Az Egyesült Államokban 1946 és 1964 között született babyboom-generáció tagjai számára jóval kevésbé fontos, hogy érdemi örökséget hagyjanak hátra, mint volt az idõsebbek körében, sõt, arra is számítani lehet, hogy nyugdíjas éveikben a gyerekeik támogatására szorulnak majd - hívja fel a figyelmet a MarketWatch összeállítása. Az érintett generáció közel felének ugyanis nincs annyi megtakarítása, hogy idõs éveire fedezze az alapvetõ kiadásait, miközben hosszabb idõskorra számíthatnak, mint bármely más korábbi korosztály.

Utóbbival, illetve az elhízottsággal, valamint nem ritkán az alkohol- és drogfüggõség kezelésével függ össze az is, hogy a meglévõ megtakarításokat igencsak meg fogják csapolni az egészségügyi kiadások: az amerikai egészségbiztosítási rendszer, a Medicare csak mintegy 60 százalékát állja azon ellátások költségének, amelyekre egy tipikus nyugdíjasnak szüksége van. Egy felmérés szerint egy 65 éves párnak közel 300 ezer dolláros megtakarítással kellene rendelkeznie ahhoz, hogy fedezze a szükséges egészségügyi ellátásokat.

Beköltözik a nagyi

Ha mindez nem volna elég, az is szükségessé válhat, hogy az idõsek gyermekeikhez költözzenek - igaz, az ezzel járó költségek, beleértve az otthoni ápolást is, még mindig kisebbek, mint ha egy idõsek otthonát választanák lakhelyül, amelyért átlagosan évi 42,6 ezer dollárt kellene fizetni.

Abban, hogy nem állnak túl fényesen a megtakarítások dolgában a babyboomerek közrejátszik, hogy annak idején nem keveset, akár dollár-százezreket áldoztak gyermekeik taníttatására, felnevelésére. Szintén a (nyugdíj)megtakarításokat csapolja meg az, hogy mind több a válás - igaz, ebbõl legalább az ügyvédek jól keresnek. Mindeközben az örökifjú generáció tagjai körében egyre népszerûbbek a szintén költséges plasztikai mûtétek.

Arra, hogy rosszabb anyagi helyzet vár rá idõsebb korában, nincs is felkészülve az érintett generáció. Egy felmérés szerint a nyugdíj elõtt állók 22 százaléka számított romlásra, miközben a nyugdíjasok harmada már meg is tapasztalta, hogy rosszabb anyagi körülmények közé került. Az, hogy a leendõ idõsek mindinkább rászorulnak az állami egészségügyi és szociális ellátásra, azt is jelenti, hogy az ehhez kapcsolódó költségvetési kiadások jelentõs, a GDP várható gyarapodását felülmúló növekedésére kell számítani. Márpedig ez az amúgy is rekordszinten lévõ államadósságot hizlalhatja tovább már csak azért is, mert ez a generáció az átlagosnál nagyobb mértékben ellenzi az adósságot csökkenteni hivatott adóemeléseket.

Mi a helyzet itthon?

Bár a fent felsorolt gondok egy része Magyarországon nem, vagy nem ilyen élesen jelentkezik, a Ratkó-unokákra is nehéz idõk várhatnak szüleik nyugdíjba vonulásával.

Tavaly a frissnyugdíjas vagy a nyugdíjkorhatárhoz (viszonylag) közel álló Ratkó-nemzedék - azaz az 1949-1956 közötti népesedéspolitika idején születettek - gyermekeibõl álló 31-40 éves korosztályban 225 ezer forint volt a havi bruttó átlagkereset, a 41-45 éveseké nem érte el a 220 ezer forintot a Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint. A versenyszférában ezeknél az értékeknél tízenpárezer forinttal volt nagyobb az átlag, míg a költségvetési szektorban alig haladta meg a 190 ezer forintot. A versenyszférát jellemzõ bruttó átlagbérekbõl alapesetben mintegy 150 ezer forint nettó marad, ami három eltartott gyermek esetén 190 ezer forint fölé emelkedhet. (A családi adókedvezményt teljes mértékben csak egyetlen szülõ bérénél lehet érvényesíteni, ha két szülõ kívánja igénybe venni, meg kell osztani.) A költségvetési szférában gyermekszámtól függõen 125-156 ezer forint között alakul a nettó fizetések átlaga.

Mindebbõl jól látszik, hogy a kétkeresõs, átlagos fizetést húzó gyermekes családok havi jövedelme egyes esetekben igen közel van a KSH által megállapított létminimumhoz: például akkor, ha a keresõk a közszféra átlagát viszik haza, és kettõ vagy több gyermeket nevelnek. A képhez hozzá tartozik, hogy a 31-39 éves korosztályban 10 százalék körüli, a 40-44 évesek körében 9 százalék alatti volt tavaly a munkanélküliség, ami kisebb a 10,9 százalékos országos átlagnál.

Ki támogat kit?

A bérekhez képest a tavaly az újonnan megállapított öregségi nyugdíjak átlagos összege nem is volt vészesen alacsony: havi 99 894 forintra rúgott az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság (ONYF) adatai szerint. Összehasonlításul: a nyugdíjas létminimum a KSH számításai alapján 77,4 ezer forint volt egyfõs háztartást figyelembe véve, míg kétfõs háztartásnál 133,2 ezer forint.

Az ONYF-tõl arra a kérdésünkre ugyanakkor nem kaptunk választ, hogy a Ratkó-generáció nyugdíj elõtt álló tagjai közül hányan, mekkora ellátásra számíthatnak majd. Az viszont, hogy ebbõl a csoportból a rendszerváltást követõen rengetegen vesztették el állásukat, illetve kényszerültek a szürke zónába, félig-meddig bejelentett munkát végezve, továbbá rokkantnyugdíjba, biztosan negatívan hat a várható öregségi ellátás összegére.

Mindezt összegezve jól látszik, jelentõs réteg számíthat arra, hogy néhány éven belül középkorúként harapófogóba kerül, hiszen gyermekeik mellett szüleik is támogatásra szorulhatnak, nem beszélve arról a sokat hangoztatott tényrõl, hogy saját idõs korukra is spórolniuk kellene. Mindemellett az, hogy a nyugdíj jóval biztosabb jövedelemforrás, mint a munkabér, nem egy esetben azt a fordított felállást is elõidéz(het)i, amelyben az idõs embernek kell támogatnia már felnõtt gyermekeit.