A lakáshoz jutás a magyar viszonyok közepette egyáltalán nem egyszerû feladat, és ez már így megy évtizedek óta. Nézzünk egy átlagos élethelyzetet. Márciusban 147 800 forint volt Magyarországon egy nettó átlagbér a KSH jelentése szerint, igaz, nagy szórással, mert ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 103 100, a szellemi foglalkozásúaké 193 000, gyermekkedvezmény és egyéb különleges esetek nélkül. (S akkor még nem beszéltünk az egyes megyék, a városok és falvak közötti komoly különbségekrõl.)

Reális fizetésbõl reális kislakást?

Tegyük fel, hogy a polgár az átlagbérbõl annak 20 százalékát tudja félretenni lakásvásárlásra, azaz ebben az esetben 29 560 forintot. Ez nagyjából reális, mert így még érezhetõen a várható létminimum felett marad pénze. (A létminimum 2011-ben 84 ezer forint volt egy egyedülálló felnõttre, 2013-ban a Blogolod.com szerint várhatóan 92-93 ezer forint lesz.)

Egy tipikus kicsi, belépõszintû, 1-2 szobás lakás a fõvárosban nagyjából tízmillió forintba kerül, persze nagy a szórás, hogy panel vagy tégla, és melyik kerületben, mely környéken van. Ezért a pénzért vidéken általában sokkal nagyobbat, illetve esetenként kisebb családi házakat is kapni, megint attól függ, hogy milyet és hol.

Az infláció és a kamatok szeszélyes ördöge

Persze van infláció is, meg a lekötött pénz is kamatozik. Az MNB inflációs célja évi három százalék, ami az idén – a legutóbbi adatok fényében – várhatóan teljesülni is fog. A megtakarítások hozama, kamata hosszú távon jellemzõen meg szokta haladni az inflációt – különben ugyanis nem érné meg megtakarítani –, így számoljunk egy szerény, egy százalékpontos reálkamattal. Ezért tegyük fel, hogy amit félretesz a mintapolgárunk, az – nettó, a banki költségek, az esetleges kamatadó levonása után – évi négy százalékkal kamatozik évrõl évre.

Eközben persze a lakás ára sem állandó, a közvélekedés szerint legalább az inflációval lépést szokott tartani, persze szintén csak hosszú távon. Valamint normál esetben a fizetések is emelkednek, sok év távlatában szintén jellemzõen legalább az inflációnak megfelelõen. Tegyük fel tehát, hogy a lakás ára évi három, a nettó fizetés értéke pedig évi négy százalékkal megy majd fel. Mindez persze csak feltevés, de a jelenlegi viszonyok és a hosszú távú, múltbéli trendek alapján reális verzió. (A lakásárak kapcsán nemrég az Alapblog adott egy érdekes prognózist.)

23 év javulgatás

Kezdetben a megtakarításunk eléggé kilátástalannak tûnik, mert a havi 29 560, azaz évente 354 720 forint csak alig több, mint az az évi 300 ezer, amivel a feltevésünk szerint a lakás ára nõ az infláció miatt. De mivel azt feltételeztük, hogy a félretett pénzünkre kapott kamat is, a bérünk növekedése is magasabb az inflációnál, a helyzet évrõl évre javul. Vagy inkább javulgat, a számítás szerint ugyanis ezekkel az átlagosnak mondható feltételekkel – és egy egyedülálló személynek – nem kevesebb, mint 23 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a félretett pénze értéke elérje a lakás – addigra 19,2 millió forintra növögetõ – vételárát.