Gondolta volna, hogy még a Csendes-óceán közepén is a mi ásványvizes flakonjaink, törött mûanyag használati tárgyaink és egyéb vackaink ringatóznak a vízen? Hogy kerül oda, és mi köze mindehhez egy európai fogyasztónak?
Szûkítsük le a kört: ne is európai, hanem magyar fogyasztót válasszunk ki. Vettünk mondjuk egy dobozka szeletelt téliszalámit, alig 10 deka felvágott van benne, de azt a néhány szeletet is masszív mûanyag dobozba pakolják. Egy uzsonna alatt elfogy, repül a kukába a csomagolás. Amikor tele van a szemetes, kivisszük a nagyobb kukához és beleöntjük – van abban minden, fém, papír, szerves hulladék vegyesen. Ennek a „keveréknek” több mint a fele újrahasznosítható vagy komposztálható lenne, például Németországban fel is használják, de kis hazánkban nem ez jellemzõ: a háztartási hulladék 77 %-a lerakóba kerül, ahol az idõk végeztéig fog heverni, csupán 13 %-ot hasznosítunk. A hulladéklerakóval csak a kisebb baj, hogy rendkívül csúnya – rosszabb, hogy szennyezi a talajt és a talajvizet, veszélyes anyagok szivároghatnak ki belõle, ami visszafordíthatatlan károkat okozhat.
Sajnos hiába próbáljuk meg lelkesen szelektíven gyûjteni a hulladékot: nagyon sok helyen nincs meg az infrastruktúra, ami lehetõvé tenné, ráadásul nem is minden típusú anyag feldolgozására van üzem Magyarországon. Kevesen tudják például, hogy a PET palack mellé nem szabad más fajta flakont bedobálni, mert bizonyos mûanyagokat nem lehet együtt feldolgozni, másrészt mosószer- vagy vegyszermaradvánnyal szennyezett flakonokat végképp nem lehet azonos módon kezelni.  Fussunk neki még egyszer: és hogy került a szeletelt téliszalámi abba a csinos mûanyag dobozkába? A mûanyag kõolajból készül. Kibányásszák valahol Oroszországban, elszállítják a szélrózsa minden irányába hatalmas hajókon, vonaton aztán kamionokon. Hozzánk megérkezik Százhalombattára, feldolgozzák, majd az alapanyagot továbbviszik egy másik üzembe, ahol az élelmiszeripari csomagolóanyagokat gyártják. Ezután házasítják össze a téliszalámival; innen gyorsan a boltban köt ki, és összesen körülbelül két hét leforgása alatt jut el a kukáig, majd végsõ nyughelyére, a lerakóba. Mindezért rengeteg üzemanyagot és kõolajat kellett felhasználni, aminek persze megvannak a környezetromboló hatásai, széndioxid-kibocsátás ésatöbbi, s az eredmény egy kupac szemét. Hogy lehet ezt kikerülni? A téliszalámi esetében elég egyszerû, már az sokkal jobb megoldás, ha nem elõre csomagolva, hanem frissen szeletelve vesszük. Ilyenkor nejlonnal összeragasztott papírba teszik, a nejlont egy mozdulattal le lehet szedni róla, a papír meg újrahasznosítható. A többi élelmiszer esetében sokáig sorolhatnánk, hogyan lehet kikerülni a túlzott és újrahasznosíthatatlan csomagolást, egy kis találékonysággal és józan ésszel megoldható. Az olasz ötlet pedig: Olaszországban elterjedt „módszer”, hogy bizonyos helyekre vissza lehet vinni a kiürült mosószeres flakonokat, és ott helyben egy nagyobb tartályból újratöltik. Így egyrészt nem kell energiaigényes gyártási folyamatokkal újratermelni a palackokat, másrészt nem a szemétben landol, hanem évekig használható egy-egy flakon. Ne a mi lelkünkön száradjon a Csendes-óceáni szemétsziget!
|
Hasonló hírek
 Kedvenc hírekÖn még nem rakott semmit a kedvencek közé! |
Magyarországon ez jelenleg egy helyen elérhetõ, a Szappankocsma boltocskában, ahol az elõbbi „zöld” szempontok teljes mértékben szem elõtt vannak tartva. Kocsma, mert „csapolva” is lehet mosószereket kapni, ráadásul így olcsóbb is, mert a flakonokat bizony ki kell fizetni, nemcsak ami benne van.
