Megdöbbentõ eredményt hozott a pénzügyõrség szlovák−magyar határ menti utakon szervezett ellenõrzés-sorozata: minden negyedik, az országba belépõ kamion a fehérgalléros bûnözõk számára fuvarozott. Az áfacsalók az átfogó NAV-ellenõrzés következtében akár százmilliárd forintot is bukhattak havonta, a fináncok szeme elõtt ugyanis nem tudták vagy nem akarták szállítmányaikat az országba hozni.
A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke A pénzügyõr egységek három hónapon át tartották megfigyelés alatt a fõbb útszakaszokat és szedték ki a sorból a gyanús jármûveket − a belsõ határokon nem lehet vámellenõrzést végezni, csak szúrópróbaszerû, úgynevezett mélységi ellenõrzésre van mód. A NAV az akció megkezdése elõtt egy nulladik, kontrollnapon megmérte az adott szakaszokon a forgalmat, amelyhez képest, amint híre ment az ellenõrzésnek, negyedével, napi átlagosan 1600 teherautóval kevesebb érkezett az országba. Ez a csökkenés, illetve az alternatív módszerek alkalmazása igazolta a korábbi gyanút, vagyis hogy a forgalom jó része szervezett áfacsalásban érintett. A megzavarodott csalók hirtelen nem tudtak jobbat, mint leállítani a szállítmányokat − a készlet lefoglalása mellett a lebukás komolyabb következményekkel is járhat, hiszen az üzemi szintû csalás büntetõjogi kategória. A bûnözõk próbáltak alkalmazkodni a helyzethez, a konténeres ruhaszállítmányokat szétpakolták kisebb jármûvekbe, hûtõkamionokba, a kamionok az ellenõrzés kikerülése érdekében konvojban érkeztek. A NAV így is több milliárd forint értékben foglalt le hamisított, szerzõi jogot sértõ termékeket, jelöletlen élelmiszereket és egyéb árut. Napi 1600 teherautó elmaradása értékben alsó hangon nyolcmilliárd forint, de akár ennek kétszerese is lehet. A pontos értéket nem lehet meghatározni, hiszen az függ a szállítmánytól és a teherautó méretétõl is, mindazonáltal lapunk hozzávetõleges becslése szerint az így visszafogott áru értéke, ha minden szállítmány áthaladt volna a határon, évente az ezermilliárd forintot is meghaladhatja. Ennek áfatartalma pedig több száz milliárd forint − csak az északi határszakaszon. Fontos megjegyezni, hogy ez csak elvi tétel, vagyis a kamionok leállásával nem kerül automatikusan ennyi áfa a költségvetésbe. A trükkök
A csalások lényege, hogy az ügylet résztvevõi megpróbálják kihasználni, hogy az uniós kereskedelem áfamentes, a belföldi pedig áfás. Vagyis ha az áru úgy lép be az országba, hogy a fuvarlevél szerint például Olaszország a célállomás, akkor az Magyarországon csak tranzitáruként jelenik meg, s utána nem kell áfát fizetni − s más adót sem. Ám a gyakorlatban az áru nem hagyja el az országot, csak a fuvarlevél tanúskodik errõl. A termék az áfa megfizetése nélkül kereskedelmi forgalomba kerül itthon, melyen így hatalmas haszon képzõdik.
Más megoldások is vannak. Az áru belép az országba, majd olyan vevõhöz kerül, akár többhöz is egymás után, amely nem is létezik, vagy ha igen, akkor csak a csalásra alapították. A szabályok szerint a belföldi ügylet után az áfát az eladónak kell befizetnie, majd ezt az áfát a vevõ visszaigényelheti, amennyiben az árut továbbadta. A technika az, hogy az áfát az eladó sosem fizeti be, a vevõ viszont mindig visszaigényli. Ha az értékesítés során több eladón és vevõn is átmegy a termék, akkor ezt a trükköt valamennyi tag megcsinálhatja. Az ügylet végén pedig akár papíron ki is lehet léptetni a terméket az országból − áfamentesen, hiszen a közösségi ügylet ilyen. A valóságban az áru persze itthon marad és kereskedelmi forgalomba kerül. Országos szinten a külföldrõl áfa nélkül behozott áruk összértékérõl nagyon nehéz becslést adni. Azt nem lehet megmondani, hogy az országba más határon belépõ kamionforgalom hány százaléka lehet a fentihez hasonlóan csalásban érintett. Elvben az uniós határ a legbiztonságosabb, hiszen ott nincs tételes ellenõrzés, így szóba jöhet a román, a szlovén és az osztrák határ. Utóbbi kettõ biztosan kisebb forgalmat generál, mint akár a szlovák, akár a román szakasz. Ha összességében a fennmaradó szakaszokon a szlovákhoz hasonló adattal számolunk − vagyis napi 1600 kamionnal −, akkor a nem tisztességes szándékkal szállított áru akár négy-hatezer milliárd forint is lehet, az áfatartalom pedig így az ezermilliárd forintot is bõven meghaladhatja. A tapasztalatok szerint leginkább a nagy láncok raktáraiban landolnak ezek a szállítmányok − hozzá kell tenni, nem minden láncra jellemzõk az ilyen trükkök. Tipikusan olyan áruval lehet ezt a játékot megcsinálni, amely nem vagy nehezen nyomon követhetõ. Ilyen az ömlesztett termék, mint a cukor, a kávé, az étolaj, a liszt, a krumpli, az alma, a kutyatáp, de akár a tojás és a hús is. Persze nemcsak az élelmiszerrel lehet csalni, jellemzõ még a vasáru, a kavics, a sóder, a cement utaztatása is. Ebbe a kategóriába tartozott a közelmúltban a gabona és a fém is, ám ezek ma már fordítottan adóznak − vagyis az áfát nem az eladó fizeti be, hanem a vevõ, így utóbbi nem tud nyerészkedni a visszaigényléssel, hiszen a befizetés is õt terheli. A pénzügyõrség ellenõrei a gyanús jármûveket a fuvarlevél alapján több ízben is a megjelölt célállomásra kísérték. A fuvarozók több esetben azonnal elárulták, hogy valójában nem a fuvarlevélen szereplõ cím a célállomás, így a kamiont sehová sem kellett kísérni, az árut lefoglalták. Arra is volt példa, hogy a célállomásra érve találtak terhelõ bizonyítékokat a pénzügyõrök − például több cukorcsomagoló üzemet is lefüleltek az akció során. Az adóhatóság az ilyen típusú csalásokat általában túl késõn tudja csak lefülelni a rendszer mûködésébõl fakadó tehetetlenség miatt. A cégek, amelyek a csalást elkövetik, tiszták, vagyis elsõ pillantásra nem gyanús körülöttük semmi. Rövid mûködés és kisebb bevétel kimutatása után egy-egy ilyen cég hirtelen nagy összegû ügyleteket bonyolít, adott esetben áfát is visszaigényelhet. Ezt követõen vagy készít bevallást, vagy nem, de az adót biztosan nem fizeti meg. Itt lép be az adóhatóság, ám többnyire már semmit sem tehet. A cég minimális tõkével alakult, vagyona általában nincs, s mire a hatóság lép, már cégtemetõbe kerül vagy egy hajléktalan lesz a tulajdonos, ügyvezetõ. Ha csak itt lép be az adóhatóság, többnyire már semmit sem tehet. Az ilyen társaságok általában három-hat hónapig élnek, ezt követõen újabb megbízottak újabb cégeket alapítanak, s kezdõdik a történet elölrõl. A helyszíni ellenõrzés, a rajtaütés azért is fontos, hogy ezeket az ügyleteket még folyamatukban le lehessen állítani. |
Hasonló hírek
 Kedvenc hírekÖn még nem rakott semmit a kedvencek közé! |
