A negatív magyar példa: a végtörlesztés

Az ingatlanpiaci válság és gazdasági recesszió súlyosabb és hosszabb ideig tart, ha azt a háztarások eladósodása elõzi meg, állapította meg IMF jelentése a fejlett gazdaságok elmúlt három évtizedének tapasztalataira hivatkozva. A valutaalap szerint a kormányzati politika elejét tudja venni a gazdaság tartós visszaesésének, ha fellép a háztartások túlzott eladósodása ellen. A jelentés pozitív példaként hozta fel az Egyesült Államoknak a 30-as években és Izlandnak a ma alkalmazott adósság-szerkezetátalakítási programjait, amelyek jelentõsen csökkentették a törlesztés terhét, valamint a háztartási csõdök és a jelzálog-érvényesítések számát. Az ilyen kormányzati intézkedések - az IMF szerint - segíthetnek a háztartási csõdök, az ingatlanár-csökkenés és a további gazdasági visszaesés egymást erõsítõ ciklusának elhárításában.

A magyar példa azt mutatja be, hogy egy kötelezõ program, ha rosszul célzott és az adósság-átütemezés terhét a törékeny bankszektorra helyezi, "veszélybe tudja sodorni a pénzügyi rendszert anélkül, hogy elérné a kívánt gazdasági célkitûzéseket" - fogalmaz az IMF jelentése.

A valutaalap szakérõi megállapították, hogy a magyar háztartások deviza eladósodottsága a legmagasabb Európa keleti részén, noha a háztartások összes adóssága viszonylag szerény szintet, a GDP 40 százalékát érte el és mintegy 800 ezer háztartásban (vagyis az összes 20 százalékában) koncentrálódott. Mire 2008-ban megérkezett a válság, a háztartások jelzálog hitelállományának 50 százaléka svájci frankban volt.

A magyar forintnak a globális pénzügyi válság kitörése után bekövetkezett meredek leértékelõdése, valamint azok az aggodalmak, hogy a növekvõ adósságszolgálat aláássa a magánfogyasztást, arra kényszerítette a kormányt, hogy megsegítse a devizában eladósodott háztartásokat. Az IMF 2011-es adatai szerint a devizában denominált hitelek tulajdonosainak adósságszolgálati kötelezettsége több mint 50 százalékkal megnövekedett.

Az IMF elemzõi szerint a kormány 2011 szeptemberében egy kötelezõ adósságátstrukturálási programba kezdett, anélkül, hogy az érintettekkel elõzetesen konzultált volna.

"Egy meghatározott (mintegy 5 hónapos) idõszak alatt a bankokat arra kényszerítették, hogy megengedjék az ügyfeleknek, hogy kedvezményes árfolyamon, a piaci ár alatt mintegy 30 százalékkal fizessék vissza a jelzáloghiteleket".

A program három korlátja

A szóban forgó adósságcsökkentésbõl eredõ összes veszteséget a bankoknak egyedül kellett viselniük - olvasható az IMF elemzésében. A kötelezõ adósságátstrukturálási program, az elõzetes becslések szerint magas részvételt ért el - az összes jelzáloghitel mintegy 15 százalékát érinti.

A programnak azonban az elemzõk szerint három alapvetõ korlátja van. Elõször is rosszul célzott, abban a tekintetben, hogy csak a jómódú háztartások képesek visszafizetni fennálló jelzáloghitel-állományt egyszeri forintbefizetéssel. Másodszor, a kötelezõ program a veszteségek teljes terhét a bankokra helyezi, amelyek közül több is kevéssé felkészült arra, hogy felszívja az ilyen veszteségeket. Következésképpen a további tõkeáttétel-csökkenés valamint a hitelválság elmélyülése kapcsolódó árfolyamnyomást eredményezhet. A tanulmány szerzõi hozzátették, hogy a kormány 2011 decemberében, felismerve a jogszabálynak a bankszektorra gyakorolt lehetséges káros hatását, további intézkedéseket fogadott el a terhek megosztása érdekében. És végül, a magánszerzõdések visszamenõleges és a banki szektorral való konzultáció nélküli felülvizsgálata kárt okoz az általános befektetési klímának.

A jelentés felhívta a figyelmet, hogy a háztartások adósságállományának átstrukturáláshoz erõs banki szektorra van szükség. Izlandon, az új bankok elfogadható értéken szerezték be hitelportfólióikat, ami azt jelentette, hogy a bankok tõkeállományának sérülése nélkül lehetett messzemenõ háztartási adósság-átütemezést végrehajtani. Ez egyben arra is ösztönözte a bankokat, hogy tárgyalásokat kezdeményezzenek a hitelfelvevõkkel.

Ezzel szemben a 90-es évek Kolumbiájában és a mai Magyarországon az alultõkésített bankrendszer nem tudta felszívni a (kötelezõ) háztartási adósság-átstrukturáláshoz kapcsolódó veszteségeket, aminek következtében zavar keletkezett a hitelkínálatban - írták elemzésükben az IMF szakértõi.