A messze hangzó, erõt sugárzó emléknapon a lelkész a hívek figyelmébe ajánlotta: hõsök csak azokból születnek, akik igazságát kõbe vésik. Így érdemes vállalni ’49, ’56 követését, mely minta arra, hogy egy kicsiny, de büszke ország hogyan tudott példát mutatni a világnak. „Ma értetek szól a harang, a lélek harangja!” – emlékezett a forradalom hõseire a lelkész.

Az ’56-os emlékmûnél folytatódott az ünnepség, melynek szónoka Kovács Zoltán, a megyei közgyûlés tagja, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény igazgatója volt. Beszédében részletezte az ’56-hoz vezetõ utat, s megnyugtatóan konstatálta, hogy ma már nyíltan lehet emlékeznünk. Az ötvenes évek közepén az emberek világossá tették, hogy nem akarnak a régi módon élni, mert elegük volt a beszolgáltatásokból, a kizsákmányolásból, a mezõgazdaság kizsigerelésébõl, az erõszakos szövetkezetesítésbõl, abból, hogy mások mondják meg, hogyan éljenek, az internáló táborokból. A hatalom sem tudott már a régi módon uralkodni, s a remény szellemét már nem lehetett a palackba visszaszorítani – sorjázta az igazgató.

A forrongás élére az ifjúság állt: 16 pontban foglalták össze követelésüket, s a forradalom jelképe a sztálini címertõl megfosztott lyukas zászló lett. Sorra alakultak a fõvárosban és vidéken a forradalmi bizottmányok, s az emberek saját kezükbe vették sorsuk alakítását. A csodálatos 12 nap azonban a szovjet hadsereg megszállásával véget ért, s megkezdõdött a véres megtorlás idõszaka. A forradalom berettyóújfalui vezetõi sem kerülhették el sorsukat: Dr. Hubai Miklóst 9 év börtönre ítélték, míg Gaál János agyonverték, Csóra József 4 év börtönt kapott, míg többeket internáló táborokba hurcoltak.

A jelenrõl szólva Kovács Zoltán elmondta: országunk újra sokat tesz a szabadságáért. Egy gazdaságilag legyengített országot, egy morálisan széthullott nemzetet kell talpra állítani. Csendes szabadságharc zajlik nap, mint nap, hogy ez a küzdelem minél hamarabb a javunkra dõljön el – emelte ki a szónok, tiszteletet kérve a múlt és jelen csendes szabadságharcosainak.

A Zenetheatrum mûvészeinek és növendékeinek emelkedett hangulatú mûsora után az ünnepség résztvevõi megkoszorúzták az ’56-os emlékmûvet.

Fótók: Nyirõ Gizella