Ijesztõ zuhanásokon megy keresztül nap, mint nap az arany árfolyama. A pénteki 5 százalék feletti lejtmenetet ma egy hasonló mértékû követte a sorban, és ki tudja hol lesz még a vége. Az ármozgásokat látva érezzük, hogy több ez puszta korrekciónál, hiszen az elmúlt közel húsz évben csak kétszer fordult elõ, hogy napi szinten a mostaninál nagyobb esés bontakozott ki.

A két nap alatti 10 százalék feletti zuhanásra pedig az elmúlt harminc évben nem volt még példa. A csökkenést számos okkal magyarázhatjuk: egyre többen számítanak az amerikai jegybank eszközvásárlásainak közelgõ végére, a pénzügyi rendszerrel kapcsolatos aggodalmak elültek, nincsenek inflációs félelmek, Ciprus 10 tonnányi aranytartalékának eladásával próbálhat majd pénzhez jutni, eközben Kínában megdrágítanák az aranyár mozgásából profitálni szándékozó spekulatív pozíciók tartását.

Bár nem célunk riadalmat kelteni, de a folyamatok meglehetõsen veszélyesek lehetnek. Egyelõre ugyanis úgy tûnik, hogy a gyorsabban reagáló, nagyobb halak (például a hedge fundok) szálltak ki a nemesfémbõl, az elmúlt években az arany piacára egyre nagyobb tömegben beugratott lakosság pedig még valószínûleg - remegve - ül a megvásárolt tömbökön. Õk úgy tudják (hiszen úgy adták el nekik), hogy az arany "a biztonságos menedék", ahol vagyonuk megõrzése biztosítottabb, holmi banki betéteknél. Hát sajnos nem az, és ezt most a saját bõrén keresztül meg is tapasztalhatja mindenki.

Az arany árának alakulása (dollár/uncia)

A kibontakozó folymatok veszélye abban rejlik, hogy az arany piacán különösen fontosak az árfolyam jövõbeli alakulására vonatkozó befektetõi várakozások. Ez pusztán azért van így, mert az arany piacán a fizikai felhasználás (úgymint ékszerkészítés, vagy ipar) felõli kereslet pusztán az összes igény felét teszi ki. A többit, a befektetési jellegû kereslet adja, ami az árfolyam 2005-tõl tapasztalt hihetetlen áremelkedésében nagy szerepet játszott.

Hol az inflációs félelmek, hol a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom megingása, hol az eurózóna adósságválsága, hol pedig pusztán a kockázatkerülés terelte a befektetõk egyre nagyobb tömegét az arany piacára. Mivel az árfolyam töretlenül emelkedett, egyre többen felszálltak a robogó vonatra, hiszen elhitték, hogy újabb magasságok következhetnek a nemesfém piacán.

A 2012-es csúcsszintek eléréséig az újonnan beszállók méretes lufit fújtak, és amikor már az aluljárók is hemzsegtek a fizikai arany vásárlására buzdító szórólapoktól, érezhettük, hogy közel lehet a mánia vége. Aki akarta, már elfoglalta a helyét a robogó vonaton, újabb felszállóból pedig egyre kevesebb akadt. Nem is igen tudott tovább emelkedni az arany árfolyama, majd a gyorsan reagáló - jellemzõen profi - befektetõk eladásaival elkezdõdött, amire már számítani lehetett.

Két éve nem látott mélységekbe süllyedt az árfolyam, és mivel már ismerjük az arany piacát mozgató legfontosabb erõket, látjuk ennek a veszélyeit is. Ugyanaz történhet, mint az elmúlt években, csak most sajnos nem hegymenetben. Amennyiben ugyanis a lakossági szereplõk közül is egyre többen kezdik majd megkérdõjelezni az arany biztonságosságába vetett hitüket, úgy az árfolyam még mélyebbre kerülhet, gondolkodóba ejtve ezzel újabb piaci szereplõket. Rossz esetben ez egy ördögi kört gerjeszthet a nemesfém piacán, ahogy azt az 1980-as csúcsra futást követõen is egyszer már megtapasztalhatták a befektetõk. Hatszorozódott az árfolyam, majd pár év alatt lefelezõdött, és egészen a 2000-es évek közepéig nem is tért magához.

Jobb esetben a történelem nem ismétli önmagát, és ezúttal megúszunk egy hasonlóan mély és elhúzódó depressziót az arany piacán. Majd meglátjuk, mindenesetre nem árt az óvatosság.

Az arany, és több más tõzsdei termék árfolyamának napon belüli változását folyamatosan nyomon követhetik az Investor.hu Kereskedés aloldalán.