Vannak emberek, akik magukat lájkolják a neten, és még azt is megosztják a közösségi oldalakon, épp mit ebédelnek. Elõfordul, hogy órákig ismerõsöket keresgélnek, és akár munkájuk, neten kívüli emberi kapcsolataik rovására is a közösségi hálót választják – egyes kutatók szerint õk a Facebook-függõk.

Más pszichológusok szerint, bár igaz, hogy a közösségi oldalak átalakították az emberek életét, túlzónak tartják a veszélyrõl szóló állításokat. A Facebooknak világszerte közel 640 millió felhasználója van, ebbõl 2,9 millió a magyar.

Csúsz Klára klinikai szakpszichológus a Napközben csütörtöki adásában azt mondta, feltétlenül meg kell említeni a virtuális társaságot nyújtó közösségi oldalak pozitív vonatkozásait. A Facebook, illetve a hasonló oldalak korábban soha nem létezõ lehetõségeket nyújt, pillanatok alatt áthidalja a távolságokat, sokkal inkább, mint az ez irányú fejlõdés korábbi eszközei, például a csak hangokat továbbító régi telefonok.

A szakember szerint ugyanakkor az ember ennyire nem változott meg a történelem során, alapvetõen ugyanazok a szükségletek mozgatják. Az egyik legfontosabb a szociális szükséglet, vagyis az ember társas lény, a személyes kapcsolatok nélkül meglehetõsen tehetetlen.

Csúsz Klára egyúttal hangsúlyozta, a felhasználók egy részében nem tudatosulnak a facebookozás, illetve a netezés veszélyei, így az, hogy mások visszaélhetnek az önként közölt adataival. Nyilván, ha valaki megjárja, akkor megismeri az ezzel kapcsolatban másban már meglévõ félelmet.

Az is jellemzõ, hogy a gyakran leegyszerûsített nyelvezetû csetelés révén megsokszorozódott az emberek közötti kommunikációs akciók száma. A net jó oldala, hogy nagyobb sebességet, idõmegtakarítást tesz lehetõvé. A problémát az okozza, hogy az emberek úgynevezett kurkászós ösztönét ezzel nem lehet kielégíteni. Ehhez személyes együttlét kell, hogy a szociális biztonságot megadhassák egymásnak az emberek.

Mindez hozzájárulhat a netfüggõség kialakulásához. A folyamat lényege, hogy a természetes szociális szükséglet nem elégíthetõ ki a Facebookkal, így állandósul az ez irányú késztetés. Ha azonban nincs személyes kapcsolat, a netezõ a még nagyobb mennyiségû cseteléssel gondolja kielégíteni a valódi társaság iránti igényét. Ez azonban csak cseteléssel nem sikerülhet, tehát tovább fokozódik az igény, a kör pedig ezzel bezárul. "Még, még, még, még, még, ennyi nem elég" - utalt az ördögi körre a pszichológus. A Kossuth Rádió mûsorában az is elhangzott, hogy a súlyos függõk életét már szinte teljes mértékben a kibertér uralja: nem beszélgetnek, elvonulnak, sõt, van, aki már nem is mosakszik.