Mindene odaveszett egy tûzben a hencidai fiatal párnak, akik öt gyermeket nevelnek. R. Zsanett és A. Zsolt háza kedden déltájban kapott lángra. Senki sem sérült meg, a gyerekek  a legidõsebb 8 éves, a legkisebb 2 hónapos óvodában, iskolában voltak, a csecsemõre a szomszéd vigyázott. A ház azonban lakhatatlanná, sõt életveszélyessé vált.

Egy szobában

Az udvaron belesüppedünk a sárba, ami még a tûzoltás nyomán maradt itt: a lánglovagok három órán keresztül küzdöttek, rengeteg vizet locsoltak ki. A leégett ház mellett egy apró, korábban nyári konyhának használt épület áll, meglehetõsen rossz állapotban van. Az egész akkora, mint egy közepes nagyságú szoba; most ebben húzza meg magát a héttagú család. Apró elõtérbõl és egy másik helyiségbõl áll, utóbbiban egy ágy, az ágynemût már a szomszédtól kapták.
- Egy rossz kályhával fûtünk. Nem fõztem azóta, nincs gázunk; nincs áramunk sem, állandóan gyertyázni kell. Vizet veszünk a kerti csapból, de fürödni sem tudunk, vizes ruhával mosdatom a gyerekeket. Egyik már így is megfázott, úgy kértem kölcsön, hogy kiváltsam a gyógyszert -sorolja a fiatalasszony.

Kölcsön holmik

- A tûzoltók szerint elektromos zárlat okozta a bajt - mondja Zsanett, miközben szomorúan mutatja a maradványokat. Az üresen ásító ablakon át belátni a szobába, ahol a törmelék között egy épen maradt, valamikor meleget adó cserépkányha árválkodik. - Mindenünk odalett: bútorok, iratok, a gyerekek holmija! Pedig milyen jó volt itt lakni...
Párjától megtudjuk: spórolt pénzükbõl tavaly decemberben vettek egy romos állapotú házat, és némi állami pályázati támogatással nyert pénzbõl saját maguk újították fel. Tavasszal költöztek be (korábban a férfi apjánál laktak), örültek a saját, megszépített otthonnak, melyben szoba, nappali, konyha és fürdõszoba is rendelkezésre állt.
- Ugyanott vagyunk, ahol akkor - jegyzik meg. Talán még hátrább: most csak mások jóindulatára számíthatnak.
Panaszkodnak: nem kaptak semmilyen segítséget az önkormányzattól csak a szomszédok adtak néhány holmit.
- Leginkább villany kellene - sóhajt Zsanett. - Tüzelõnk sincs, a kis ház pedig veszélyes. Talán haljunk meg?