A társadalmi elöregedés rohamosan közelgõ kihívást jelent Európa számára - ezzel összefüggésben a 2012-es évet nevezték ki az Aktív Idõskor és Generációk Közti Szolidaritás évévé, illetve egy sor adatot publikált közösen az Európai Bizottság és az ENSZ felhívva a figyelmet arra is, hogy mint sok minden másban, az idõskori aktivitásban is többsebességes Európa.

Épp ezért nem is csoda, ha az Európai Unió egyre komolyabban veszi a kérdést, az idén elõször összeállított Active Ageing jelentés pedig épp a lehetõ legkevésbé fájdalmas megoldást próbálja a tagállamokban elültetni. Ez pedig a munkaképesség idõskorban való fenntartása, a munkában eltöltött hosszabb idõ, a társadalmi részvétel és a szolidaritás erõsítése.

AAI: A jelen helyzet papírformaszerû

Az elkészült uniós jelentés 22 mutatóból képzett indikátorral kívánja jelezni, az egyes tagállamokban milyen erõs az idõskori aktivitás, azaz hogy áll az Active Ageing Index (AAI). Az így képzett rangsorban nincs meglepetés, mondhatni a papírforma gyõzött élen a skandináv országokkal, alján pedig a volt szocialista országokkal, akik közé Görögország keveredett. Magyarország hátulról a harmadik.

A rangsor négy fõ téma köré csoportosult adatokból állt össze: 1) foglalkoztatottság, 2) társadalmi részvétel, 3) önálló létfenntartás képessége illetve 4) szellemi-egészségi kapacitás.

Legnagyobb súlya a foglalkoztatásnak van, és pont ebbõl áll Magyarország a legrosszabbul, az utolsó helyen a (jelentés idején még) 27 tagú unióból. Bár a négy korcsoportból (55-59, 60-64, 65-69 és 70-74 kor) kettõben javítottunk idõközben, az elmaradásunk még mindig óriási.

A társadalmi részvételt illetõen is igencsak hátul vagyunk, az önkénteskedés a volt szocialista közép-kelet európai országok közül egyedül a cseheknél és szlovénoknál átlag közeli, viszonylag egyenletes viszont a részvétel a családi segítségben, gyermekfelügyeletben (itt különös módon egy kilógó elemet találunk, Németországot, ahol ez a fajta részvétel igencsak alacsony).

Amiben meglepõen jól állunk

A harmadik fõ téma az indexen belül az önálló létfenntartás képessége: a négy közül ebbõl állunk a legjobban, a tizennegyedik helyen a huszonhétbõl. A mögötte álló részmutatók eredményei viszont nagyon szélsõségesek.

Egyrészt nagyon rosszul állunk rendszeres testmozgást illetõen, az 55 év feletti magyarok mindössze 4 százaléka végez heti ötször testmozgást, és az élethosszig tartó tanulás sem túl népszerû, mindössze 0,3 százalékra jellemzõ (utóbbival egyébként a görögökkel közösen az utolsó helyen osztozunk az unióban). Egy másik mutatóban azonban épp ellenkezõleg, kimagaslóan magas helyen állunk: ez pedig az idõskorúak relatív jövedelme.

Míg átlagosan elmondható, hogy a 65 év felettiek medián átlag jövedelme az unióban a 65 év alattiak jövedelmének kb. 85 százaléka, addig Magyarországon ez az arány 100 százalék, azaz az idõskorúak medián átlagjövedelme megegyezik a fiatalabb átlagjövedelmével. A vizsgált idõszakban pedig egyedül Luxemburgban volt hasonló eredmény.

Miért is állhat elõ ez a helyzet?

Az idõskori jövedelmek összehasonlítását a fiatalabb háztartásokhoz képest azért tartották fontosnak, hogy mérni tudják, mennyire képesek az idõsek fenntartani az idõsek korábbi életszínvonalukat. Illetve fontos mérõje az idõskori szegénységnek is.

Hogy a relatív szegénység Magyarországon nem annyira az idõseket fenyegeti, mutatja a KSH által korábban publikált adat is. E szerint miközben emelkedik a szegénységi küszöb alatt élõk száma Magyarországon (2011-ben 1 millió 400 ezer fõ közelébe érve), ebbõl "csak" 70 ezer fõ a 65 évesnél idõsebb. Az idõsek relatív helyzete jónak mondható - írta tavalyi jelentésében a KSH, ami nagyfokú stabilitással párosul a nyugdíj rendszeressége és kiszámíthatósága miatt.

Ez a stabilitás azonban nem magyarázza azt, hogy az unió más országaihoz képest miért ilyen magas ez az arány.

Az erre a kérdésre adható egyik válasz, hogy Magyarországon a keresetek eloszlása balra ferde, azaz viszonylag sokan vannak az alacsonyabb keresetek tartományában, a minimálbér körül. Így pedig igen nagy különbség alakulhat ki az egyszerû átlagkereset és a medián átlag között. A medián átlag azt jelenti, hogy az átlaghoz képest a keresõk 50 százaléka ennél kevesebbet, 50 százaléka pedig többet keres.

A legutóbbi évek kereseti folyamatait tekintve a kitüntetett magyar pozíció még tovább is javulhatott. Tavaly a bérdinamika igen gyenge volt, a reálbérek közel 3,5 százalékkal csökkentek, miközben a nyugdíjak megõrizték reálértéküket, idén pedig csak az alacsony infláció mellett várható, hogy a reálbérek pozitív tartományba kerüljenek, míg a nyugdíjakat jóval a tényleges infláció fölött emelték, így 3 százalékos reálnyugdíj-emelkedés várható.

Nem elég a jó egészségi állapot?

Az index negyedik eleme a kapacitás. Ez azt lenne hivatott megmutatni, hogy az idõskorúak mentális, egészségi állapota mennyire teszi lehetõvé az aktivitás emelését. Ennek egyik fõ aspektusa az 55 év felett várható további élettartam, illetve az egészségben eltöltött évek aránya. Szomorú, hogy Magyarország mindkettõben igen hátul szerepel (hátulról a hetedik illetve ötödik helyen a huszonhétbõl).

Ugyanakkor az elemzések azt mutatják, a kapacitás kapcsolata fõleg a társadalmi részvétel és az önálló létfenntartás irányában erõs, a foglalkoztatottság felé a korreláció kevésbé szoros. Ez pedig megint arra utal, hogy a kínálat meglétével még nem ért véget a foglalkoztatás ösztönzése.