A 20. század mindhárom nagy pándémiája az északi féltekén indult el egy tavasz végi enyhe járvánnyal. Ez igaz az 1918-19-es spanyol náthára is, amely legalább 40 millió (más becslések szerint 100 millió) embert vitt el. Csak annyi volt az eltérés, hogy a spanyol nátha nyáron tört ki.

A világjárványok, a pándémiák általában egy enyhe elõhírnökhullámmal kezdõdnek, hívja fel a figyelmet John Oxford vezetõ brit virológus.

A 20. században 1918-ban, 1957-ben, 1968-ban és 1989-ben is tavasz végén, nyár elején kezdett terjedni az új influenzavírus, amikor éppen véget ért az északi féltekén a szezonális influenzajárvány - húzza alá George Gehner, a sertésinfluenza szakértõje.

Mind Oxford, mind Gehner szerint nagy a valószínûsége, hogy a mostani új influenzavírus második hullámban is járványt fog okozni. A halálos esetek száma magasabb is lehet, mint most, de ezt elõre nem lehet megmondani.

A tudósok abban is egyetértenek, hogy még ha a második hullámban a kórokozó virulensebb lesz is (könnyebben fog betegíteni), a világ ma már sokkal felkészültebb, mint 1918-ban volt. Ma már sokat tudunk a fertõzés terjedésérõl, rendelkezésre állnak antivirális gyógyszerek, és valószínûleg hamarosan lesz védõoltás is az új vírus ellen.

Sok millió emberéletet menthetnek meg az antibiotikumok is, amelyek 1918-ban még nem léteztek. A spanyol nátha idején sokan a másodlagos bakteriális fertõzés által okozott tüdõgyulladásba haltak bele.