Egy magyar magánszemély egészen az Emberi Jogok Európai Bíróságáig ment az igazáért: a Külügyminisztériumban három évtizedet lehúzó N. K. M. nehezményezte, hogy miután ennyi éven át állt a haza szolgálatában, alig kapott végkielégítést a 2010-ben megszavazott 98%-os különadó miatt. Perelt.  A strasbourgi testület azonban nem összekeverendõ az Európai Unió bíróságával, vagyis nem arról van szó, hogy a 98%-os adót találták jogsértõnek, hanem arról, hogy egy konkrét esetben hozott elmarasztaló ítéletet a taláros testület.

5 milliót már bukott az állam

A bíróság ugyanis úgy találta, hogy a magyar állam N. K. M. esetében a tulajdonhoz való jogot korlátozta azzal, hogy jussának számottevõ részét adó formájában elvonta tõle. A vesztes állam így 5 milliós forintot, kártérítést és a perköltséget fizetheti meg a magánszemélynek. Perek sorozata indulhat majd ez alapján a magyar állam ellen? 

Van-e precedens jog Strasbourgban?

Ilyen azonos tényállás esetében csak hosszú idõ elteltével fordul elõ, hogy nem azonos ítélet születik egy adott ügyben - magyarázza a Privátbankár kérdésére Kardos Gábor, jogtudós, a nemzetközi jog szakértõje, hogy milyen eséllyel indulhatnak kártérítésért azok, akik hasonló cipõben járnak, mint N. K. M. Strasbourg ugyan nem ismeri a precedens jogot, de a 98 százalékos különadó ügyében, ha a tényállás hasonló a mostani esetéhez, akkor a "sértett" jó eséllyel indul azért, hogy visszaszerezze az extra adóval elvont, amúgy neki járó pénzt. 

A strasbourgi emberi jogi bíróságot 1950-ben az Emberi Jogok Európai Egyezményének betartására hozták létre, bármilyen magánszemély adhat be ide beadványt - saját anyanyelvén és teljesen ingyen. A legtöbb esetben egy magánszemély és az állam, vagy annak valamelyik szerve áll itt szembe egymással. Nagyon fontos, hogy csak azután fordulhatunk Strasbourghoz, ha a hazai jogorvoslati formák közül  valamennyit kihasználtunk már, az "utolsó mentsvár" lehet tehát az emberi jogi ítélõszék - hívja fel rá a figyelmet Kardos. 

Összeállhatnak-e a sértettek?

A jogsérelmet szenvedett magánszemélyek összeállhatnak, hogy segítsék egymást, de a beadványaikat külön-külön kell megfogalmazniuk és beadniuk. Mivel a beadvány alapja ebben az esetben azonos, így segíthetik egymást annak megszövegezésével, de pertársaság alakítására, ahol többen egy ügy miatt lépnek fel egyszerre, nincs mód. 

Akik hasonló cipõben járnak a különadó miatt, de eddig nem fordultak magyar bírósághoz, valószínûleg már kicsúsztak a határidõbõl, így most már nem fordulhatnak nemzetközi jogi fórumokhoz sem. Igaz ez azokra is, akik korábban perre mentek a magyar bíróságon, de nem fellebbeztek a számukra hátrányos bírósági ítélet ellen. 

Vagyis ez a döntés egyáltalán nem jelent automatikus jogorvoslatot azoknak, akiket korábban ez az adó sújtott. A mostani döntés inkább azoknak lehet érdekes, akik 2010 elõtt lettek közszolgák és mostanában számítanának végkielégítésre (mondjuk a választások elõtt elhagyják a köz szolgálatát). A hatályos jogszabály ugyanis a közalkalmazottak 2010. január elseje utáni végkielégítésére vonatkozik, a vezetõk végkielégítésének 2 millió feletti része, az alkalmazottaknál a 3,5 millió feletti rész 98 százaléka illeti az államot adó formájában. 

Olcsón megússza az állam?

A végkielégítéseket terhelõ 98 százalékos adóból a 2010-es bevezetése óta 1,72 milliárd forint folyt be az államkasszába, idén a 900 milliós elõirányzathoz képest eddig 200 milliót fizettek be ezen a címen - az elõirányzat amúgy az összes adóbevétel egy ezreléke. Az adó bevezetésének évében, 2010-ben folyt be a legkevesebb belõle, mindösszesen 11,3 millió forint - az adó visszamenõleges hatályát akkor az Alkotmánybíróság elkaszálta ugyanis.

Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást nem indított emiatt ellenünk, így a pórul járt közszolgáknak marad Strasbourg. Tudomásunk szerint maximum 50 hasonló beadvány van még az Emberi Jogi Bíróság elõtt. Olyan tehát biztosan nem lesz, hogy a magyar államnak az összes, ebbõl befolyó összeget vissza kell majd fizetnie az érintetteknek. Aki eddig nem lépett, valószínûleg elkésett - így valószínûleg 40-50 esetben kell majd még kárpótlást fizetnie az államnak
.