Nem elõször érkezett olyan hír szerkesztõségünkbe, amelyben a Nagyerdõn történt verekedésrõl, támadásról számolt be a rendõrség. Megkérdeztük az embereket, vajon mennyire érzik magukat biztonságban, amikor a városnak ezen szakaszán sétálnak.

Van, aki szerint tiszta ideglelés átsétálni a debreceni Nagyerdõn, de akad olyan is, aki egyáltalán nem érez félelmet a Debrecen szívének mondott helyen.

Kiss Bea elmondta, az egyetem mögött lakik, és sokat jár el a Békás tó túloldalán lévõ szórakozóhelyekre. Még nem támadták meg, de elmondása szerint egyik éjszaka belé kötöttek. Két ittas férfi akarta megállítani, de még idejében elszaladt. Azóta kíséret nélkül nem megy az éjszakai Nagyerdõre.

Vele ellentétben Kerekes Magdolna elfogadhatónak tartja a környék közbiztonságát. Nappal és éjszaka egyaránt szokott arra kutyát sétáltatni vagy a barátaival arra menni, de nincs benne félelemérzet.

„Semmi olyat nem vettem még észre, ami miatt bármi nemû félelmem támadt volna”- mondja a fiatal hölgy.

Csibi Sándorné ezt másképp látja. Úgy véli, nagyon sok arra felé a hajléktalan, és többször bele is kötöttek már a fedél nélküliek fiatalokba. Éjszaka ugyan sosem jár a Nagyerdõn, de reggelente szokta látni az esti randalírozás nyomait. Többször lett már figyelmes arra, hogy sörösüvegek és poharak hevernek széttörve a földön, mert a bódé falának vágták azokat.

Balogh IstvánKonyárról érkezett Debrecenbe. Erre volt dolga, és úgy gondolta, pihen egy-két órát a csendes Nagyerdõn. Szerinte nappal valószínûleg jó a közbiztonság. De azt mondja, ilyenkor a bûnözõk sem jönnek elõ, nem úgy, mint éjszaka. Hiszen akkor a sötétben bármit megtehetnek.