Egyik oldalról természetesnek tartják az emberek, hogy a múlt kincseit meg kell õrizni, a jelentõsebbeket szakszerûen feltárni és nyilvánosan láthatóvá tenni. Ám kevésbé lelkesednek érte azok, akinek ez a beruházásuk megvalósítását hátráltatja, és még súlyos milliókkal is megterheli a költségeit. A maga szemszögébõl mindkét fél álláspontja érthetõ, melyeket a szakembertõl szerzett ismeretek árnyalhatnak.

Marad az utókornak is

A máltai konvenció értelmében a régészeti lelõhelyeket, mint egy ország meg nem újuló erõforrásait védeni kell, de ez nem azt jelenti, hogy mindent fel kell tárni – oszlatott el rögtön egy tévhitet Dani János régész. A megyei múzeumok igazgatóságán dolgozó szakember hangsúlyozta, elég a leletek hozzáférhetõségének a megakadályozása, amit gyakran a feltárásoknál is alkalmaznak. A lelõhelyek egy részét ugyanis érintetlenül hagyják az utókornak, amikor majd fejlettebb technikával még több információt tudnak „kiolvasni” a leletekbõl. Emiatt nem is ad ki az örökségvédelmi hatóság teljes területekre ásatási engedélyt legfeljebb csak a temetõkre. Az esetek 90 százalékában csak régészeti szakfelügyeletet látnak el az igazgatóság munkatársai. Más a helyzet az olyan beruházásoknál, ahol fennáll a veszélye, hogy végleg megsemmisülhetnek a múlt emlékei, ezeken a helyeken az építés által érintett teljes területet fel kell tárni, de az esetleges többi részt érintetlenül kell hagyni.

Próbafeltárások

Erre példa a Berettyó két partján a töltés megerõsítés, illetve építés miatti feltárás, valamint a legújabb tervezett helyszín, a Berettyóújfalutól az ország határig tartó M4-es autópálya 32 kilométeres szakasza. Mint arról Dani János beszámolt, az elõbbinél már elvégezték 36 lelõhely próbafeltárását, és ezek közül kettõnél kell leletmentést végezni, egy úgynevezett lakódombot pedig, amelyhez hasonlót még nem tartanak nyilván a Berettyó mentén, roncsolás mentesen három dimenziós terepmodellezéssel „tárnak” fel. A gátépítés miatt ugyanis nem elhordják, hanem éppen ráhordják a töltésre a földet, így biztosított a további védelme a leleteknek.

Jóval komolyabb feladatnak látszik a sztráda és annak kísérõ létesítményei helyének a feltárása. Nagyságára példaként említette a szakember az M7-es építését, ahol 100 kilométeren 1,2 millió négyzetméternyi területen kellett megmozgatni a földet, míg a tervezett M4-es 32 kilométerén 1,5 millióval számolnak.

Kétszer 30 nap

Az örökségvédelmi törvény értelmében 30 munkanap áll rendelkezésre a próbafeltárásra és ugyanennyi a megelõzõ feltárásra – mondta el a szakember. Szavaiból kiderült, a Berettyó mentén egy hét alatt végeztek az elsõ fázissal, a 2 méterszer 50 méteres szondák gépi kiásásával és a régészeti felület kialakításával. Hozzátette, az idõjárás éppen kedvezõ volt számukra, esõben viszont halasztódott volna a munka. Így a többi teendõre elég sok idejük maradt, ráadásul a Tivizig projektjének az ütemezése sem sürgeti õket. Ami a költségeket illeti, a beruházás 3 százalékát fordíthatják a régészeti feltárásra, de legfeljebb 200 millió forintba kerülhet. A szakember azt is elmondta, hogy a nagy területû lelelõhelyek határidõre történõ feltárásához segítséget kaphatnak a régészeti kutatóhelyek, illetve tanszékek munkatársaitól, illetve hallgatóitól.

Megy a lelet?

Sokakat izgathat a leletek, a lelõhelyek sorsa, melyekrõl keveset tud a közvélemény. Ezekrõl is jogszabály rendelkezik. A földbõl kiásott leleteket elõbb megtisztítják, restaurálják és raktározzák, amennyiben a hely tulajdonosa nem kéri, hogy a helyszínen állítsák ki, aminek a feltételeit is neki kell megteremteni. Ez utóbbinak a múzeumok is örülnek, hiszen véges a tároló kapacitásuk, ráadásul amúgy a leletanyagok nagy része raktárakba kerül, így a nagyközönség nem láthatja. Mint ahogyan azt a hosszadalmas munkát, amivel a restaurálják és leltározzák a leleteket, hogy késõbb is kutathatók, illetve kiállíthatók legyenek. Elõtte persze szigorú szempontok alapján egy részüket ki lehet selejtezni. Érdekességként elmondta még Dani János, hogy sokszor a restaurálást követõen derül csak ki, mekkora „kincset” találtak, mert ellentétben a köztudattal, a régészek feltárás közben legtöbbször nem tesznek különbséget a feltárandó leletek között.

Gazdag Kárpát-medence

Régészeti szempontból a Kárpát-medence európai viszonylatban is rendkívül jelentõs, ami központi szerepével magyarázható. Magyarország területén jelenleg mintegy 70 ezer lelõhelyet tartanak nyilván, de legalább ennyire becsülik a még fel nem tártak számát. Hajdú-Biharban nem készült erre vonatkozó topográfiai vizsgálat, mint az 1960-as években néhány más megyében, de amúgy sem lennének publikusak. Annyi biztos a több ezerbõl a nagyon sok található Biharban, illetve Polgár környékén.