A találomra megkérdezettek többsége úgy nyilatkozott, hogy majd apránként szerzi be a tûrevalót. Mindig épp annyit vesz majd, amennyit a pénztárcája megenged. Egy huszonöt éves csökmõi könyvtáros, aki még a szüleivel él egy háztartásban, elmondta, hogy náluk is az a jellemzõ, hogy minden hónapban fizetéskor szerzik be a következõ fizetésig elegendõ felkuglizott fát. Egy nyugdíjas berettyóújfalui asszony viszont azt mondta, hogy õ mindig megveszi már augusztusban az egész télirevalót. A kis nyugdíjából havonta félretesz rá bizonyos összeget. Nem úgy az a háromgyerekes apuka, aki szomorúan számolt be róla, hogy a tavalyi telet úgy vészelték át, hogy hetente talicskával vitt haza egy kis fát a közeli tüzéprõl. Szerinte most sem lesz ez másképp náluk,hiszen a felesége GYES-en van, õ pedig csak alkalmi munkákat talál.
A családi vállalkozásban mûködõ csökmõi tüzéptelepen Nagy Bernadett is megerõsítette azt a tényt, hogy a legtöbben már évek óta csak egyik hónapról a másikra vásárolnak tûzrevalót. Inkább csak az idõsebbekre jellemzõ még, hogy így augusztusban, szeptemberben megvesznek egyszerre 20-30 q fát. Megfigyelése szerint a fa a legkelendõbb, szenet alig-alig visznek, hiszen nagyon felment az ára. Mint mondta, tavaly nagyon felkapott volt a fabrikett, ami újdonságnak számított. S bár nem olcsó, de valószínûleg a praktikus kiszerelés és kényelmes szállíthatóság miatt sokan azzal tüzeltek egész télen. Egy berettyóújfalui tüzépen is hasonlókat tudtak mondani. Ott sem jellemzõ az egész télre való beruházás, inkább az, hogy amikor jönnek a hideg napok, akkor visznek apránként kályhábavalót az emberek.