A magánnyugdíjpénztáraknál jogszabály rendelkezik arról, milyen életkorban, melyik összetételû befektetéseket válasszon a tag. Az önkéntes pénztártaknál szabad a választás, ami a felügyelet szerint a tagok számára fokozott kockázatvállalást jelent. Az önkéntes nyugdíjpénztárak közül összesen 16 kínál 57 féle választható portfóliót tagjainak. A választható portfoliós rendszerbe belépéshez, a befektetési paletták közötti választáshoz a tagoknak birtokában kell lenni minden fontos információnak – rögzíti ajánlásában a PSZÁF.

Ennek érdekében a szabályzatban kell bemutatni az egyes portfóliókba megvásárolható pénzügyi eszközök körét, jellemzõiket, egyedi és csoportos kockázataikat, a rendszer bevezetésének, mûködtetésének és a tagi döntések költségeit. Tájékoztatni kell a tagokat a hosszú távú befektetésekkel járó elõnyökrõl, hátrányokról, valamint a kockázatokról és a befektetésük likviditásának korlátozottságáról, arról, hogy a pénztári megtakarításhoz csak jogszabályokban meghatározott idõ után juthatnak.

A befektetéssel járó kockázatok ismertetése során elvárás, hogy a pénztár bemutassa a pénztártól független gazdasági, pénzügyi, jogi környezetet (makrogazdasági mutatók), a befektetéssel érintett pénzügyi eszközök jellemzõit, azok kockázatát. Mint az ajánlásban olvasható: ki kell térni az egyes pénz- és tõkepiaci (például swap, repo, határidõs) ügyletek kockázatának ismertetésére, valamint jelezni kell a pénztári befektetésekre jellemzõ kockázatok specialitásait. Ilyennek tartják a befektetés idõtávját, az egyéni felelõsséget, a likviditást.

Kockázat, kockázat, kockázat, kockázat...

Számos valóban hasznos tájékoztatásról is szól a felügyeleti ajánlás, de összességében több pénztári vezetõ is attól tart, hogy a cél nem a mostani rendszer jobbítása, hanem a nyugdíjpénzek állampapírokba terelése lehet. Akad, aki ennél is markánsabb félelmeknek adott hangot (nyilatkozni már régóta nem igazán szeretnek a pénztári vezetõk). Tartósan tartja magát a piacon az aggodalom, hogy a magánnyugdíj után az önkéntes pénztárakat is „bedarálja” az állam. Tény, hogy ezt a kormányzat már többször cáfolta (ahogy amúgy a babakötvény „államosítását” is, amin már túl is estünk).

Aggasztó lehet, hogy a PSZÁF most azt javasolja, hogy a pénztárak hívják fel a figyelmet: a választható portfoliós rendszer mûködése során vállalt befektetési kockázatok viselése kizárólag a tagot terheli, pénztári kockázatokat csökkentõ védelmi rendszerek (OBA, BEVA) nem állnak rendelkezésre. A bizalmatlan magyar befektetõket egy ilyen „felvilágosítás” aligha nyugtatja meg. Az „eltõzsdézéssel” riogatás persze nem a PSZÁF asztala. (Érdemes figyelni, hogy nem bukkannak-e fel az önkéntes nyugdíjpénzek megmentésének szükségességérõl szóló kormányzati nyilatkozatok.) A néhány oldalas, kizárólag az önkéntes kasszák választható portfoliós rendszerérõl szóló ajánlásban azonban mintegy harminc alkalommal használták a „kockázatos” kifejezést.