A jegybankról szóló törvény szerint „az MNB által kibocsátott bankjegyeket és érméket azok bevonásáig magyar hivatalos pénznemben teljesítendõ fizetésnél mindenki köteles névértéken elfogadni”. Ez elég egyértelmû megfogalmazás, ennek ellenére az utóbbi idõben terjednek a sajátos megoldások. Akad már kávézó, ahol csak bankkártyával lehet fizetni, sokszor (kedvezõ áron) repülõjegyet is csak így lehet vásárolni.

Az egyre népszerûbb fesztiválokon a fesztiválszervezõk szívesen bocsátanak ki a fesztivál helyszínén készpénzbefizetéssel vagy bankkártyával feltölthetõ fesztiválkártyát, amellyel (és kizárólag csak azzal) fizethetnek a látogatók. A magyar jegybank – derül ki az MNB-szemle frissen megjelent írásából – a kérdést az Európai Bizottság (EB) ajánlásától eltérõen látja. Azt gondolják ugyanis, hogy a bankjegyek és érmék törvényes fizetõeszköz státusza nem jelenti azt, hogy azokat minden körülmények között el kell fogadni (mint tanácsolja azt az EB).

A kérdést azért is tekintették át az MNB-nél, mert náluk is sokan kifogásolták, hogy egyes termékeket vagy szolgáltatásokat nem tudnak megvásárolni, igénybe venni készpénzért. (A „kikényszerített” fizetési lehetõségek miatt mi is kaptunk felháborodott leveleket.) Az euroövezeti tagállamok többségének (kivétel Finnország, Hollandia, Írország és Németország) álláspontja szerint a kereskedõ, szolgáltató köteles elfogadni a készpénzt, ha a vásárló készpénzben akar fizetni. (Amúgy ezt ajánlja az Európai Bizottság is.) Az angolszász országokban azonban egyáltalán nincs ilyen elõírás.

A tranzakciós illetékrõl nem beszélnek

Az MNB saját „liberalizmusa” védelmében hivatkozik például arra, hogy a jegybanktörvény is tartalmaz a készpénzfizetésnél korlátozó rendelkezést: a bankok és a posta kivételével kizárható, hogy a vevõ 50 darabnál több érmével fizessen. Mint megjegyzik: a legtöbb ország joggyakorlatában az arányosság elve alapján a kereskedõ nem köteles elfogadni a nagy címletû bankjegyet, ha az nincs arányban a fizetendõ összeggel. Az MNB rendeletben elõírta, hogy a hitelintézetek és a posta kötelesek 50 darabig a forintbankjegyeket és érméket más címletû bankjegyre és érmére váltani. Ezt a szolgáltatást a hitelintézetek többsége és a posta is díjmentesen nyújtja.

A tranzakciós illetékrõl a tanulmányban nem ejtenek szót. Ennek oka lehet, hogy a készpénzre kirótt nagyobb sarc tetszhet az MNB-nek. A jegybank ugyanis nem egyszer hangsúlyozta, hogy a bankók használatának visszaszorítása százmilliárdos nagyságrendû megtakarítást hozna a gazdaságban. Azt azonban lehetne feszegetni (bár nem teszik), hogy a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló európai uniós irányelv magyarországi átültetésénél 2011. január 1-jén hatályba lépett egy olyan módosítás, ami díj- és költségfelszámítási tilalmat vezetett be a készpénz-helyettesítõ fizetési eszközök használatának elterjesztése érdekében. Ezzel elég nehezen összeegyeztethetõnek tûnik, hogy a kormány a kártyás fizetések után is illetéket szed.

A kifogásokat némiképp furcsává teheti, hogy az Európai Unió számos tagállamában már korlátozzák, mekkora összeghatárig lehet készpénzben fizetni. A dánoknál ez 400 ezer forint. Olaszországban 2014-tõl minden kereskedõnél és szolgáltatónál kötelezõ lesz a kártyaelfogadás. Az idén pedig már Magyarországon is akad korlát. Készpénzben 1,5 millió forint feletti összeget viszont (egyelõre?) csak a rendszeres gazdasági tevékenységet folytató személyek nem fizethetnek.