2024. március 28. Csütörtök, Gedeon, Johanna.
 
NAPLÓ A MINDENNAPOKRÓLForrás: B.Kiss Andrea
Utolsó módosítás: 2008-12-02 16:27:02
   HÚHA! EMBEREK! Ma ismét megbizonyosodtam róla, hogy az emberek többsége csak kapni szeret. Továbbá arról, hogy hiába szépítgetjük a cigánykérdést, bizony sokan vannak közöttük, akik alapvetõ dolgokat nem tudnak megcsinálni.

Ma elmentem a községünkben megnyílt Mikulásgyárhoz. Egyrészt azért, hogy cikket írjak róluk, másrészt azért, hogy leadjam az otthon elkészített ajándékcsomagokat. A szabadidejüket, munkájukat e nemes célra áldozó Máltai Szeretet Szolgálat helyi aktivistái elmondták, hogy nem nagyon tolonganak az adakozók. Sõt! Volt olyan, aki megkérdezte tõlük, hogy mit osztogatnak. 
Bezzeg a múlt héten, amikor a Baptista Szeretetszolgálatnak köszönhetõen jelentõs élelmiszer adomány érkezett a faluba, hosszú sorban álltak az emberek az osztás helyszínén. Volt idejük - akár több óra is -, türelmük, és kitartásuk kivárni, hogy sorra kerüljenek. Úgy tûnik, a többség kapni szeret jobban.

Ezután bementem a postára. Beálltam a két ablak közül ahhoz, ahol a leveleket lehet feladni. Elõttem két cigány nõ várakozott. Az, amelyik éppen sorra került, egy ajánlott levelet szeretett volna feladni. A blanketta kitöltése viszont feladta neki a leckét. Csak hosszas próbálkozás, és többszöri rontás után sikerült neki. Míg õ nagyokat krákogott kísérletezés közben, a sor egyre nõtt a háta mögött.
Következett a másik cigányasszony. Õ kissé illuminált állapotban totót, lottót, és egyéb szerencsejátékot óhajtott kitölteni. Sajnos, benne is csak a szándék volt meg. Arra a kérdésre ugyanis, hogy hány hasábos legyen a lottószelvény, nem tudott pontos választ adni. A postai ügyintézõ tízperces tájékoztató elõadás után végre áldozhatott a szerencse oltárán, és én is sorra kerülhettem.
Dolgom végeztével át kellett állnom a másik ablakhoz, mivel csekket is akartam befizetni. Ott a változatosság kedvéért cigányasszony állt a huszonéves fiával. A kis kézi terminálon próbálták a telefonjukat feltölteni. Ez azonban nem ment olyan egyszerûen. A fiú diktálta a kódszámot, az asszony pedig beütötte a kis gépezeten. Sajnos mindig rosszul. Közben össze-összevitatkoztak, mert mindkettõjük szerint a másik hibázott. A mögöttük várakozóknak nem csak a türelmük fogyott percrõl percre, de még a gyomruk is forgolódott, mivel a srác ritmikusan szívta az orrát, nehogy elcseppenjen. 

A történtekhez az még hozzátartozik, hogy most volt a családi pótlék, és egyéb járandóságok kifizetésének ideje. A köztudottan nagyon-nagyon hátrányos helyzetben élõk azonban, amint láttam, azonnal a mobiljukat akarták feltölteni, valamint megtenni a nyerõ számokat. Nem baj, ha egy hét múlva kenyérre sem jut.

Nem vagyok rasszista. Próbálom elfogadni az embereket olyannak, amilyenek. Tudom, hogy vannak rendes, dolgos, igyekvõ cigányok is. Nekik minden elismerésem. De ez a postai jelenet arról gyõzött meg, hogy hiába itt minden esélyegyenlõség, felzárkóztató program. Vannak emberek, embercsoportok, akiket egyszerûen nem lehet megváltoztatni.

Hozzászólások
Beküldte: Kati (2008-12-03 15:40:31)

Én is tapasztaltam hasonlót. Én csak az általánosítás ellen vagyok. Még kedves Kritikus annyit mondanék, hogy a legtöbb még nem az általános. Vagy az lenne?? Nem védem a cigányokat, senkit sem. Mindenki úgy él, ahogy akar és tud. De hány olyan magyar ember van, aki mögött adósságok állnak (hitelhegyek) és mégis feltölti a telefonját, pedig... Szóval sok oldalról megközelíthetjük a témát. Én sajnos olyan ember vagyok, aki nem tudok szemellenzõvel gondolkodni és árnyaltabban látom a dolgokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nekem van igazam.

És kedves Õszinte! Fiatal vagyok, bár közelebb a 30-hoz, mint a húszhoz. Könyvtárosként is nagyon sokféle emberrel találkozhat az ember. Eddigi tapasztalatom az, hogy nemzetiségre tekintet nélkül is vannak büdös és ápolatlan emberek. De nekem ugyanúgy kell mosolyognom minden emberre, akkor is ha a drága magyar asszony olyan részeg, hogy majd rádõl a gyerekére, és nem tudja, hol jön az abc-ben a t betû és hogy mikor született a 3. gyereke....

Tehát ne általánosítsunk! Csak ennyi a véleményem.

Beküldte: Mariann (2008-12-03 13:15:32)

Szociális ügyintézõként dolgoztam egy önkormányzatnál, szinte napi kapcsolatban voltam sajnos velük. Másfél év alatt kaptam el tõlük tetût, bolhát, de voltam rühes is. A legtöbbjük szégyen, ahogy él.

Az egyik brutális élményem az volt, hogy kikellett mennem környezettanulmányt készítenem a putrihoz, ahol élt az egyik család: anyuka, akinek 9 gyereke volt, de eggyel sem foglalkozott, csak felvette utánuk a segélyt, ordítozott, hogy nem hagyja, hogy elvegyék a pulyákat. (nem tudta felsorolni a gyerekek nevét, pontos születési idejét) Apukával nem volt gond, mert évek óta börtönben volt.. (hogy kitõl voltak mégis a gyerekek, ki tudja...) a házban semmi konfort nem volt: sem fürdõszoba, sem wc, sem víz, sem padló, semmi! nem voltak ajtók, ablakok, helyettük sötételõk függönyök takarták a bejáratot, ablakokat. /9 gyerek után járó családipótlék, gyes, egyéb támogatásokból nem futotta felújításokra/

A gyomrom akkor fordult fel, amikor megláttam az udvar közepén egy koszos-okodék kinézetû lábast, amiben moslékszerû lében kenyérmaszadék úszkált. Körülötte légyraj dongott... A legkisebb, kb. 2 éves, koszos, retkes kislány mártogatta belõle az ázott, büdös kenyeret, azt ette.Ez volt a kutyák tálja egyébként. 

Lehet rasszista vagyok, de vállalom. Nekem a cigány szó említése után ez a kép ugrik be elsõként...

Beküldte: Kritikus (2008-12-03 08:03:54)

Egyetértek Tollforgatóval. Van amikor dönteni kell, hogy telefon vagy kenyér. Baby Te se így vélekednél amikor olyat hallasz(biztos forrásból) hogy az óvónõ a kocsmában keresi a drága gyerek édesanyját, mert az elfelejtett a gyerekért menni olyan részeg volt. Nincs bajom a kisebbséggel, volt osztálytársam is az és nyugodtan be mertem nenni a lakásukba, mert vetekedett egynémelyik magyaréval. Tudod Baby itt a cselekedetek nagyrészérõl van szó és ott többségben elõfordulnak a fennt említett esetek.

Beküldte: Lilaköd (2008-12-03 07:37:13)

Baby, én azt gondolom rólad, hogy vagy nagyon fiatal vagy és naiv, vagy csak bort iszol és vizet prédikálsz. A cikkben is le van írva hogy vannak rendes, dolgos, igyekvõ cigók is, bár én még nem igen találkoztam olyannal. És azér egy titkos kamerán megnézném,hogy ugyanúgy szólsz e és mosolyogsz e egy koszos,ápolatlan cigányra. Biztos vagyok benne, hogy nem. Én napról napra találkozom velük munkám során, és bocsi de amikor hánynom kell a szagtól és a látványtól akkor nem jut eszembe az esélyegyenlõség. Amikor meg a nyolc hónapos terhes feleségemtõl Debrecen utcáján erõszakkal vett el a cigányasszony ezerforintot, ne tudd meg mit tudtam volna csinálni. Jól íroknem olyan egyszerû az élet. Majd ha téged is megpróbál lehet,hogy másként vélekedsz.

Beküldte: Kati (2008-12-02 20:42:20)

Lehet, hogy igazatok van, de vajon miért általánosítunk? Mint mondtam van ilyen is és olyan is, nem?
Mindig a negatívat kiemelve sem kapunk valódi képet a valóságról. És igen, vállalnám, hogy legalább megpróbálom. Talán a lelkiismeretem könnyebb lenne. És igyekszem nem azonnal véleményt alkotni. Mert valójában ez egy mókuskerék. Nem olyan egyszerû az élet. Nem ítélek, ez biztos. :-)

Beküldte: tollforgató (2008-12-02 18:53:05)

Valóban Baby, igényt tartok a telefonomra, amíg megtehetem. De, ha döntenem kellene, akkor inkább arról mondanék le, mint mondjuk a mindennapi élelemrõl, vagy a gyerekem ellátásáról. - Elõfordult már, hogy voltam szorult anyagi helyzetben, és inkább tûzrevalót vettem, s nem töltöttem fel a telefonomat, nem vettem lottószelvényt. Tudni kell, hogy mi az, ami nélkülözhetetlen. Fõleg, ha nagyon kicsi pénzbõl (segélybõl) él az ember. Márpedig ezekrõl az emberekrõl jól tudom, hogy abból tengõdnek hónapról hónapra. Mire megy vajon fûtetlen lakásban a mobiljával?

Beküldte: Lilaköd (2008-12-02 18:41:48)

Baby drága! Hol kezdjük az esélyegyenlõséget? Ott, hogy próbáljuk megtanítani a félanalfabéta 40-50 éves cigányt???? Mert azért nem tudnak kitölteni egy hivatalos papírt sem a szerencsétlenek, mert nem képesek megtanulni olvasni, és írni normálisan,amikor annak ideje van: az általános iskolában. És én is láttam már, amint a huszonezer forintjából többezer forintot feltesz szerencsejátékra, kaparós sorsjegyre. Miért is ne? Lehet utána menni a polgármesteri hivatalba segélyt kérni újra. Láttam már, hogy a gyereken nem volt normális cipõ, de mobiltelefonba átkozódott éppen a kedves apuka. Szóval esélyegyenlõség? Miután megtanítod õket felnõttként írni, olvasni,utána próbáld meg megtanítani viselkedni, mert azt sem tudnak. Utána pedig valahogy a fejükbe verni, hogy sorrendet tegyen a fontos, és kevésbé fontos dolgok között. például,hogy ha alig van pénze,akkor elõször az élelem biztosítása a legfontosabb, aztán jöhet a többi. A luxus.

Baby, én szívesen megnéznélek, amint kiállsz mondjuk egy húszfõs romacsoport elé, akiket felkéne zárkóztatnod. Kíváncsi lennék mire mennél. Szerintem pár óra után sírva jönnél ki onnan.

Beküldte: Kati (2008-12-02 17:16:17)

És kedves Kritikus!

Mi ez, ha nem elõítélet?

És hol van az esélyegyenlõség??????.......

Beküldte: Kati (2008-12-02 17:03:28)

Érdekes megközelítés. Bizony megmosolyogtam 1-2 részt, ismerõs kép tárult elém. Sajnos van ilyen. Az esélyegyenlõséggel meg az a baj, hogy sokan hangoztatják..., de ez nem elég. Beszélünk róla nagyon sokat. De tenni? Az már nem nagyon megy.

Az emberek szemléletmódján kell változtatni. Mindenkién. De igazad van abban, hogy vannak elrettentõ példák, és vannak pozitívak is. Talán az élet különös fintora volt, hogy ezeket mind épp romáknál tapasztaltad. De én körülbelül 1 héttel ezelõtt szintén egy postai jelenetben hasonló dolgokat láttam magyar emberektõl. Sõt! De miért van az, hogy például egy ajánlott blanketta kitöltésénél egy magyar nõnek könnyebben segítünk, mint egy romának? Ugye? Esélyegyenlõség...

Az meg, hogy mire költik a pénzt, nem jogunk bírálni. Védeném õket, hisz Te is biztos igényt tartasz a telefonodra, mert ugyan az ügyeletet például hogyan hívod ki? Az meg, hogy feladott egy lottószelvényt (ezt az egyet láttad) nem jelenti azt, hogy  mindennap megteszi ezt mondjuk 500 forint értékben. Nem igaz?

Azt vallom, hogy nem magyarok és romák vagyunk, hanem emberek. És vannak közöttünk ilyenek és olyanok. A mûveltség pedig már egyáltalán nem nemzetiségi kérdés...:-)

De általánosságban jók a meglátásaid. Csak az a baj, hogy ítélni könnyû....

Beküldte: Kritikus (2008-12-02 16:44:27)

A mikulásgyári ajándékosztásnál sem lesz kérdéses kik állnak sorban és ha nem jut nekik ajándék akkor ennek hangot is adnak!!!

Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!