Ismerősöm elmesélte, hogy elhunyt szerettük sírhelyéről valaki szakszerűen levágta a fekete márvány sírkövet. S mint tudomása van róla, nem velük történt meg először ez az eset. A komádi temetőből már korábban is vittek el sírkövet, ami érdekes módon szintén fekete márvány volt. Bizonyára nem véletlenül.

Nos, a történet mindenképpen elgondolkodtató. Mert tegyük fel, hogy anyagilag nehéz helyzetben lévő, a lelkiismereti kérdésekre nem sokat adó személy az elkövető, aki társaival együtt ezt a módját választotta a pénzszerzésnek. (Mert ugyebár a józan ész azt diktálja, hogy egy márványkővel senki sem boldogul egyedül.) Az éjszaka leple alatt elvégzik ezt a könnyűnek egyáltalán nem mondható műveletet, aztán elviszik egy sírköveshez eladni a márványt. A sírköves gondolom örül, hogy potom pénzért hozzájuthat az anyaghoz, amiért ő a megrendelőktől természetesen elkéri majd a rendes árat. Épp ezért úgy tesz, mintha nem lenne tudomása arról, hogy lopott anyagot vásárolt meg holmi tolvajbandától.

Ennél már talán csak az a még felháborítóbb, ha esetleg épp a sírköves bízott meg valakit azzal, hogy szerezzen számára sírkövet, amit ő majd lecsiszol, és máris újra hasznosíthat. Így lesz a kis befektetésből nagy haszon ebben a nehéz gazdasági helyzetben.