Az ott élõk nagy többsége, valamint a „partvonalon kívülrõl” szemlélõdõk csak annyit látnak: Biharországfõvárosának vannak olyan idõszakai, amikor igen komolyan készülõdik oda valamilyen nagy beruházás. Tanácskozások, tervek, delegációk, tanulmányutak, gesztusok, sajtóhírek… Majd csönd, pontosabban, a reménykedéssel átitatott agyonhallgatás! És körülbelül ennyi a csodavárás bihari története.

A teljesség közelében sem járna Berettyóújfalu,Biharország csodaváró története, ha nem tekintenénk vissza körülbelül egy évszázadra. Amikor még Bihar vármegye valóban Biharország volt Nagyváraddal, annak szellemiségével és piacával, valamint az alföldi rész mezõgazdaságával és a hegyvidék kincseivel együtt. Trianon úgy vágta ketté a vármegyét, hogy szó szerint lefejezte. Nagyvárad, a hegység és némi alföld odaát, a síkság, a szik, a központ nélküli tengõdés, a reménytelenség ideát. És ez utóbbi terület helyzete nemhogy javulna, legyen szó rendszerváltozásról vagy bármelyik rezsimrõl, csak romlik. Mit is lehetne várni százakat és ezreket foglalkoztató ipar és mezõgazdaság nélkül, száz kilométerekre a fõvárostól, az országhatárhoz szorítva, a valódi központ nélkül.

Ebben a helyzetben persze, hogy felértékelõdik minden olyan történés, ami az itt élõknek reményt adhat a felzárkózásra legalább Hajdú-Bihar átlagához bármiben is. Legyen annak a történésnek mozgatója helyi vállalkozó vagy kínai multi-befektetõ – hogy csak a két végletet említsem. Kisebb, lokális sikerektõl eltekintve nincs elõrelépés! Pedig a maga módján mindenki egyet akar – munkát hozni Biharba, Berettyóújfaluba. Nem jön, mégsem jön! És ennek nem csak az autópálya hiánya, a nagyváros-nélküliség az oka. Valamit helyben nem jól csinálnak. Talán azt nem, hogy a közös célt akaró erõk nem adódnak össze? Esetleg fontosabb az, hogy valaki(k)nek személy szerint mennyi lesz a haszna, elismertsége? Netalán egy nagyobb érdekcsoport kevés fantáziát lát az elszegényedett vidékben? Esetleg valami más? Vagy csupán egy telefonhívás, ami csak ennyi: „Hívj, ha tudsz! Segítek! Számíthatsz rám!”? – és ebben minden benne van, az önzetlen, régre nyúló emberi kapcsolatoktól kezdve a feltétel nélküli segítségadásig minden.
[email protected]

Kovács Zsolt