Én is tapasztaltam hasonlót. Én csak az általánosítás ellen vagyok. Még kedves Kritikus annyit mondanék, hogy a legtöbb még nem az általános. Vagy az lenne?? Nem védem a cigányokat, senkit sem. Mindenki úgy él, ahogy akar és tud. De hány olyan magyar ember van, aki mögött adósságok állnak (hitelhegyek) és mégis feltölti a telefonját, pedig... Szóval sok oldalról megközelíthetjük a témát. Én sajnos olyan ember vagyok, aki nem tudok szemellenzővel gondolkodni és árnyaltabban látom a dolgokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nekem van igazam.

És kedves Őszinte! Fiatal vagyok, bár közelebb a 30-hoz, mint a húszhoz. Könyvtárosként is nagyon sokféle emberrel találkozhat az ember. Eddigi tapasztalatom az, hogy nemzetiségre tekintet nélkül is vannak büdös és ápolatlan emberek. De nekem ugyanúgy kell mosolyognom minden emberre, akkor is ha a drága magyar asszony olyan részeg, hogy majd rádől a gyerekére, és nem tudja, hol jön az abc-ben a t betű és hogy mikor született a 3. gyereke....

Tehát ne általánosítsunk! Csak ennyi a véleményem.

Szociális ügyintézőként dolgoztam egy önkormányzatnál, szinte napi kapcsolatban voltam sajnos velük. Másfél év alatt kaptam el tőlük tetűt, bolhát, de voltam rühes is. A legtöbbjük szégyen, ahogy él.

Az egyik brutális élményem az volt, hogy kikellett mennem környezettanulmányt készítenem a putrihoz, ahol élt az egyik család: anyuka, akinek 9 gyereke volt, de eggyel sem foglalkozott, csak felvette utánuk a segélyt, ordítozott, hogy nem hagyja, hogy elvegyék a pulyákat. (nem tudta felsorolni a gyerekek nevét, pontos születési idejét) Apukával nem volt gond, mert évek óta börtönben volt.. (hogy kitől voltak mégis a gyerekek, ki tudja...) a házban semmi konfort nem volt: sem fürdőszoba, sem wc, sem víz, sem padló, semmi! nem voltak ajtók, ablakok, helyettük sötételők függönyök takarták a bejáratot, ablakokat. /9 gyerek után járó családipótlék, gyes, egyéb támogatásokból nem futotta felújításokra/

A gyomrom akkor fordult fel, amikor megláttam az udvar közepén egy koszos-okodék kinézetű lábast, amiben moslékszerű lében kenyérmaszadék úszkált. Körülötte légyraj dongott... A legkisebb, kb. 2 éves, koszos, retkes kislány mártogatta belőle az ázott, büdös kenyeret, azt ette.Ez volt a kutyák tálja egyébként. 

Lehet rasszista vagyok, de vállalom. Nekem a cigány szó említése után ez a kép ugrik be elsőként...

Egyetértek Tollforgatóval. Van amikor dönteni kell, hogy telefon vagy kenyér. Baby Te se így vélekednél amikor olyat hallasz(biztos forrásból) hogy az óvónő a kocsmában keresi a drága gyerek édesanyját, mert az elfelejtett a gyerekért menni olyan részeg volt. Nincs bajom a kisebbséggel, volt osztálytársam is az és nyugodtan be mertem nenni a lakásukba, mert vetekedett egynémelyik magyaréval. Tudod Baby itt a cselekedetek nagyrészéről van szó és ott többségben előfordulnak a fennt említett esetek.

Baby, én azt gondolom rólad, hogy vagy nagyon fiatal vagy és naiv, vagy csak bort iszol és vizet prédikálsz. A cikkben is le van írva hogy vannak rendes, dolgos, igyekvő cigók is, bár én még nem igen találkoztam olyannal. És azér egy titkos kamerán megnézném,hogy ugyanúgy szólsz e és mosolyogsz e egy koszos,ápolatlan cigányra. Biztos vagyok benne, hogy nem. Én napról napra találkozom velük munkám során, és bocsi de amikor hánynom kell a szagtól és a látványtól akkor nem jut eszembe az esélyegyenlőség. Amikor meg a nyolc hónapos terhes feleségemtől Debrecen utcáján erőszakkal vett el a cigányasszony ezerforintot, ne tudd meg mit tudtam volna csinálni. Jól íroknem olyan egyszerű az élet. Majd ha téged is megpróbál lehet,hogy másként vélekedsz.

Lehet, hogy igazatok van, de vajon miért általánosítunk? Mint mondtam van ilyen is és olyan is, nem?
Mindig a negatívat kiemelve sem kapunk valódi képet a valóságról. És igen, vállalnám, hogy legalább megpróbálom. Talán a lelkiismeretem könnyebb lenne. És igyekszem nem azonnal véleményt alkotni. Mert valójában ez egy mókuskerék. Nem olyan egyszerű az élet. Nem ítélek, ez biztos. :-)

Valóban Baby, igényt tartok a telefonomra, amíg megtehetem. De, ha döntenem kellene, akkor inkább arról mondanék le, mint mondjuk a mindennapi élelemről, vagy a gyerekem ellátásáról. - Előfordult már, hogy voltam szorult anyagi helyzetben, és inkább tűzrevalót vettem, s nem töltöttem fel a telefonomat, nem vettem lottószelvényt. Tudni kell, hogy mi az, ami nélkülözhetetlen. Főleg, ha nagyon kicsi pénzből (segélyből) él az ember. Márpedig ezekről az emberekről jól tudom, hogy abból tengődnek hónapról hónapra. Mire megy vajon fűtetlen lakásban a mobiljával?

Baby drága! Hol kezdjük az esélyegyenlőséget? Ott, hogy próbáljuk megtanítani a félanalfabéta 40-50 éves cigányt???? Mert azért nem tudnak kitölteni egy hivatalos papírt sem a szerencsétlenek, mert nem képesek megtanulni olvasni, és írni normálisan,amikor annak ideje van: az általános iskolában. És én is láttam már, amint a huszonezer forintjából többezer forintot feltesz szerencsejátékra, kaparós sorsjegyre. Miért is ne? Lehet utána menni a polgármesteri hivatalba segélyt kérni újra. Láttam már, hogy a gyereken nem volt normális cipő, de mobiltelefonba átkozódott éppen a kedves apuka. Szóval esélyegyenlőség? Miután megtanítod őket felnőttként írni, olvasni,utána próbáld meg megtanítani viselkedni, mert azt sem tudnak. Utána pedig valahogy a fejükbe verni, hogy sorrendet tegyen a fontos, és kevésbé fontos dolgok között. például,hogy ha alig van pénze,akkor először az élelem biztosítása a legfontosabb, aztán jöhet a többi. A luxus.

Baby, én szívesen megnéznélek, amint kiállsz mondjuk egy húszfős romacsoport elé, akiket felkéne zárkóztatnod. Kíváncsi lennék mire mennél. Szerintem pár óra után sírva jönnél ki onnan.

És kedves Kritikus!

Mi ez, ha nem előítélet?

És hol van az esélyegyenlőség??????.......

Érdekes megközelítés. Bizony megmosolyogtam 1-2 részt, ismerős kép tárult elém. Sajnos van ilyen. Az esélyegyenlőséggel meg az a baj, hogy sokan hangoztatják..., de ez nem elég. Beszélünk róla nagyon sokat. De tenni? Az már nem nagyon megy.

Az emberek szemléletmódján kell változtatni. Mindenkién. De igazad van abban, hogy vannak elrettentő példák, és vannak pozitívak is. Talán az élet különös fintora volt, hogy ezeket mind épp romáknál tapasztaltad. De én körülbelül 1 héttel ezelőtt szintén egy postai jelenetben hasonló dolgokat láttam magyar emberektől. Sőt! De miért van az, hogy például egy ajánlott blanketta kitöltésénél egy magyar nőnek könnyebben segítünk, mint egy romának? Ugye? Esélyegyenlőség...

Az meg, hogy mire költik a pénzt, nem jogunk bírálni. Védeném őket, hisz Te is biztos igényt tartasz a telefonodra, mert ugyan az ügyeletet például hogyan hívod ki? Az meg, hogy feladott egy lottószelvényt (ezt az egyet láttad) nem jelenti azt, hogy  mindennap megteszi ezt mondjuk 500 forint értékben. Nem igaz?

Azt vallom, hogy nem magyarok és romák vagyunk, hanem emberek. És vannak közöttünk ilyenek és olyanok. A műveltség pedig már egyáltalán nem nemzetiségi kérdés...:-)

De általánosságban jók a meglátásaid. Csak az a baj, hogy ítélni könnyű....

A mikulásgyári ajándékosztásnál sem lesz kérdéses kik állnak sorban és ha nem jut nekik ajándék akkor ennek hangot is adnak!!!