Munka - ami maga az életünk

Napjainkban a munka személyesebbé vált, mint elõtte bármikor. Ismerkedéskor pl. az elsõ kérdések egyike így hangzik: „… és Te mivel foglalkozol?” Tehát az egyén megítélését nagyrészt az dönti el, hogy mi a foglalkozása, és a munka egyben a szubjektív elégedettség egyik legfontosabb forrása is.

A munkánk jelentést hordoz, szeretnénk általa kifejezni magunkat. Sokakat nem elégít ki, hogy a munkájukból megélnek, helyette azt szeretnék, hogy olyan munkájuk legyen, ami maga az életük. Különösen azokban az idõszakokban vizsgáljuk át a munkánkkal való elégedettségünket, amikor kríziseket élünk át – legyen ez életközépi válság vagy egy tragikus esemény.  A 2001. szeptember 11-i sokkoló események hatására az USA-ban például sokan változtattak karrier irányt, hogy olyan munkát végezhessenek, ami értelmes és jelentõségteljes számukra. Voltak, akik magas presztízsû, jól fizetett állásukat adták fel, hogy helyette azzal foglalkozhassanak, amit igazán szeretnének (Imel, 2002).

Mit is jelent a karrier?

A „karrier” szó az elmúlt néhány évben alapos jelentésváltozáson ment keresztül a magyar nyelvben. Korábban elsõsorban szakmai elõmenetelen alapuló, társadalmi és anyagi sikert jelentett, és nem volt teljesen mentes egy negatív konnotációtól – gondoljunk pl. a „karrierista” kifejezésre. Mára kezdjük itthon is átvenni az angolszász emberi erõforrás menedzsment szóhasználatát, melyben a karrier egyszerûen egy embernek a munkában eltöltött idejét, fejlõdését, szerencsés esetben önmegvalósítását, képességeinek maximális kiteljesítését jelenti.


A „karrier” kifejezés mindegyikünknek mást és mást jelent. Vannak, akik számára az anyagi elismerés szinonimája. Másoknak a növekvõ felelõsség és hatáskör, vagy az egyre komplexebb feladatok megoldása, esetleg az érdekes, kreativitást igénylõ feladatok jelentik a karriert. Vannak, akik egyfajta életstílust, vagy éppen a munka és a családi élet összhangját értik a kifejezés alatt. Olyanok is akadnak, akik számára a karrier nem más, mint biztos állás egy jó nevû, megbízható cégnél.

A személy-munka hagyományos megfeleltetését nehezíti, hogy mi magunk, illetve a különbözõ foglalkozások tartalma is folyamatosan változik, Az a munka, ami életünk egyik szakaszában megelégedést nyújt számunkra, egy másik életszakaszban már unalmas vagy éppen túl stresszes lehet. Az a foglalkozás, amely a pályaválasztási döntés pillanatában még hozzánk illõnek tûnik, néhány évtized alatt átalakulhat, és egészen más típusú kompetenciákat igényelhet.

Karrierváltás: kivétel vagy szabály?

A gyakori karrierváltást korábban általában negatívnak tekintették. Napjainkban azonban kezdik másképp megítélni azokat a személyeket, akik idõrõl idõre megváltoztatják karrierrel kapcsolatos elképzeléseiket. Vannak ugyanis olyanok közöttük – méghozzá szép számmal -, akiknek jó okuk van a karrierváltásra. Sõt: a karrierváltás egyre inkább norma, nem kivétel. Az emberek többsége élete során 3-5 különbözõ pályát is kipróbál, ennél jóval több munkahelyen.

Cahill és Martland, (1995) különbözõ típusait azonosították a karrierváltóknak, akik – a szerzõk definíciója szerint – 10 éven belül legalább 3-szor változtattak felsõoktatási intézményt és/vagy foglalkozást:
Döntésképtelenségük következtében karrierváltók (a döntésképtelenség lehet általános vagy kizárólag a karrierrel kapcsolatos).
Szükségszerûségbõl karrierváltók: a karrierváltás gazdasági okokra vezethetõ vissza (pl. munkanélküliség, átmeneti munka, feketegazdaság).
Foglalkozásukból adódóan karrierváltók: foglalkozásuk a ciklikus szektorhoz kapcsolódik (pl. építõipar, bányászat) vagy olyan szektorban dolgoznak, ahol magas a fluktuáció (pl. vállalkozások).
Sokpotenciálú karrierváltók: képtelenek egy alternatíva mellett dönteni, szorongást okoz számukra, ha egy szûk karrier út mellett kell elkötelezõdniük.
Állandó keresõk: kockázatot vállalnak annak érdekében, hogy az önmaguk - nem pedig a társadalom – által definiált sikert elérjék. Elsõsorban belsõ motívumok vezérlik õket. Egy lineáris karrier út követése helyett gyakran és különbözõ irányokba váltanak. Elõfordul, hogy alacsonyabb presztízsû vagy rosszabbul fizetett, ám számukra aktuálisan vonzóbb karriert választanak.

Életpályánk tehát egyre gyakrabban zajlik le több foglalkozásban való elõrehaladás közben, és elválaszthatatlan a munka világán kívüli életszerepeinktõl.

Önismeret nélkül nem megy

Karrierje mindenkinek van, hivatása azonban csak keveseknek. A magyar nyelvben a hivatás szó a hív igébõl származik. Arra utal, hogy ez egy olyan hívás, melyre hallgatnunk kellene. Ám nem ismerhetõ fel azonnal, rá kell hangolódnunk az üzenetre, hogy hallható legyen. Jelentéssel bíró munkát csak úgy találhatunk, ha hallgatunk azokra a belsõ jelzéseinkre, melyek valódi érdeklõdésünket, szenvedélyünket fejezik ki, majd hagyjuk, hogy az érdeklõdésünk elvezessen ahhoz a munkához, amely összhangban áll személyiségünk lényegével.

A megfelelõ karrier irány meghatározásában az önvizsgálat alapvetõ fontosságú. Bolles (2013) szerint pl. a legtöbb álláskeresõ nem azért nem találja meg álmai állását, mert nincs elegendõ információja a munkaerõpiacról, hanem azért, mert nem tud eleget saját magáról. Ezért karrierválasztás vagy -váltás esetén gondoljuk végig alaposan, miben vagyunk jók, mihez értünk igazán, mire vagyunk képesek, és milyen értékeket szeretnénk kifejezésre juttatni munkánk által. Az önvizsgálat célja, hogy különbözõ szempontok alapján tudjuk jellemezni magunkat. Ezek után lehetséges, hogy eddig megszerzett tudásunkra és tapasztalatunkra alapozva új pályát választunk. Az lesz számunka a legjobb munka, ahol kedvenc témánkban, a legszívesebben alkalmazott konvertálható – azaz más karrier területekre átvihetõ – készségeinket alkalmazhatjuk, számunkra elõnyös munkahelyi környezetben, általunk elvárt fizetésért és juttatásokért, az általunk kitûzött célok felé haladva. Persze lehet, hogy még nincs ilyen munkahely – ez esetben legyünk találékonyak és hozzuk létre magunknak! Indítsunk vállalkozást vagy alkalmazzuk a proaktív álláskeresés technikáit…

A Vista Verde karrier coach-a, Csányi Zsuzsanna kifejlesztett egy karrierválasztást és -váltást támogató egynapos csoportos programot. A program segít a résztvevõk számára megfelelõ karrier irányának megtalálásában, támogatást nyújt a karrier célok kitûzéséhez és a karrier akcióterv elkészítéséhez. A „Karrier iránytû” workshop az alap-értékek feltárására épül, mozgósítja a valódi érdeklõdést kifejezõ belsõ jelzéseket, azonosítja a konvertálható készségeket, tapasztalatokat és a fejlesztendõ területeket. A csoportos forma motivál, erõt ad a változtatáshoz, emellett kiváló networking lehetõséget is kínál. További információk és jelentkezés: www.vistaverde.hu

A tréningrõl bõvebben itt olvashat: http://vistaverde.hu/treningek/hr/assessment-center-trening-3

Felhasznált irodalom:

Bolles, R. N. (2013): Karrieriránytû – Álláskeresõk és pályamódosítók kézikönyve. HVG könyvek.

Cahill, M., Martland, S. (1995): Counselling Career Drifters. Canadian Guidance and Counselling Foundation, Ottawa; ERIC Clearinghouse on Counselling and Student Services.

Csányi, Zs. (2003): A karrier pszichológiai és szervezeti megközelítései. Alkalmazott Pszichológia, V. évfolyam, 3-4. szám, 37-59.

Imel, S. (2002): Career Development for Meaningful Life Work.  ERIC Clearinghouse on Adult, Career and Vocational Education.