Elsõként a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelõzõ idõszakról beszélgettek a megjelentek, melynek eredete már igen régi keletû.

Az advent a várakozás idõszaka, felkészülés a közelgõ ünnepre.

Az idõs emberek énekeket gyûjtöttek, mely az ünnepre való felkészülést fejezi ki. Az énekeket sokszorosították, hogy mindenki nyomon követhesse azokat. Énekeltek magyar és román nyelven karácsonyi énekeket. Szabó Jánosné volt , aki kezdte a magyar, Czencz Péterné Juliska pedig tette ezt a román nyelvû  egyházi énekekkel.

Nagyon megható volt hallani olyan énekeket is, amelyet nem ismert senki.  Endrédi János 67 évesen olyan éneket mutatott be, melyet kilencven évesek sem ismertek.

Pántya Péterné nyugdíjas óvónõ megmutatta, hogyan kell adventi koszorút készíteni, mert napjainkban divat.

Miután meggyújtották az elsõ gyertyát, mindenki a saját kis gyertya díszét készítette el, melyhez a szükséges anyagokat elõre beszerezték.

Közben énekeltek és fogyasztották a finom kalácsot.

Többen elmondták, hogy a mai rohanó világban is meg kell állni ilyenkor egy pillanatra - november végén - valami különös kezdõdik, ez az ünnepre való felkészülés, az ünnep várása.