2024. március 28. Csütörtök, Gedeon, Johanna.
 
55 százalékkal nõhet a világ vízigénye 2050-igForrás: richpoi.com
Utolsó módosítás: 2013-10-11 12:47:03
A Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet elõrejelzése szerint olyan gyorsan bõvülnek majd a városok, hogy nehéz lesz megoldani a lakóövezetek vízellátását, a vízminõség romlani fog, a felszín alatti vizek mennyisége csökken, és egyre nagyobb gond lesz a szennyezettség is.

Ötvenöt százalékkal nõhet a világ vízigénye 2050-ig a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai alapján - mondta Helen Mountford, az OECD Környezetvédelmi Igazgatóságának igazgatóhelyettese csütörtökön, a Budapesti Víz Világtalálkozó harmadik napján tartott elõadásában.

Az OECD adatai szerint a következõ évtizedekben nemcsak a víz iránti kereslet nõ, hanem a fellelhetõ források is csökkennek. Olyan gyorsan bõvülnek majd a városok, hogy nehéz lesz megoldani a lakóövezetek vízellátását, a vízminõség romlani fog, a felszín alatti vizek mennyisége csökken, és egyre nagyobb gond lesz a szennyezettség is.

A fenti problémákat tovább súlyosbítja a globális felmelegedés. 2050-re a világ lakosságának 40 százaléka vízhiánytól súlyosan sújtott régióban él majd. Helen Mountford az MTI-nek elmondta, hogy a leginkább érintett területek azok lesznek, ahol már most is gondokkal küzdenek, fõleg Afrikában és Közép-Ázsiában. A vízhiány mellett a víztöbblet is veszélyeket hordoz. A tengerszint emelkedésétõl függetlenül a mostani 6 milliárd dollárról 2050-re 1000 milliárd dollárra növekedhet az áradások okozta károk összege.

Helen Mountford szerint az egyes országoknak fel kell mérniük, hogy a vízhiány, a vízminõség, a túlzott vízmennyiség és a vízrendszerek fenntarthatóságának veszélyeztetése közül melyik mekkora veszélyt jelent, és mivel kell a leghamarabb foglalkozni. Az OECD 34 tagországából 19-ben már elfogadtak valamilyen nemzeti vízstratégiát, és ez jó kiindulópont.

Az igazgatóhelyettes szerint a különbözõ országok több fontos lépést is tehetnek. El kell érni, hogy a szennyezés többe kerüljön, mint a környezetkímélõ technológiák alkalmazása, ennek módja például a környezetszennyezésért járó büntetések megemelése. Szükséges az is, hogy megfelelõ árat kérjenek el a víz használatáért. Az OECD adatai szerint azokban a háztartásokban, ahol fizetni kell a vízért, átlagosan 20 százalékkal csökkent a vízfogyasztás.

Fontos feladat továbbá a beruházás a zöld infrastruktúrába, a káros - például a mezõgazdasági túltermelést ösztönzõ - támogatások megszüntetése, a szabályozások szigorítása és az innováció támogatása a zöld iparágban.

Mountford kiemelte, hogy a következõ két évtizedben fontos lesz a vízfelhasználási infrastruktúra fejlesztése és karbantartása is. Az OECD-országokban ennek költsége a GDP 0,35-1,2 százalékát igényli majd, de a fejlõdõ országokban is legalább 54 milliárd dollárt kell elkölteni csak a karbantartásra, és további 17 milliárd dollárt, ha ezek az országok teljesíteni akarják az ENSZ millenniumi fejlesztési céljait.

Elõadása után Helen Mountford az MTI-nek több példát is említett OECD-tagállamok érdekes kezdeményezéseire. Franciaországban a károsanyag-kibocsátást kezdték el adókkal büntetni, Új-Zélandon a mezõgazdasági termelésben használt mûtrágyázás rendszerét szabályozzák, míg Dániában a lakossági vízfogyasztás árának növelésével mára olyan hatékonyságot kényszerítettek ki, hogy a dán háztartások vízfogyasztása jóval alatta van az OECD-átlagnak.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!