Folyamatosan csökken a házasságkötések száma. Noha még mindig 4,3-szer több házaspár van, mint amennyi élettársi kapcsolatok, minden ötödik kapcsolatban házasságkötés nélkül élnek együtt a párok. A magyarországi családok 20 százalékát egyedülálló szülõ és a vele együtt élõ egy vagy több gyermeke alkotja. 

Magyarország lakónépessége 2011. október 1-jén 9 millió 937 ezer 628 fõ volt, ami 261 ezerrel kevesebb a tíz évvel korábban felmért létszámnál. A csökkenés a természetes fogyásból eredt, aminek csak az egyharmadát tudta ellensúlyozni, hogy 126 518 fõvel többen vándoroltak Magyarországra, mint ahány ember más országokban telepedett le.

Tíz év alatt csaknem 250 ezerrel nõtt a 60 évesek és az annál idõsebbek száma, miközben ugyanennyivel kevesebb 15 évesnél fiatalabbat regisztráltak. Ugyan 92 ezerrel kevesebb volt a 40-59 éves is, ám az õket követõ, 15-39 éves korosztály létszáma csaknem dupla ennyivel, 171 ezerrel csökkent. Az ország minden tizedik lakosa 70 éves vagy idõsebb.

A száz 15 éves és idõsebb nõre jutó élve született gyermekek száma 153-ról 147-re csökkent. Az ország területei között a termékenységben jelentõs különbségek vannak: Budapesten mindössze 113, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 175 gyermek jut száz nõre.

Négyszázezer családot rekeszt ki az Alaptörvény

A statisztika egyelõre még tágabban értelmezi a család fogalmát, mint az április 1-jén hatályba lépõ módosított Alaptörvény. Utóbbi szerint ugyanis a család alapja a házasság, illetve a szülõ-gyermek viszony. Statisztikai értelemben viszont a gyermekkel vagy gyermek nélkül együtt élõ házaspár, illetve a gyermekét egyedül nevelõ szülõ mellett az élettársi kapcsolat is családnak számít a 2011. évi népszámlálásban felmért adatok vizsgálatakor.

A családok száma 2011-ben 2 millió 713 ezer volt, többségében párkapcsolaton alapuló családok gyermekkel vagy gyermek nélkül. A párkapcsolatok összes családon belüli részaránya meghaladta a 80 százalékot. Noha az elmúlt évtized jellemzõ folyamata volt a házasságkötések számának folyamatos csökkenése, a párkapcsolatok döntõ többsége még mindig házasságkötéssel jön létre: 2011-ben 1 millió 772 ezer volt a házaspárok száma. Tíz évvel korábban ugyanakkor még 2 millió 125 ezer házaspárt jegyzett a statisztika. Ennek következtében a házas családi állapotú népesség aránya 44,4 százalékra esett vissza.

A házasságkötések egyre késõbbi életkorban történnek, vagy elmaradnak. Miközben 2001-ben még a férfiak közel 15 százaléka 30 éves kora elõtt házasságot kötött, ma már csak az 5 százaléka. A 30-39 éves férfiaknak tíz évvel ezelõtt a 27 százaléka volt nõtlen, 2011-ben viszont már a 49 százaléka.

A 30 év alatti nõknek 2001-ben még közel 30 százaléka férjezett volt, 2011-ben már csak a 12 százaléka. A tíz évvel korábbi népszámláláskor 30-39 évesen a nõk 71, tíz évvel késõbb viszont már csak az 53 százaléka volt házas. Napjainkban csak a középkorú és idõsebb korcsoportokra jellemzõ, hogy többségük házasságban él, de ezek az arányok is rendre elmaradnak a 2001-ben jellemzõktõl.

A felmérés szerint egyre inkább tért hódítanak az élettársi kapcsolatok: 2011-ben már minden ötödik kapcsolatban házasságkötés nélkül éltek együtt a párok, az élettársi kapcsolatok száma megközelítette a 405 ezret. Ezzel szemben 2001-ben még csak 272 ezer pár vallotta azt, hogy élettársi kapcsolatban él.

Kedvezõtlen tendencia, hogy fokozatosan nõ azoknak a családoknak a száma, amelyekben egy szülõ él együtt egy vagy több nõtlen, hajadon gyermekével; számuk 2011 októberében 537 ezer volt, szemben a tíz évvel korábbi 471 ezerrel. Ez azt jelenti, hogy minden ötödik magyarországi családban egyedülálló szülõ él együtt egy vagy több gyermekével. A fõvárosban az egycsaládos háztartások közel egynegyedét egyszülõs családok alkotják.

A gyermekeiket egyedül nevelõk 87 százaléka nõ, számuk meghaladta a 464 ezret. Minden nyolcadik egyszülõs családban, összesen 72 ezer apa egyedülálló szülõként élt együtt egy vagy több gyermekével, számuk 14 ezerrel haladta meg a tíz évvel korábbit. Érdekesség, hogy ez a szám 1990-ben még a mostaninál is magasabb volt, akkor 89 ezer olyan család volt, amelyekben az apa nevelte egyedül a gyermekeit.

A különbözõ családtípusok aránya régiónként, illetve megyénként eltérõ. A régiók közül több szempontból is kiemelkedik Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl. Az ország középsõ régiójában a házaspárok legkisebb, az egy szülõ gyermekkel típusú családok pedig a legnagyobb arányban fordultak elõ.

A házasságban élõ családok hányada a Nyugat-Dunántúlon volt a legmagasabb, meghaladta a 70 százalékot. Ugyanakkor ebben a régióban volt a legkevesebb egyszülõs család, valamint élettársi kapcsolat. Utóbbiak részaránya a Közép-Dunántúlon és a Dél-Alföldön megközelítette a magas, 16 százalékos fõvárosi átlagot. Magyarországon a házasságkötés nélküli együttélési formát a leggyakrabban Komárom-Esztergom megyében választották.

A termékeny, 15-49 éves korban levõ nõknek 2011-ben 39 százaléka élt házasságban, tíz évvel korábban ez az arány még 51 százalék volt. A gyermekek túlnyomó többsége évtizedekig házasságban született, majd növekedni kezdett a házasságon kívül született gyermekek aránya, bár még 2011-ben is a megszületett gyermekek több mint felének szülei házasságban éltek.

A gyermekes családok több mint felében csak egy gyermek volt

Az egy gyermeket nevelõ családok hányada fokozatosan nõtt, 1990-ben száz családból 33, 2011 októberében pedig már 36 tartozott ebbe a gyermekszám-kategóriába. Ha csak a gyermekes családok számához viszonyítunk, akkor több mint 50 százalékos az egygyermekesek aránya. A gyermekes családok egyharmadában neveltek kettõ, 9 százalékában pedig három gyermeket. Figyelemre méltó, hogy - ha csekély mértékben is - növekedett a három- és a négy vagy annál több gyermekes családok aránya.

Házasságokban kevesebb volt az egy- és több a kétgyermekes család. Az élettársi kapcsolatoknál viszont jóval gyakrabban fordulnak elõ a négy és annál több gyermekes családok, hányaduk megközelítette a 6 százalékot, ami kétszerese a házaspároknál mértnek.

A háztartások száma és összetétele

A háztartások száma jelentõsen emelkedett, 2011-ben meghaladta a négymilliót. A családháztartások túlnyomó többsége egycsaládos, alig fordul elõ, hogy több család vezessen közös háztartást. Négy évtizeddel ezelõtt minden hatodik, 2011-ben viszont már minden harmadik háztartásban egy személy élt. Az egyedülállók száma 1 millió 317 ezer fõ.

1970-ben a háztartásoknak csak egyötöde volt család nélküli, 2001-ben már a 29 százalékuk, az elmúlt tíz év alatt pedig jelentõs mértékben, 35 százalékra nõtt a részarányuk, amit az egyedülállók magas és növekvõ száma okozott. Számuk az elõzõ népszámláláskor lépte át az 1 milliót, és tíz év elteltével 30 százalékkal nõtt. Különösen elgondolkodtató, hogy több mint 348 ezer 40-59 év közötti egyedül élt, szemben a tíz évvel korábbi 259 ezerrel. Drámaian, több mint 220 ezerrel emelkedett a 60 éves, illetve annál idõsebb egyedülállók száma: két évvel ezelõtt 692 ezren tartoztak ebbe a kategóriába.

A nemek aránya ugyan valamelyest közelített egymáshoz az egyedülállók között, de továbbra is jóval több a nõ, mint a férfi. Két évvel ezelõtt 809 ezer nõ és 508 ezer férfi vezetett egyedül háztartást.