájtoknak ilyen felszólításokat, ha el tudjuk érni õket, ebben nagy meglepetés nem volt."

A fájlcserélõket a jogvédõk minden esetben konkrét mûvek miatt keresték meg és kérték azok eltávolítását, és a hozzájuk intézett levélben szerepel az is, hogy ki a jogosult, és a címzett hogyan legalizálhatja a tevékenységüket, vagyis kivel kell felvennie a kapcsolatot, ha szeretné jogtisztán terjeszteni a mûveket. A jogsértõ tartalom eltávolítására 12 óra áll rendelkezésre, és nem kell a felszólításhoz hivatalos szerv, bárki kérheti, akit sérelem ért. "Ennek köszönhetõen már sok kisebb weboldalt, vagy webes rádiót sikerült legális útra terelni, akik csak azért "kalózkodtak", mert nem tudták, hogyan folytathatnak legális tevékenységet. A felszólításos módszer viszont arra van kitalálva, hogy egy-egy esetet kezeljen, nem pedig arra, amikor ilyen ipari méretekben, tízezerszám lehet valahonnan letölteni tartalmakat" - magyarázta Horváth.

A jogvédõk ezért feljelentést tettek a rendõrségen, arra kérve a BRFK-t, hogy tegyen lépéseket a jogsértõ tevékenység megszüntetése érdekében. A XIII. kerületi kapitányság emberei hónapokig dolgoztak a szerverek felderítésén, és Horváth szerint "sebészi pontosságú" akciót hajtottak végre. 2007 novemberében, a Bithumen elleni razzia során, amikor a rendõrség több szerverteremben kereste a gépeket, legális szolgáltatások szervereit is lefoglalták, most viszont csak olyan szervereket, amelyek a torrentoldalakat mûködtették, ezt viszont most sikerült elkerülni.

"Ez azért van így, mert gyakran a szervertermekben is káosz van: sok szolgáltató nem vezet rendes nyilvántartást a gépekrõl, elõ szokott fordulni, egy adott IP-címen nem annak a szervere van ott, akié kellene, hogy legyen. Persze ha a rendõrség rossz gépet visz el, akkor mindenki rájuk mutogat, nem a szolgáltatókra" - magyarázta az igazgató.

Elrettentõ csapásnak szánták

Az egy héttel ezelõtti akció után egy sor olyan torrentoldal is leállt, amelyeknek a gépeit nem vitték el, de figyelmeztetést már kaptak a jogvédõktõl, mások ezt követõen tettek eleget a jogsértõ tartalmak törtlésére vonatkozó felszólításoknak. Horváth Péter szerint fontos ez a hatás is, így ugyanis egyértelmûvé vált, hogy "ezt a mindenki által tudottan jogsértõ tevékenységet nem lehet nyugodtan folytatni". A ProArt vezetõje újabb fontos mérföldkõnek értékeli ezt a sikert az elõzõ nagy akció, a ColdFusion smsweb-szervereinek lefoglalása után.

A fájlcserélõkkel foglalkozó Asva.info - aminek nincs köze a jogvédõ szervezethez, bár szándékos a névrokonság - cikkeibõl az szûrhetõ le, hogy a több mint 115 ezer felhasználóval rendelkezõ Ncore eltûnése és bizonytalan jövõje komoly csapás volt a hazai torrentezõkre, sok szájt üzemeltetõi máris azon gondolkodnak, hogyan tudnák újraindítani a szolgáltatást, akár külföldre menekítve a szervereiket a hatóságok elõl. A kisebbek közül persze sokan feladták, és vannak, akik nagyobb oldalaknak adják át a felhasználóikat. (Az érintett oldalak részletes listája és státusza megtalálható az Asva.info folyamatosan frissülõ táblázatában: http://asva.info/razzia-info)

A szerverek lekapcsolása, illetve leállása akár több százezer felhasználót érinthetett Horváth Péter szerint, de a ProArtnak nincs pontos becslése errõl, õ is csak az olyan fórumokon, weboldalakon terjesztett információkra hagyatkozott, mint amit az Asva.info vagy más oldalak tettek közzé. A hírszájt szerkesztõi kérdésünkre úgy válaszoltak, hogy csak a lefoglalt szerverek miatt akár 220 ezer felhasználó maradhatott letölteni való nélkül - ebben lehet némi átfedés, hiszen sokan több oldalon is regisztráltak -, de a legnagyobb szerepe a források csökkenésében az Ncore eltûnésének volt. A hazai weben a bittorrent peerek száma - vagyis az egy idõben megosztott tartalmak száma - akár másfél millióval is csökkenhetett a magukat megnevezni nem kívánó szerkesztõk szerint.

Az otthoni felhasználót nem bántanák

A ProArt a fájlcserélõk használatát is jogsértõ tevékenységként tartja számon, Horváth szerint azonban nem az a céljuk, hogy az otthoni felhasználókat üldözzék a hatóságok. "A hatóságokat arrafelé tereljük, hogy az üzemeltetõket vonják felelõsségre. Lehetne ötvenezer egyedi eljárást indítani, de attól még nem szûnik meg a jogsértés, és nem is az a cél, hogy gyerekeket vagy nagymamákat citáljunk bíróság elé, mint amire volt példa Amerikában. A hazai jogtulajdonosoknak nem ez a stratégiája, ezért nem is voltak, és nem is lesznek ilyen perek nálunk."

A ProArt vezetõje a trackerek üzemeltetõit és a jogsértõ tartalmakat a szájtokra feltöltõ seedereket azért tartja vétkesnek, mert lehetõvé teszik a jogsértést, és erre buzdítanak másokat is, tehát felbuktóként, bûntársként, elkövetõként vesznek részt benne, szerepüktõl függõen. A lefoglalt gépek tartalmának szakértõi  elemzése még hátra van, és mivel a BRFK nyomozóit, bár kerestük, egyelõre nem tudtuk megszólaltatni, még azt sem tudjuk, hány gyanúsítottja lesz az ügynek és pontosan mivel vádolják majd meg õket.

A szerverlefoglalásokkal kapcsolatban meg szerettük volna kérdezni a lefoglalt trackerek üzemeltetõit is, kíváncsiak voltunk például, miért éri meg torrentszervert üzemeltetni (hiszen a klasszikus sms-webes, fizetõs letöltésekkel szemben a torrentszájtok nem hoznak közvetlen bevételt a tulajdonosaiknak. Ugyan e-mailben sikerült közvetítõ útján elérni némelyiküket, de végül mégsem vállalkoztak nyilatkozatra, így csak az Asva.info híradásain és az ott megjelent hozzászólásokon keresztül szûrhetõk le a rendõrségi akcióval kapcsolatos vélemények.

A razzia utáni elsõ reakciókból is az volt leszûrhetõ, a szájtok gazdái nem hisznek benne, hogy ilyen módszerekkel meg lehetne szüntetni fájlcserélést (mint az illusztrációnkon látható, a hazai netforgalomban nem okozott jelentõs visszaesést az akció), fõleg, mivel a tracker nélküli DHT-technológia a jövõben még megfoghatatlanabbá teszi majd a torrentezést. A trackerek megtorpanása azonban jelzi: a razzia hatással volt a hazai warezszcénára, és úgy tûnik, mégsem marad minden teljes egészében a régiben. A szemfüles felhasználók persze most sem maradtak letölteni való nélkül, hiszen az olyan nagy külföldi torrentoldalak, mint a PirateBay vagy az IsoHunt, továbbra is üzemelnek, és a megmaradt hazai oldalaknak is megnõtt a forgalma (legalábbis azoknak, amelyek szabadon elérhetõk, vagy lehet rájuk meghívóhoz jutni, regisztrálni).

Tudják, hogy nincs legális alternatíva, de a kár nagy

Az internetezõk részérõl jogosan vetõdik fel a kérdés: ha idehaza nincsenek használható, kényelmesen kezelhetõ és széles választékot nyújtó, megfizethetõ online zeneboltok, vagy filmáruházak, mint Amerikában az iTunes, az Amazon.com vagy a Netflix, akkor hová forduljon az, aki nem szeretne fájlcserélõkrõl warezt letölteni? A torrentezõket mostanáig az nyugtathatta, hogy õk végsõ soron magáncélra töltik le, amit letöltenek, amit a törvény megenged (még ha közben vissza is osztják a tartalmakat, hacsak nem tiltják le a torrentkliensben vagy a tûzfalon a seedelést). A trackerek üzemeltetõi pedig azért érezhették magukat biztonságban, mert 2007 novembere óta nem volt idehaza  torrentszájt elleni akció. A hatóságok azóta a fizetõs kínálatot nyújtó smsweb- és FTP-szerverekre vadásztak, amelyekkel ellentétben a torrentoldalakon a tartalomterjesztõk nem jutnak jelentõs összegû, közvetlen haszonhoz a tevékenységükbõl.

Bár az oldalak némelyikén futottak hirdetések, és van, ahol emelt díjas smsben lehet regisztrálni, az ilyesfajta nyerészkedést, amennyire ez leszûrhetõ a megmaradt, pénzért kaput nyitó trackerekrõl szóló hozzászólásokból az Asva.infón, még ebben a közegben sem nézik jó szemmel. (A torrentes híroldal szerkesztõi eközben a szabad kultúra utolsó védelmezõiként állítják be a trackerek gazdáit, mit sem törõdve azzal, hogy a hazai szájtok fõleg jogtiszta forrásból is beszerezhetõ warezt, vagyis lopott tartalmakat terjesztenek nagy mennyiségben.)

A ProArt vezetõje maga is elismeri, hogy idehaza a fájlcserélés a legkényelmesebb módja a digitális tartalmak beszerzésének, aminek valóban nincs életképes, legális alternatívája. Horváth Péter szerint az sem igaz, hogy minden letöltés egy elmaradt vásárlásnak felel meg, ami a PirateBay ellen küzdõ amerikai szerzõi jogvédõk gyakorta hangoztatott érve. Viszont idehaza az sem mondható el, hogy a fájlcserélõk serkentenék az eladásokat, mint ahogy azt holland és kanadai piackutatók is állítják: a ProArt adatai szerint amíg egy felkapott hazai rockegyüttes albumát esetenként több tízezren torrentezik le, addig a kiadója ennek csak a töredékét tudja értékesíteni.