Nagy vihart kavart a Debrecen Televízió szerdai riportja, mely a Dehir.hu hírportálon is megjelent. Ebben arról számoltunk be, hogy a megyei tisztifõorvos Mikepércsen megtiltotta, hogy a vezetékes vizet ivásra vagy fõzésre használják, mivel a határértéknél magasabb az arzéntartalma.

Azóta a Hajdú-Bihari Önkormányzatok Vízmû Zrt. ügyfélszolgálatán égnek a telefonvonalak, mindenki arra kíváncsi, hogy iható-e a csapvíz. Az ugyanis a riportban is elhangzott, hogy az utóbbi idõben, az Európai Unió elõírásai alapján csökkentették a határértékeket. Míg korábban 50 mikrogramm/liter volt a határérték az arzéntartalomnál, most már csak tíz. Mikepércsen a csapvízben az arzéntartalom az utóbbi idõben 7 és 13 mikrogramm között mozgott.

A mikepércsi önkormányzat tájékoztatójában az olvasható, hogy az Európai Unió azért ragaszkodik ilyen alacsony határértékhez, mert jó pár tagállamban (például Angliában, Olaszországban, Franciaországban vagy Spanyolországban) az emberek sok tengeri halat fogyasztanak, melyek húsában magas az arzénkoncentráció.

Most kiderült, nem csupán Mikepércsen, hanem egy sor másik hajdú-bihari településen is megtiltotta a vezetékes víz ivását vagy fõzésre történõ felhasználását a megyei tisztifõorvos a magas bór- vagy arzéntartalom miatt. Így Bagaméron, Álmosdon, Hortobágyon, Hosszúpályiban, Kokadon, Komádiban, Létavértesen, Magyarhomorogon, Nádudvaron, Nyirábrányban, Püspökladányban, Berekböszörményben, Hencidán, Körösszegapátiban, Újírázon, Vekerden és Nyírmártonfalván is. A tisztifõorvos azt is kiemeli, hogy a bór vagy az arzén forralással nem távolítható el a vízbõl.

Megkérdeztük Dr. Zacher Gábor toxikológust, õ mit tanácsol. A szakember elmondta, hogy ilyenkor a hatóság nem tehet mást, mint hogy a törvény betûje szerint jár el, és ivásra, fõzésre alkalmatlannak minõsíti a csapvizet. Ugyanakkor õ úgy véli, kockázatbecslésrõl is kell beszélni. „Ha valaki ezt a vizet issza tíz vagy húsz éve, akkor annak most nem nõ hirtelen egy harmadik füle vagy nem esik le a lába. Természetesen van veszélye az arzénnak, növeli például a hólyag- és tüdõdaganat kialakulásának esélyét. Ennek valószínûsége azonban 11-14-es mikrogramm-mértéknél rendkívül alacsony, mindössze hét a tízezerhez, ez pedig nem egy rossz statisztikai arány” – magyarázta Zacher Gábor.

Amikor arról érdeklõdtünk, hogy mekkora az az arzéntartalom, aminél már egyértelmûen nem ajánlja a víz fogyasztását, a toxikológus úgy fogalmazott, erre nem lehet egyértelmû választ adni. „Ez elsõsorban attól függ, hogy valaki milyen rendszerességgel és mennyit fogyaszt a vízbõl. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki csak a napi egy kávéjához használ ebbõl a vízbõl, vagy a folyadékszükségletének nagy részét a csapvízzel elégíti ki.” A szakember elmondta, a gyermekeknél, a krónikus betegeknél és a már diagnosztizált rákbetegeknél magasabb a kockázat, de persze ez nem azt jelenti, hogy õk nem ihatnak egy pohár vizet ezeken a településeken. Náluk azonban érdemes arra figyelni, hogy a folyadékbevitel egy jelentõs hányada arzénmentes vízbõl történjen.

Aki mindenképpen bór- vagy arzénmentes vizet szeretne inni, annak a tisztifõorvos határozata alapján naponta három liter ilyen vizet kell biztosítania a vízszolgáltatónak, mégpedig az adott településen, elérhetõ közelségben.