Egy tételben, egy lépéssel megoldható lenne a teljes devizahitel-mentés úgy, hogy az államot éves szinten a teljes költség csak egy elviselhetõ része terhelje − állítják szakértõk. A megoldást az MFB Zrt. számára nyújtott kormányzati árfolyam-garancia, illetve az új szabályok szerinti árfolyam-fedezeti ügyletek kínálják. Itt az MFB által devizában felvett kölcsönök árfolyamát felvételkori árfolyamon fixálják, az állam pedig árfolyam-garanciát nyújt a kölcsön mögé. A garancia lehívására ugyanakkor nem kerül sor, mivel a hitelek megújításakor mindent újraszámolnak. Ebben az esetben az ügyletek ráadásul a költségvetést sem terhelik, sõt az MFB mérlegében sem szerepelnek, tekintve, hogy függõ tételrõl van szó.

A devizahiteleseknél ugyanakkor nem forrás-, hanem eszközoldalról kellene beállítani ezt a garanciát. A felelõsségmegosztás elvét azzal lehetne érvényesíteni, hogy a hiteladós számára a végtörlesztésnél, illetve az árfolyamgátnál alkalmazott szinten fixálnák az árfolyamot, az e feletti részre vállalna portfóliószinten fedezetet az állam. Amennyiben ezt jogszabályi formában mondatnák ki, elkerülhetõ lenne, hogy minden egyes hiteladóssal "egyedi" árfolyam-fedezeti ügyletet kössenek, az állam (vagy egy általa kijelölt szerv, például az ÁKK Zrt.) minden egyes törlesztéskor megtéríti a fixált és tényleges árfolyam közötti különbözetet. Praktikusan ez − mivel lényegében mindenütt máshol volt a forduló − mindennapos elszámolást jelent majd, a bankok naponta kimutatják az állam felé, hogy a napi árfolyamhoz képest mennyi az aktuális különbözet. Természetesen ettõl kezdve a fixált szinten kellene számítani az adós tõketartozását is.

Az államra ugyanakkor csak az aktuális idõszakra vetített árfolyam-különbözet megfizetése hárulna, ez a teher a kölcsönök teljes futamidejére szétoszlana. Egy egyszerûsített példával számolva: ha a devizahitel-állományt 2000 milliárd forintnak vesszük és 30 százalékos árfolyam-különbözettel, illetve 10 éves átlagos futamidõvel számolunk, akkor a fedezeti ügylettel vállalt tétel 600 milliárd forint lenne, ami 10 évre oszlana szét, egy évre így 60 milliárd körüli összeg jutna. (Természetesen a konstrukció "fejnehéz" lehet, ugyanakkor az árfolyam sem lenne konstans − ha megoldás születne a problémára, az például valószínûleg kedvezõen hatna a forintra.) Ráadásul ezt az összeget sem egészben kellene a költségvetésnek állnia, hiszen mûködhetne a tehermegosztás a bankokkal. Már csak azért is, mert az árfolyam-fedezeti ügylettel vállalt garancia okán a bankok céltartalékuk jó részét felszabadíthatnák, vagyis jobb szívvel áldoznának a programra, mint bármilyen más rájuk kényszerített konstrukció esetében.

Szóba kerülhet egy, az MFB-mintára felépülõ forrásoldali garancia is, ebben az esetben azonban a teljes devizahitel-állományt újra kellene kötni. Egy ilyen lépés teljesen felesleges lenne, tekintve, hogy az eszközoldali megoldás is teljesíti a célt: globális megoldást jelent a devizahiteleseknek, de nem terheli elképesztõ mértékben az aktuális büdzsét.

Családi csõdvédelem készülõdik

Május végén a közszolgálati média arról számolt be, hogy elkészült a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) javaslata alapján a családi csõdvédelem tervezete, és errõl már a nyári szünet elõtt szavazhat az Országgyûlés. A szavazás végül elmaradt, és a magáncsõd ezen formájának részletei sem kerültek azóta napvilágra, a Magyar Nemzet szerint azonban holnap a kormányülés napirendjére tûzik. A javaslatcsomag alapján korábbi információk szerint a magáncsõdöt jelentõ családok csõdgondnokot kapnának (közvetítõ a bank és az adós között), aki a meglévõ családvédelmi rendszerben mûködve kezelné a háztartások pénzügyeit: meghatározhatná például, mennyit költhetnek ruházkodásra, tanulásra, és megtilthatná a luxuskiadásokat, miközben a hiteltörlesztésre is ügyelne.

Bagdy Gábor, a KDNP alelnöke, Budapest fõpolgármester-helyettesének májusi nyilatkozata szerint a gondnok az életviteli tanácsadás mellett segítené a bankok és az adósok közötti megállapodások tetõ alá hozását, például az adósság átütemezésérõl. "Szerencsés esetben ez a megállapodás oda is vezethet, hogy néhány év törlesztés után a hitelezõk az adósság egy részét el is engedik; ez az igazi nagy nyereség és a tiszta lappal indulás lehetõségét nyitja meg"- mondta az alelnök. Mindez azoknak lehet segítség, akik összegyûlt adósságukat csak részben tudják teljesíteni, de készek a minél nagyobb összeg törlesztésére. Az így együttmûködõ adósok akár a saját otthonukban is maradhatnak. A csõdeljárás idõtartama a lejárt tartozás mértékétõl is függhet, de akár 15-20 év is lehet.