A megemlékezés a Nadányi Zoltán Mûvelõdési Központ falán elhelyezett emléktáblánál kezdõdött, ahol az egybegyûltek elõtt Nagy Renáta klarinéton katonadalokat adott elõ, majd Kocsis Róbert, a megyei közgyûlés alelnöke mondott ünnepi beszédet. A szónok kiemelte: olyan kiváló katona pályafutására emlékezünk, aki példátlan hõsiességrõl tett tanúbizonyságot, s a mai világban kevés hasonlót találunk, ezért kell ápolnunk emlékét. A márványtáblát a megyei önkormányzat nevében Kocsis Róbert és Jantyik Zsolt, majd Muraközi István polgármester és Pálfi Anikó alpolgármester, Emõdy Dániel a Pro Patria Alapítvány, Krisztik Csaba a mûvelõdési központ nevében koszorúzta meg. Elhelyezték a megemlékezés koszorúit az intézmények képviselõi is.

Az ünnepség a Szent István téren, a tavaly felállított és felavatott Kádár vitéz szobránál folytatódott. Kiss Tamás köszöntötte az elöljárókat és a Kádár-család leszármazottait, majd a Himnusz eléneklése után Muraközi István szólt a Kádár vitéz hõsi halálának 354. évfordulója alkalmából megjelentekhez. A polgármester egy 1660-ban íródott ballada versrészletébõl idézett:

Teljes életének dícséretes napja,

Mert a szegényeket sohasem rontotta,

Ha más rontotta is, Kádár oltalmazta,

Felelhetsz, föld és ég ennek bizonysága.

Elhagyá érettünk a földnek partját,

Hogy meghallá itten magyarok romlását,

Felköté érettünk Kádár István kardját –

Óh jaj! Mely kevéssé forgatá szándékját.

Muraközi István beszédében utalt arra, hogy a teljessé vált téren egy szellemében, erkölcsében megújult városban emlékezhetünk most nagyjainkra, akiknek a mának szóló üzenete az, hogy töretlen hittel, bátor helytállással kell cselekedni azért, hogy minél szebb, ígéretesebb jövõt éljen meg népünk.

Jantyik Zsolt, a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ igazgató-helyettese, Derecske alpolgármestere, méltatta annak a Kádár vitéznek a hõs tetteit, aki katonaként kötelességét teljesítette, s életét adta a magyar szabadságért, a tízszeres túlerõvel szemben. – „Kádár vitéz azért halt meg, hogy mi élni tudjunk itt…. Az a magyar, aki emlékezik múltjára, szeretteire. Az 50 évig méltatlanul mellõzött Kádár vitézre emlékezünk. Ám most nem háborúzni kell, hanem büszkén, emelt fõvel emlékezni múltunk nagyjaira” – hangsúlyozta Jantyik Zsolt, majd Kocsis Róberttel megkoszorúzta a szobor talapzatát, ahol a város nevében a polgármester és az alpolgármester is elhelyezte a tisztelet és hála koszorúját.

Hadobásné Karancsi Annamária balladaéneke után a Bajnóca Néptáncegyüttes tagjainak elõadásában verbunkot láthatott a közönség, majd a Bihari Múzeumban Kádár vitéz emlékfalát tekinthették meg.

Kállai Irén múzeumigazgató elmondta: a borosjenõi Kádár család nemesi oklevelének másolatát – melyet II. Rákóczi György erdélyi fejedelemtõl kapták 1651-ben – a leszármazottak álmodták meg és készítették el fotókópiáját. A hatalmas latin nyelvû oklevél alatt a magyar fordítás is olvasható. Így együtt, raktár helyett a múzeum folyosóján állították ki a nemesi levelet, amelynek megtekintését minden, népe történelme iránt érdeklõdõ lakos figyelmébe ajánlják.

Kép és szöveg: Nyírõ Gizella