A Gyimes völgyében tett kirándulást Komádi Erdély-járók Társaság Nagy Erzsébet és Nagy Sándor szervezésével. Komádiból, hajnali indulás után , késő este érkeztek meg a hólepte Gyimesközéploki szállásukra. A csángó gulyás , túrós puliszka tepsis karajjal vacsora elfogyasztása után nyugovóra tért a társaság. Másnap ismét hosszú út várt rájuk. Csodás tavaszi napsütésben folytatták útjukat a csíki havasok vidékén, a gyimesi csángók földjén.

Gyimesbükkön megállva, megkoszorúzták a határkő koronát és elénekelték a himnuszt. A Rákóczi-vár romjairól kitekintve, a Tatros folyó völgyében, megnézték a történelmi magyar országhatár vonulatát. Mély érzések ültek ki az arcokon.

Itt ér véget az az ország, amit István király Mária kegyeibe ajánlott. Lenyűgöző kultúrájú adottságokkal rendelkező tájegység.Erdély legkeletibb része. Romlatlan falusi tájak, Európa egyik legérintetlenebb hegyvidéke. Moldvába érve, megállt az 55 fős autóbusz a lészpezi Általános Iskola udvarán. Itt izgalommal várták a vendégeket a népviseletbe öltözött csángó gyerekek, és székely tanítójuk Márton Attila. Hangulatos, tájjellegű műsorukkal örvendeztették meg a komádi kirándulókat. Önálló, regionális dialektusukat nehezen lehetett érteni. Keverik a régi magyar nyelvet a román jövevényszavakkal. Elragadó, kedves kis gyerekek mutatták meg őszinte akarásukat, magyarságukat. Szem nem maradt könny nélkül e páratlan, megtisztelő találkozáson. A komádi Általános Iskola 5. b tanulói cipődoboz ajándékokat küldtek a lészpezi csángó gyerekeknek. Amit nagy örömmel fogadtak. Természetesen egyéb ajándékok is előkerültek, amit szeretettel átadtak a vendégek.

Hatalmas „kocsikerék” nagyságú kalács várta a társaságot, melyre az volt írva: „Isten hozta Lészpezen!” Együtt a gyerekekkel elfogyasztották a finom túrós kalácsot. Közben egymás szavát alig értve mindenki egyszerre akart ismerkedni, egymással beszélgetni.

Csoportos fotózás után, nehéz volt az elválás. A gyerekek sokáig integettek az eltűnő, tülkölő autóbusz után. A boldog, felejthetetlen találkozást hosszú út követte a békási szoroson át a szállásig. Késő este ért a társaság Gyimesközéplokra. Ahol a „csángó galuska” (töltött káposzta) elfogyasztása után, mulatságba kezdtek. Helyi néptáncosok, népviseletben, bevonták a kiránduló csoportot a csángó táncba. Volt ott csujjogatás, pattogtatás, csak úgy szólt a gordonka, hegedű. Éjfélig húzták a talpalávalót, meg-megállva egy-egy ízes csángó vicc elmondásának erejéig.

Másnap hazafele mindenki csodálta a vasárnapi hangulatba öltözött falvakat, embereket, akik a templomba igyekeztek. Korondon, Farkaslakán, Kolozsváron, a Királyhágón több időt töltöttek fakultatív programmal. Késő este elfáradva, de tele élményekkel, emlékekkel hazavárta a csoportot otthonuk, Komádi városa.

Ez a felejthetetlen 3 nap, megnyitott egy kaput a csángó magyar emberek felé. Egy őszinte érdeklődést sorsuk, jövőjük iránt. Mert igaz, hogy tényleg kicsit másabbak ősi szokásaik, és valóban kicsit másként élnek, mint errefelé, de magyarok Ők is minden bizonnyal.

Cserép Imre

tudósító