A magánynugdíjpénztári államosítás illetve az azzal együtt járó reálhozam-kifizetés miatt két magánszemély fordult a pénzügyi felügyelethez és a nyugdíjvédelmi megbízotthoz korábban. Kérdéseikre nem kaptak megnyugtató választ, ezért Szabó Mátéhoz, az alapvetõ jogok biztosához fordultak, a törvényalkotó ugyanis a nyugdíjreform hevületében megfeledkezett az egyéni tagdíj-befizetéseken elért hozam kifizetésérõl, a jogszabályok értelmében az a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentõ Alaphoz (NYACSA) került végül: vagyis lenyelte az állam. Kérdéseinkre az érintett szaktárcáktól elsõ körben mi sem kaptunk érdemi választ. Utánajártunk, mi lesz azokkal a nyugdíjpénzekkel, ami az ombudsman - és az Alaptörvény - szerint járna az egykori pénztártagoknak. Mi történt az elmúlt három hónapban? Cikkünkbõl kiderül, miért gondolja a nemzetgazdasági tárca, hogy nem jár vissza az egykori tagoknak az a pénz, ami az alaptörvény szerint igen.

Selmeczi Gabriella, nyugdíjvédelmi biztos

Mint azt a Privátbankár az ombudsman hivatalától megtudta, az egyik panaszos elõször a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) fordult, ahol arról tájékoztatták, nem tudnak róla, hogy a vonatkozó jogszabályokat megváltoztatnák - vagyis a kérdéses pénz marad az államnál. Az államadósság GDP-ben való elszámolását korábban alma-körte hasonlattal leíró nyugdíjvédelmi kormánybiztos, Selmeczi Gabriella pedig a panaszos beadványára azt felelte: "a tagdíj-kiegészítések befektetéseibõl elért hozamot nem lehet matematikailag pontosan kiszámítani". Az évtizedekre szóló befektetéseket kezelõ nyugdíjpénztáraknak amúgy máig napi szintû lebontásban kell követniük az általuk kezelt vagyon alakulását. 

Az ombudsmani vizsgálat meg is állapította, hogy Selmeczi Gabriella érvelése több sebbõl vérzik. Elõször is azért, mert amennyiben ismert a kötelezõen befizetett tagdíj és az önkéntes tagdíj-kiegészítés aránya, továbbá ezek összegének a teljes hozama, akkor ezekbõl az adatokból következtetni lehet az önkéntes tagdíj-kiegészítés hozamára. Másodsorban pedig a számítási nehézségek nem írhatóak egyértelmûen az érintettek hátrányára. A pénz ugyanis akkor is jár nekik, ha nehéz kiszámolni, hogy pontosan mennyi is az annyi. 

Nonszensz, miért kezelték külön a tagdíj-kiegészítést és annak hozamát

Az ombudsman január végi vizsgálata megállapította azt is, hogy az egyéni tagdíj-kiegészítés és az azután járó hozam szintén az alaptörvény védelme alatt állnak, azokat önkényesen elvonni nem lehet. A biztos ráadásul felhívja rá a figyelmet, hogy a 2010-ben elfogadott "szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításáról" szóló törvény a egyéni befizetésen alapuló tagdíj-kiegészítés esetében az alaptörvénynek megfelelõen, a tulajdonjogot tiszteletben tartva járt el, hiszen azt visszautalta az egykori pénztártagoknak. Ennek fényében pláne érthetetlen, hogy a törvényalkotó miért kezelte külön a tagdíj-kiegészítést és az azon képzõdött hozamot.

Ilyen alapon nem lehet növelni az állami bevételeket

A Privátbankár által megszerzett ombudsmani jelentés egészen pontosan így fogalmaz: "A tagdíj-kiegészítések azok teljes hozamukkal együtt a pénztártag magántulajdonát képezik. Ennek jogszabályi elvonása nem vonható a közteherviselési kötelezettség körébe". A jelentésben az is szerepel, hogy "a tulajdonhoz való jog korlátozásának nincs alkotmányjogilag értékelhetõ, legitim célja, önmagában ugyanis az állami bevétel növelése nem szolgáltathat alapot a tulajdonhoz való jog által védett jogosultság korlátozásához, erre az Alaptörvény keretei között nincs lehetõség". 

A szaktárcák mélyen hallgattak

Szabó Máté

Az alapvetõ jogok õre még januárban megállapította tehát, hogy a tulajdonhoz való alkotmányos jog sérült, így felkérte az emberi erõforrás-minisztert és a gazdasági tárca vezetõjét, hogy a vonatkozó jogszabályok módosításával köszörülje ki a csorbát. 

A minisztériumoknak 60 napon belül "érdemi választ" kell adniuk az alapvetõjogok biztosának a megtett vagy tervezett lépésekrõl, vagy az üggyel kapcsolatos álláspontjukról - tudta meg a Privátbankár Bassola Esztertõl, az ombudsman szóvivõjétõl még korábban. Ezt tehát azt jelenti, hogy a szaktárcák már akkor eleget tesznek törvényi kötelezettségüknek, ha egyszerûen csak közlik a véleményüket, az ombudsman ugyanis nem kötelezheti õket jogszabály-módosításra. 

Még március elején megkerestük a két szaktárcát, hamar kiderült, kormányzati szinten az üggyel a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) foglalkozik. A sajtóosztály akkor arról tájékoztatta szerkesztõségünket, hogy egyelõre nincs meg a válasz, dolgoznak rajta, ha lesz érdemi elõrelépés az ügyben, tájékoztatnak minket. És szépen, csendben el is telt az április... Az NGM-nek amúgy március 27-éig kellett volna válaszolnia az ombudsmannak. 
Egy magát megnevezni nem kívánó minisztériumi forrás hívta fel rá a Privátbankár munkatársának figyelmét május elején, hogy a szaktárca ugyan késve, de reagált a biztos januári jelentésére. Mivel a jelentést követõ 60 napban semmilyen jogszabályi változtatást nem készítettek elõ a Nádor téren, így sejthetõ volt az NGM válasza, a kérdés csak az volt, mivel tudják megindokolni? Íme. (Cikkünkhöz csatoljuk az ombudsmani jelentést és a szaktárca pontos válaszát is, a lap alján tovább lapozva mindkét dokumentumot megtalálják)

Nem egyértelmû, mi volt a tagok tulajdona és mi nem?

Az NGM nem osztja az ügyben az ombudsman álláspontját - tudtuk meg a tárca sajtóosztályától, hogy mit is tartalmaz a pár hete a biztos hivatalának megküldött válasz. Mint a szaktárcánál a Privátbankár kérdésére elmondták: "a biztos jelentése szerint arra alapozva jár vissza a tagdíj-kiegészítés hozama, hogy a kiegészítést önkéntes alapon fizették be a tagok", a szaktárca "ettõl eltérõen látja a problémát" és úgy gondolják, hogy az "önkéntes jelleg önmagában nem indokolja a jelentésben szereplõ következtetéseket". 
Az ombudsman jelentése ennek kapcsán annyit állapít meg, hogy mind a tagdíj-kiegészítés, mind pedig annak hozama (mint a kiegészítés után járó "közjogi váromány") az Alaptörvény XIII. cikkének védelme alatt állnak - ezt erõsítik amúgy a korábbi alkotmánybírósági határozatok is. Ahogy már említettük, az ombudsman itt megjegyzi, hogy ugyanezt az elvet követve rendelkezett a kifogásolt jogszabály (Nyatv. 7. § c) pontjának utaló szabálya) a tagdíj-kiegészítések visszautalásáról. Ezek szerint a jogalkotó nem következetes annak megítélésben, hogy mi számít az egykori pénztártag tulajdonának, és mi nem. 

Azok jártak jól, akik nem fizettek be külön tagdíj-kiegészítést

Az NGM szót sem ejt arról, hogy a kérdéses összeget ki lehetett-e számolni vagy sem, ahogyan arra korábban a nyugdíjvédelmi kormánybiztos utalt. Azt viszont kiemelik, hogy a kötelezõ és az önkéntes befizetéseket egyaránt terhelte a tagdíjarányos mûködési és a vagyonarányos befektetési költség, ezt az állam ugyanakkor senkitõl sem vonta le (aki visszalépett), így ez "egyfajta hozamátalánynak tekinthetõ", magyarázza az NGM.

Ez a "hozamátalány" amúgy jogszabályi szinten sehol sem jelenik meg, külön ugyanis errõl a jogalkotó nem rendelkezett egyáltalán - sem korábban, sem pedig az ombudsmani vizsgálatot követõ 60 napban, pedig erre nyilván lett volna lehetõség. 

Örüljenek, hogy nem kaptak kevesebbet

Az NGM álláspontja szerint ráadásul azzal, hogy az állam lemondott az egyéni tagdíj-kiegészítéshez járó adókedvezmény utólagos visszaigénylésérõl a tagok vonzatában, még "kedvezõbbé tette a tag számára az elszámolást" a társadalombiztosításba való visszalépés esetén (arról nem szól a minisztériumi válasz, hogy a kiegészítéshez nem minden esetben járt adókedvezmény). Az adókedvezmény célja nyilvánvalóan az volt, hogy még jobban támogassák a hosszú távú öngondoskodást állami oldalról. Ezzel szemben az egykori tagoknak most azzal kell szembesülniük, hogy örülhetnek, hogy mindezt az állam nem vonta el tõlük utólag.

Az egykori tagok tehát nem kapják vissza a tagdíj-kiegészítés után járó hozamot, a jogszabályi háttérbõl és a szaktárca válaszából az derül ki, hogy azért nem, mert az állam azt nem tekinti a tagok tulajdonának. Az NGM ez ügyben nem is tervez jogszabály-módosítást. 

"Méltányos és ésszerû"

A minisztérium szerint a "megközelítésbeli különbség abból is fakad, hogy az ombudsmani jelentésben foglaltakkal ellentétben a társadalombiztosítási rendszerbe történõ visszalépésekkel összefüggésben alkalmazott elszámolási mód az érintettek számára ésszerû és minden korábbi szabályozásban foglaltaknál méltányosabb volt". Az ombudsman érvelésébõl ugyanakkor korántsem az derül ki, hogy azért találta alkotmányellenesnek ezt a lépést, mert az egykori tagok visszaléptetése "méltányos" és "ésszerû" lett volna. A jelentés ugyanis kizárólag jogi szempontból vizsgálta az ügyet. 

Az NGM válasza után ismét megkerestük a biztos hivatalát, ahol a Privátbankárnak úgy nyilatkoztak, hogy továbbra is fenntartják a jelentésben leírt álláspontjukat. 

Hol van a legitim cél?

A minisztérium által a Privátbankárnak megküldött válaszokat továbbra sem adnak megnyugtató feleletet az alkotmányos aggályokra. Legfõképpen arra nem, milyen legitim céllal tudja magyarázni az állam, hogy a magántulajdonhoz fûzõdõ jogot ebben az esetben szûkítette?

Az is nehezen érthetõ, hogy ha rendelkezésre állt és ma is rendelkezésre áll minden számadat, akkor a pénztári vagyon átadásánál, miért nem végeztek pontosabb leltárt? Nehezen magyarázható - jogi szempontból meg pláne - a tagdíj-kiegészítés lenyelése azzal, hogy az állam meg lemondott a vagyonkezelés díjáról illetve az adókedvezmény visszaigénylésérõl. Ettõl ugyanis a tulajdonhoz való jog még ugyanúgy megilleti az állampolgárokat (más kérdés, hogy az állami adókedvezmény utólagos elvonása is újabb aggályokat vethetett volna fel). 

Költségvetést érintõ ügy: az Ab kilõve

Bassola Eszter, az alapvetõ jogok biztosának szóvivõje a Privátbankárnak elmondta, hogy az ombudsman súlya és presztízse miatt az általuk vizsgált szervek az esetek 70 százalékában eleget tesznek a biztos jelentésében foglalt kéréseknek.

Ebben az esetben a gazdasági tárca még a válaszadási határidõbõl is kicsúszott. A szóvivõtõl megtudtuk, hogy mivel az ügy érinti a költségvetést, ezért a biztos nem fordulhat vele az Alkotmánybírósághoz. Az egyetlen eszköze innentõl, hogy éves jelentésében ezt az Országgyûlés elé tárja, Szabó Máté legközelebb jövõ januárban készít beszámolót a T. Háznak. 

Akik viszont ezek után is úgy érzik, hogy jogsérelem érte õket, már csak az Európai Bíróságban bízhatnak, ide is csak akkor fordulhatnak, ha idehaza már minden jogorvoslati lehetõséget kimerítettek. 

Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan összesítés, melybõl kiderülne, pontosan mennyi pénzrõl is van szó, elképzelhetõ, hogy a vagyonarányos kezelési díj és az adókedvezmény levonása után is lenne olyan egykori tag, akinek még így is maradna a tagdíj-kiegészítésen nyert hozamából, de ezt adatok híján pontosan nem tudhatjuk. Az ügy azonban túlmutat a számokon: az államilag támogatott, hosszú távú öngondoskodási befektetési formák kapnak ezzel hatalmas pofont.