A megyében, de talán az országban is példa nélküli rendszert alakított ki a mindössze 830 lelket számláló Magyarhomorog. A település, mely korábban “önhikis” volt, s komoly anyagi gondokkal küzdött, mára nem szorul rendszeres állami plusz segítségre. Sõt, egy épp megvalósítás alatt álló beruházásuk végeztével elmondhatják majd magukról, hogy a gázszolgáltatóktól is függetlenné váltak, közintézményeik ugyanis teljesen átállnak az alternatív fûtésre. S, ráadásul a fûtéshez szükséges anyagot is részben maguk “állítják elõ” a közmunka program segítségével.

Fûtési költségeik hat év alatt a tizedére csökkentek. Útjaik és árkaik tisztákká és rendezettekké váltak, s míg 2010-ben belvízzel küzdött a község, addig mára ettõl sem kell tartaniuk. Persze mindez nem valósulhatott volna meg a település vezetõinek, lakóinak és a szomszédos településen élõknek az összefogása, szemléletváltása nélkül.

950 ezer forintos számla

- Hat éve az egyik téli hónapban egy 950 ezer forintos gázszámlát kaptunk az iskola és óvoda fûtésérõl, eldöntöttük: változtatunk. Beláttuk, az emelkedõ energiaárak és a csökkenõ önkormányzati bevételek mellett rövid úton tarthatatlan mértékû hátralékot halmozunk fel, ha nem teszünk valamit. Ezután 2006-ban beszereltettük az elsõ szalmatüzelésû kazánt egymillió forintért, már akkor látványosan csökkentek a kiadásaink – idézte fel a kezdeteket Barabás Károlyné.

– Ezt látva a következõ évben az idõsek otthonába, majd 2008-ban az óvodába, s végül két éve a közösségi házba is ilyen kazánokat építettünk be, mindet saját költségünkön. Most pedig örömmel számolhatok be arról, hogy a Belügyminisztérium kazán-programjában sikerrel pályáztunk, s az utolsó közintézményt, a polgármesteri hivatalt egy kétmillió forintos biomassza kazánnal tudjuk majd ellátni – osztotta meg lapunkkal a fejleményeket a polgármester. Elmondta, az összesen 3 millió forint értékû beruházást február 12-ig kell elvégezniük.

Összefogással

– Szeretnénk, ha a többi kis település is látná, hogy van más megoldás, nem kell mindig állami segítségre várni. Ahhoz, hogy élhetõ legyen egy falu, az ott lakóknak is tenni kell. Nálunk, úgy gondolom, példaértékû összefogás valósult meg. A gazdálkodók, néhány diákunk szülei ingyen ajánlják fel a szalmát, nekünk már csak be kell bálázni. A szállításban együtt végezzük, mert itt mindenki úgy gondolkodik, hogy ez a mi falunk, a mi iskolánk – adott példát a településen uralkodó szellemiségre Barabás Károlyné.

Mint kiderült, a kazánokban a szalma mellett, csigét (árokban növõ bokrok), nádat, lényegében bármilyen mezõgazdasági hulladékot el lehet égetni. – Közmunka programban rendbe tettük az utakat és az árkokat, az onnan kitermelt csige és nád az egykori tsz-telepre került, ahol a nádat kévékbe kötik, a csigét pedig felaprítják, s azokba a zsákokba teszik, melyeket a sertésteleprõl kapunk, mert ott amúgy is kidobnák. Lassan 70 embernek tudunk így munkát biztosítani – jegyezte meg a polgármester, akit az eddig elért eredmények népszerûsítésében Vitányi István, a térség parlamenti képviselõje is segít.

Közös felelõsségvállalás

– Jó lenne, ha minél többen átvennék a magyarhomorogi rendszert. Zsáka például már jelezte érdeklõdését, de a következõ idõszakban több polgármesterrel is beszélni fogok a lehetõségekrõl. A kazán-programra a bihari térségbõl még Berekböszörmény, Komádi, Körösszegapáti és Körösszakál is sikerrel pályázott, ami úgy gondolom, jó teljesítmény – oszotta meg véleményét lapunkkal Vitányi István. Hangsúlyozta, jó lenne, ha a települések többet tennének a saját boldogulásukért.

– Az elmúlt 20 évben sajnos hozzászoktak az önkormányzatok, hogy végül majd úgyis segít az állam. A jövõben jobban oda kell figyelni arra, hogy a felelõtlenül gazdálkodó településeket rászorítsuk az önálló megoldás keresésére, különben nem tesznek majd meg minden tõlük telhetõt – húzta alá a közös felelõsségvállalás fontosságát az országgyûlési képviselõ. Megjegyezte, fontos a községek vezetõinek példamutatása is mind a munka, mind a költségtakarékosság terén.